„A csatát elvesztette, a háborút megnyerte a Diósgyőr”

„Bódog Tamás védjeggyé lett mosolya miatt hittük el, hogy sikerülhet. A DVTK edzőjének tartása, szakmai tudása, magbiztossága, önbizalma, valamint bizalma a csapatban és szurkolókban csalódott ezreknek adott újra hitet. Kiesési rangadón telt ház? Egy héttel a meccs előtt már nincs jegy! A kövesdi jegypénztárnál kétségbeesett emberek tömkelege, hátha valahogy bejuthatnak. Mutassanak még egy ilyet!” Fekete Zsuzsa írása.

Akinek fontos a Diósgyőr (ha tehette) ott volt, és újra boldog elégedettséggel tüdőzte le a piros füstöt a kezdésnél, és üvöltötte, hogy együtt vagyunk, győzni fogunk! Aki bejutott a stadionba láthatta a totális hazai erőfölényt, a száz százalékos ziccereink tömkelegét, a küzdelmünket, majd a hidegzuhanyként ránk szakadó első Loki-gólt, a sokkoló másodikat és a remény utolsó sugarát kioltó harmadikat. Istenem, hová jutottunk? Már csak a Paksban bízhatunk, ha ők nyernek, bent maradunk. Hiába szajkóztuk heteken át, hogy a saját kezünkben van a sorsunk, most mégis kényszeredetten motyogjuk, hogy hajrá Paks! A kis zöld-fehér Duna-parti focicsapatnak ennyi szurkolója összesen nem volt 65 éves történelme alatt.

Nyirkos tenyerek ezrei szorítják a mobiltelefont, ideges pillantásokkal frissítjük az „eredmények” alkalmazást. Közben támad a Loki, már rá sem bírok nézni a térfelükre, amikor csipogva érkezik az egykedvű üzenet: vezet a Paks az MTK ellen! Hullámokban tör fel az ordítás a diósgyőri torkokból: góóóól! Felugrálunk, egymást ölelgetjük, én azt hiszem sírok is. Gördül a sok kő a diósgyőri szívekről, a nagy robajban a debreceni támadás megtorpan, a játékosok értetlenül néznek ki az extázisban ölelkező lelátóra, és próbálják megfejteni, na most, mi van?

…Az egyperces boldogság az, amikor elégedett mosollyal nyugtázod, hogy a felhőkben jársz, majd hirtelen lepöcköl egy kéz, és óriásit zuhansz: kiegyenlített az MTK. Ez meg, hogy lehetséges? Már nem vagyok jelen a mezőkövesdi stadionban, gondolataim eszeveszetten cikáznak, kiszolgáltatottá, védtelenné, vad istenek játékszerévé válok. Zsibbad a fél arcom, változatos tüneteket produkálok, lehet, hogy stroke-ot kaptam, fáj a fejem. Lelki szemeim Paksot pásztázzák, lázálmomban a kék-fehérek rúgnak egyet a 94. percben és kivégeznek minket. Feleszmélek: józan belátásom után kutatva megállapítom, hogy egy sosem látott mérkőzés utolsó hatvan másodpercét az életem leghosszabb percei között tartom majd számon.

A világ ellentétekre épül. Isten és ember, fény és sötétség, szép és rút, jó és rossz, győzelem és vereség, kiesés és bent maradás. Ami az egyiknek boldogság és mámor, az a másiknak szégyen és szomorúság. A sorsdöntő ütközetben ugyan 3-1-re kikapunk a Lokitól, de a bent maradásunkban az is ott van, hogy ebben a bajnokságban oda-vissza megvertük a Videotont és legyőztük a bajnok Honvédot. A meccs végén csalódottsággal vegyes örömmel ünnepelünk. A csatát elvesztettük, de a háborút megnyertük. Pacsi!

A világ változik. Soma emlékeztet, hogy a bajnokság elején Egervári Sándor azt mondta: ennek a csapatnak kiesési gondjai lesznek. Hát gondoltuk, hogy hülye már az öreg, jobb is, ha távozik. Aztán szeptemberben ugyanettől a Debrecentől kapott ki a DVTK szintén 3-1-re, és az ultrák levetették a játékosokról a diósgyőri mezt. „Nem érdemlitek, a Diósgyőr-mezt, nem érdemlitek!” skandálták akkor. Most meg ölelgetjük a fiúkat ugyanilyen eredmény után. Miként fordult ekkorát a világ nyolc hónap alatt?

Úgy tűnik, Bódog Tamás személyében megváltó érkezett Miskolcra. És ezt nemcsak a szurkolók érezték így, hanem belé kapaszkodott a tanácstalan tulajdonosi kör, a teljes szakmai stáb és a csapat. Bódog pedig annyira stabilan áll a lábán, hogy a magyar foci tekervényes hínárja sem tudja lehúzni. Nem siránkozik azon, hogy éppen ki nem játszhat sérülés vagy eltiltás miatt, nem keres mentségeket, kifogásokat, nem hozza szóba, hogy a csapat egy része nem beszél sem magyarul, sem angolul, ezért nem lehet normálisan kommunikálni. Reálisan értékel, egészséges bizakodással nyilatkozik, nem kritizálja a minősíthetetlen játékvezetést a sajtótájékoztatókon. És nem utolsó sorban képes volt köszönetet mondani a Paksnak a tiszta játékért.

Bódog Tamás friss tavaszi szellőt hozott a hazai labdarúgásba, de mint a mondás tartja: egy fecske nem csinál nyarat. Nagy változtatásokra, sok jó igazolásra van szükség, hogy jövőre ne kolbászoljunk ennyit a pokol mélységes bugyraiban. És van egy tanácsom, amit kivételesen nem tartok meg magamnak: értékeljétek és szeressétek Bódog Tamást, vigyázzatok rá, mert a Megváltó mégis csak a mennyekben van.

Utóirat: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az összeesküvés elméletek megdőltek: nem „kellett” bajnoknak lennie a Videotonnak, és nem „kellett” bennmaradnia az MTK-nak. Itt a bizonyíték, hogy képes hátrébb lépni a politika és lehet tiszta a játék. Mindez rajtunk is múlik. Így hát 24 év után bajnok a Honvéd, mi pedig Diósgyőrben tovább örvendezhetünk az élvonalnak.

" target="_blank">- Fekete Zsuzsa -

BOON-ÉLŐ - DVTK vs. DVSC 1-3 (0-2)

A labdarúgó OTP Bank Liga NB I 33., záró fordulójában a Diósgyőri VTK gárdája a Debreceni VSC együttesét fogadta „hazai pályán” szombaton 19 órától a Mezőkövesdi Városi Stadionban, telt ház előtt. Az összecsapásról élőben tudósítottunk portálunkon!

Labdarúgó NB I - A Debrecen nyerte a kiesési rangadót, de a Diósgyőr is bennmaradt

A Debrecen 3-1-re nyert a Diósgyőr vendégeként Mezőkövesden, mivel azonban az MTK nem tudott győzni Pakson a labdarúgó OTP Bank Liga 33., utolsó fordulójában, mindkét gárda megőrizte élvonalbeli tagságát.

DVTK vs. DVSC - Edzői nyilatkozatok - 2016/2017

Bódog Tamás, a Diósgyőri VTK vezetőedzője és Herczeg András, a Debreceni VSC szakvezetője értékelte a 3-1-es Loki-győzelemmel zárult „kiesési rangadó” után a látottakat.