A Paks mentette meg a sötét lifttől a DVTK-t

Miskolc - Mostani veresége ellenére több győzelmével maradt NB I-es a DVTK az MTK-val szemben.

A labdarúgó NB I 33. fordulójában, a 2016/17-es évad zárásán Diósgyőri VTK – Debreceni VSC meccset rendeztek szombaton Mezőkövesden. A két csapat a kiesés elkerülésében volt érintett, ennek biztos eléréséhez a Debrecennek 1 pont is elég lett volna, a Diósgyőrnek viszont nyernie kellett ahhoz, hogy ne a harmadik érintett, az MTK eredményétől függjön, attól, hogy a Paks elleni idegenbeli találkozón mire képesek a fővárosiak.

Nem vállalta

A meccs kezdése előtt kiderült, hogy a DVTK részéről Antal kapus sérülése miatt nem tudta vállalni a játékot, és a kispadra sem került, így Rados készülődhetett a bajnokira, illetve az is, hogy a lett válogatott Jagodinskis nem kapott bizalmat, annak ellenére, hogy a posztján, belső védőként űr tátongott (Lipták piros, és az őt jól helyettesítő Mevoungou sárga lapos eltiltása miatt) és Busai került a hátsó alakzatba, így Daushvili is befért abba a kezdőbe, amelyben Nono Villar ezúttal sem a középpálya közepén, karmesterként, hanem a bal oldalon jutott szóhoz, mert odabent Novothny játszott. A Debrecennél a múlt heti, Honvéd elleni hazai vereséget követően az új szakvezető három helyen változtatott a kezdőcsapaton: Mészárost beállította a védelem közepébe, Szatmári pedig kispados lett, a középpályán Mengolo kimaradt, Filip viszont szűrőként szerepelhetett, míg elől Handzic helyett Feltscher jutott szóhoz.

A meccs előtti felfokozott szurkolói várakozás a kezdés előtt csúcspontjához érkezett, telt ház előtt indult útjára a labda, a pályaválasztót 3500 torok biztatta elementáris erővel, a vendégek pedig 500 drukkertől kaptak óriási támogatást a remélt célok eléréséhez.

Amihez a vendégegyüttes került közelebb a meccs elején. Könyves első villanása után Radosról rossz helyre jött ki a labda, és ez elég volt ahhoz, hogy előnyhöz jusson a Debrecen. Fel volt adva a lecke ezzel a Diósgyőrnek, és mivel jól küzdöttek a vendéglátók, megnyerték az egy-egy elleni párharcokat, volt lehetőségük az építkezésre és helyzetek kialakítására. Hiába voltak meg azonban az ezen a szinten már ziccernek számító lehetőségek, a kaput csak ritkán sikerült eltalálni, olyan volt, mintha valami láthatatlan, csaló céllövöldés elállította, meghajlította volna a fegyverek végét, így a „pálca” helyett a pályaválasztó játékosai körbelődözték a kaput. Pedig vastagon benne volt a DVTK játékában az egyenlítő találat megszerzése – Eperjesi, Vela, Szarka és Nono Villar is könnyen gólt szerezhetett volna, utóbbinak pluszban egy kapufája is volt –, de most kijött az, hogy a labdarúgás nem mindig igazságos játék, ugyanis döntetlen helyett az első játékrész kétgólos vendég­előnnyel zárult. Azok után, hogy a félidő hosszabbításában egy rögzített játékszituációból újabb találatot vételezett be a DVTK.

