Nem válik vízzé

Fizikailag nem vagyok beteges alkat és csak a gimnáziumban derült ki, hogy milyen a vércsoportom. Nem is akárhogy. A szüleim szerették volna, ha természettudományos pályára megyek, mert senki nincs a családban, aki humán beállítottságú lenne. Így kerültem biológia-kémia tagozatra, ahol bedobtak a mély vízbe. Egy alkalommal vérvizsgálatot végeztünk az osztályban, hogy megállapítsuk melyik vércsoportba tartozunk. Az első lépés ehhez az volt, hogy tűt kellett döfni a saját ujjunkba. Van, akinek ez ment, de másoknak nem. Nekem a biológia tanárnő sietett a segítségemre, aki egyben az osztályfőnököm volt. Akkor tudtam meg, hogy mint apukám, én is 0 Rh + vagyok. Később élő halat boncoltunk, amit a helyszínen kellett leütnünk. Nekem akkor pecsételődött meg a sorsom, na nemcsak vérrel. Az osztálytársaim nagy része orvos, gyógytornász, vagy kutató lett. Én pedig megírom őket.

Detzky Anna

(A borítóképen: Detzky Anna, a jegyzet szerzője)