A Kerekdomb aljától a "munkásétterem mögötti"-n keresztül a mai helyig

,,A diósgyőri labdarúgás évszázados működése során kétszer költözött új helyre, mindkétszer azért, mert a korábbi pályáját, otthonát kinőtte. A DVTK az 1910-es a megalakulása után másfél évig a Kerekdomb alatti legelőn kialakított pályán játszotta mérkőzéseit. Egészen addig, amíg Oka Simon vasgyári főmérnököt és Allender Henrik gyárigazgatót meg nem nyerték annak az ügynek, hogy sportpályát kell építeni az egyesület számára. A vasgyári vezetők közreműködésével kijelölték a területet, amelyet Északról a Szinva-patak, Keletről a ma is létező, a Vasgyártól az Újgyőri-főtér felé vezető villamosvasút sínpárja, déli irányból a mai vasgyári vendégház előtt állt munkásétterem, Nyugatról pedig a mészárszék határolt (az akkori pálya a mai Szinva-patak, a Vasgyár utca, az Alsószinva utca és a Sétány utca közötti részen volt, most bérházak állnak a helyén). Az 1911 tavaszán induló sportpálya építése során maguk a vasgyári játékosok végezték a földmunkát és tevékenyen részt vettek az építkezéssel kapcsolatos egyéb munkálatokban is, így augusztus végére elkészült a régóta várt vasgyári sporttelep, amelyen egy 96x46 méteres salakos labdarúgópályát és egy ahhoz tartozó futókört alakítottak ki. A játéktérnek a villamos sínpár felé eső oldala mellett építettek egy fából készült, 60 méter hosszú lelátót, amelyen 5 sor ülés volt, a mészárszék felőli oldalon pedig az állóhelyet alakították ki. A ,,munkásétterem mögöttinek” nevezett új pályát a DVTK 1911. szeptember 3-án, nagyszabású sportünnepély keretében vette használatba. 1922-ben a labdarúgópálya méretét 110x55 méteresre növelték, négy évvel később pedig a mészárszék felőli oldalra építettek új tribünt, míg a villamos sínpár felőli oldalán egy nagyobb állóhelyet alakítottak ki (vagyis az addigi ülő és állóhelyet megcserélték). A sporttelep felújításának avatóján, 1927. június 16-án, a két, akkor még külön utakon járó vasgyári csapat mérkőzött meg egymással: DVTK – DAC 6:3.

Mivel a pályát folyamatosan a két egyesület több mint tucatnyi labdarúgócsapata használta, így az NB-s bajnokságba való bejutásért küzdő DVTK felnőtt együttese nem tudott megfelelő számú és zavartalan edzésmunkát végezni a kitűzött cél elérése érdekében, ezért a vezetőség lobbizni kezdett, hogy új sportpálya épüljön. Markotay-Velsz Jenő, MÁVAG vezérigazgató azonban csak úgy egyezett ebbe bele, ha a két vaságyári egyesület egyesül. Igent mondtak erre a felek, a DVTK és a DAC tagsága, így elkezdődött az építés tervezése.

Lucsánszky Gézának, az atlétikai szakosztály elnökének Berlinben tett tanulmányútja után – az 1936. évi olimpiai játékokra épített aréna alapján – készültek el a ma is használt helyre, az új diósgyőri stadion tervei. A füves pálya méretei azonosak voltak a berlini olimpiai stadionéval, bejáratnak maratoni kaput építettek, míg a lelátó alatti, emeleti helyiségekben a vendégcsapatok részére szálláshelyet alakítottak ki, de ugyanitt laktak a diósgyőri labdarúgócsapat nem helyi illetőségű játékosai is. Az új stadiont 1939. június 25-én avatták fel, és ezen ünnepi alkalommal a két vasgyári klubból létrejött DiMÁVAG 6:2 arányban lehengerelte az NB 4. helyén végzett Kispest FC csapatát."

Nem csak a labda után futottak