Fordulás után

A második félidőben így már három találatot kellett volna szereznie a Diósgyőrnek ahhoz, hogy biztos bennmaradó legyen. Ám, hogy erre reális esélyük mutatkozzon, az szükségeltetett, hogy a fordulás után, az első 10–15 percben betaláljanak. Úgy tűnt, hittek ebben a pályaválasztó csapat tagjai, de hiába helyezték nagy nyomás alá a Debrecent, a lehetőségeiket kihagyták, Vela abszolút tiszta helyzetben, a kapussal szemben is képtelen volt gólt szerezni, ahogy Busai sem tudta 11 méterről senkitől sem zavartatva a gólvonalon túlra küldeni a labdát. Már csak huszon-egynéhány perc volt ekkor hátra a meccsből, és a mezőkövesdi pályáról a figyelem még jobban átterelődött Paksra, mivel az idő múlásával egyre inkább látszódott, hogy a DVSC erősen fogja a saját sorsát, ha már kezébe vette, és hogy a DVTK képtelen lesz onnan ezt kicsavarni. A paksi döntetlen, az akkori gól nélküli állás a Diósgyőr bennmaradásával volt egyenértékű, és ezért csak másodlagos volt a miskolci drukkerek számára, hogy mi történik Kövesden. A debreceni szurkolók viszont saját csapatukra koncentrálhattak, és kedvenceik igyekeztek továbbszépíteni a napot, Jovanovic előbb egy kapufát lőtt, majd a mezőny egyik legjobbja, Könyves is betalált, aztán egy percre rá kihagyott egy ziccert. Így nem lett a 83. percben 0-4, de három minutával később mégis volt okuk az örömre a DVTK-drukkereknek. Nem a saját csapatuk, hanem a paksi események miatt, ugyanis az ottani meccs 4 perccel előrébb tartott, és amikor a tolnai Bartha betalált, a rendes játék­idő végén eldőlni látszott a Diósgyőr bennmaradása. Igaz ugyan, hogy a 92. percben az MTK még egyenlített, de ezt követően, döntetlennel ért véget a meccs, és a Mezőkövesden felszakadó órási sóhaj és öröm közepette biztossá vált, a 2017/18-as évadot a DVTK az NB I-ben kezdi. Kövesden Ugrai még szerzett ugyan egy szépítő találatot, de ennek már semmiféle jelentősége nem volt. A DVTK az MTK-val azonos pontszámmal végezve úgy maradt bent, hogy a hiába volt sokkal rosszabb a gólkülönbsége, hiába volt rosszabb az egymás elleni eredményekben (egyszer sem tudták legyőzni ebben az évadban az MTK-t, egy döntetlen mellett kétszer kikaptak), mivel a versenykiírás szerint azonos pontszám esetén elsőként a több győzelem rangsorol, ezzel hosszabbították meg élvonalbeli tagságukat.

Megköszönhetik

És azzal, hogy a Csertői Aurél irányította Paksi FC, Molnár P. – Kulcsár, Lenzsér, Gévay, Báló – Papp K. – Haraszti (Daru), Hajdú Á. (Kecskés), Bertus, Bartha – Szakály D. (Koltai) összetételben pontot szerzett, segített. Elsősorban a DVTK-nak, de nem utolsósorban azoknak is, akik hinni szeretnének a magyar labdarúgás tisztulásában, tisztaságában, fejlődésében, ugyanis azoknak, akik a mutyiban gondolkodnak, azt üzenték: náluk ilyen nincs. A Diósgyőr ezek után aranykeretes dísztáviratban köszönheti meg minden egyes paksi játékosnak és stábtagnak, hogy közreműködtek abban, hogy ne kelljen a piros-fehéreknek egy sötét liftbe beszállniuk, és egy emelettel lejjebb költözniük a sok szempontból elmért évad után.

- Berecz Csaba -

Jegyzőkönyv

Diósgyőri VTK – Debreceni VSC 1-3 (0-2)

Mezőkövesd, 4014 néző. V.: Erdős (Albert I., Becséri).

Diósgyőri VTK: Rados (5) – Eperjesi (5), Busai (5), Karan (5), Tamás M. (5) – Daushvili (5) – Vela (5), Novothny (5), Nono Villar (5) – Szarka (5), Makrai (5). Vezetőedző: Bódog Tamás.

Debreceni VSC: Danilovic (6) – Osváth (6), Brkovic (6), Mészáros (6), Ferenczi (6) – Filip (6) – Jovanovic (7), Holman (5), Tőzsér (7) – Könyves (7), Feltscher (5). Vezetőedző: Herczeg András.

Csere: Brkovic helyett Szatmári (6) a 34., Makrai helyett Ugrai (5) a 46., Nono Villar helyett Ternován (-) a 74., Feltscher helyett Sekulic (-) a 77., Busai helyett Fülöp (-) a 85., Jovanovic helyett Nagy K. (-) 87. percben.

Sárga lap: Filip a 48., Mészáros az 54., Holman a 72. percben.

Gólszerző: Jovanovic (0-1) a 9., Szatmári (0-2) a 45+2., Könyves (0-3) a 82., Ugrai (1-3) a 91. percben.

Bódog Tamás: – Nagy köszönet a Paksnak és Csertői Aurélnak, mert ha ők nincsenek, ez a történet nem jöhetett volna létre. Kikaptunk 3-1-re, de a csapatnak nem tudok szemrehányást tenni, mert uraltuk a meccset, a helyzeteink megvoltak, a játékosok hozzáállása rendben volt. És, ha most kiesés van... Szerencsénk volt... De, ha az elmúlt 2,5 hónapot nézzük, rászolgáltunk a bennmaradásra. Azért kell dolgozni, hogy ilyen izgalmak ne legyenek, vagy másfajta izgalmak legyenek, holnaptól azon vagyunk, hogy egy ütőképes csapatot alakítsunk ki. Lehet, hogy elfogult vagyok, de úgy érzem, hogy az első félidőben a Debrecen rúgott két helyzetből két gólt, mi tízből nullát. A gyilkos ösztön hiányzott, akartak a játékosok, de be kell rúgni az ilyen helyzeteket. 0-2-nél arra gondoltam, hogyha a 11-est megadják, akkor visszajöhetünk a meccsbe, de 0-3-nál már semmire nem gondoltam. A szurkolók előtt le kalappal, köszönjük az egész éves támogatást, hogy ott vannak a csapat mögött, ezért is jöttem ehhez a klubhoz, mert érdemes itt labdarúgást csinálni, olyat, amivel nem a kiesés elkerüléséért fogunk küzdeni jövőre. Ha abból indulok ki, ami velem történt, hogy a mostani meccs előtt a megszerezhető pontok tekintetében, az utolsó 9 fordulót nézve, a 3. helyen álltunk, akkor az látszik, hogy más célokat is el lehet érni. A játékosok bizonyították, hogy helyük van az NB I-ben, hogy nem ott volt a helyünk, ahol voltunk.

Herczeg András: – Az első foglalkozáson, amikor hétfőn munkához láttunk, nagyon maga alatt volt társaság, a Honvéd elleni vereség megviselte a játékosokat, próbáltunk lelket verni beléjük, igyekeztünk a fejeket tisztán tartani, a mérkőzésszituációkat gyakorolni. A DVTK jó csapat, agresszív, támadó stílusban játszik, próbáltunk készülni ellenük, az volt a terv, hogy fegyelmezett, zárt védekezésből gyors támadásokat indítsunk, hiszen a hazaiaknak jönniük kell, de nem akartunk lemondani a támadások vezetéséről, mert az öngyilkosság lett volna. Ezt mutatja a támadószellemű középpályánk, illetve, hogy Könyves nagyon jól megoldotta elől a feladatát, és jól tartotta meg a labdát, ha kellett. Ennek ellenére volt olyan időszaka a meccsnek, amikor a Diósgyőr beszorított minket, nem szerettük volna, de van ilyen. A második félidőben még nagyobb nyomás alá helyezett minket a DVTK, de a kontráink veszélyesek voltak és eredményesek is. A játékosoknak gratulálok, forró hangulatú meccs volt, a pályán lévők tudták, hogy itt harcolni kell, csúszni-mászni. A fejekre is szükség volt, a csapat nagyszerűen megcsinálta, nagyon boldogok vagyunk, hogy sikerült bennmaradni. Debrecenhez a Loki hozzátartozik, a város megérdemli, hogy NB I-es csapata legyen.

A gólok története

9. perc: Könyves a bal oldalon betört a 16-oson belülre, Karan mellett lőni is tudott, a 13 méterről eleresztett, a hosszú alsó sarokra tartó kísérletét Rados csak kiütni tudta, a kipattanó labdára Jovanovic üresen érkezett, mert mellette Tamás M. elcsúszott és elesett, a vendégek középpályása pedig 6 méterről a bal felső sarokba bombázott, 0-1.

45+2. perc: Tőzsér végezhetett el szabadrúgást balról, a DVTK térfelének közepén, az oldalvonal mellől. A kapu elé kanyarított labdájára Szatmári érkezett, aki a kaputól 6 méterre, Eperjesi mellől kibújva, Rados mellett a bal alsó sarokba fejelt, 0-2.

82. perc: Tőzsér egy remek mozdulattal két diósgyőri játékost becsapva megindult a kapu felé, majd kitette a labdát jobbra Jovanovicnak. A középpályás a kapott passzhoz hasonlóan remekül adta be középre a labdát, a rövid oldalon érkező Könyves pedig 7 méterről, Eperjesi mellett laposan a bal alsó sarokba lőtt, 0-3.

91. perc: Ugrai passzolt Fülöphöz, majd a visszakapott labdával a 16-os bal sarkáról elkezdett középre araszolgatni, néhány méter megtétele után pedig 16 méterről a jobb felső sarokba vágta a lasztit, 1-3.

A nőket köszöntötték

Az NB I-es meccs előtt a DVTK NB II-es női labdarúgócsapatát köszöntötték annak kapcsán, hogy az együttes százszázalékos teljesítménnyel nyert bajnoki címet és jutott fel az élvonalba. Érdekesség, hogy az éremosztón a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről senki nem vállalt szerepet, az arany medáliákat Csöbör Katalin országgyűlési képviselő, Benczés Miklós, a DVTK sportigazgatója, és Oláh Ferenc, a megyei szövetség társadalmi elnökségének tagja, a DVTK-aranycsapat legendás játékosa adta át.