Két táskával indul el a miskolci bekk Amerikába

Miskolc - Október 26-án repül a tengerentúlra Gőz Balázs, a DVTK Jegesmedvék Erste-ligás hokicsapatának tagja.

A védő távozását pár napja jelentették be klubjánál. A 25 éves játékos már rutinos utazónak számít a sportágban, korábban két szezonon át pallérozta magát az Egyesült Államokban, majd megmérettette magát Franciaországban is. Új egyesülete, a Roanoke Rail Yard Dawgs az USA keleti partvidékén fekvő Virginia szövetségi államban működik, a csapat pedig a Dél-Profi Jégkorong Ligában szerepel. A küzdelemsorozatot a magyar hokiléptékkel mérve nehéz behatárolni, az „Amerika-szakos” Gőz Balázs azonban ezt nemes egyszerűséggel így intézte el:

– Hárommal leszek az NHL alatt…

Izgatottan megy

Arra a kérdésre, hogy az újabb nagy kalandja előtt izgul-e már, így felelt:

– Az a jó fogalmazás, hogy izgatott vagyok. Megint új környezet, város, bajnokság, csapat, mezőny és a mondás szerint minden kezdet nehéz. Odaát nehéz szerződéshez jutni, különösen egy európainak, ennek jegyében csak ambiciózus embereknek van reményük a megszólításra. Persze még ez is kevés, menedzser, vagy pártfogó nélkül sem lehet „labdába” rúgni. Nekem tavalyi edzőnk, Douglas Bradley segített kijutni, természetesen hálás vagyok a közbenjárásáért. A Dél-Profi Jégkorong Ligában október 20-án lesz a rajt, én kis késéssel esek majd be, hiszen amint azt már a DVTK Jegesmedvék kommunikálta: a piros-fehérek színeiben még részt veszek a Kontinentális Kupa Brassóban sorra kerülő csoportmérkőzésein és továbbjutást akarok ünnepelni. Aztán hazajövök, összecsomagolok, két nagyobb táska elegendő nekem, 26-án pedig felülök a repülőgépre. Sem karácsonyra, sem később nem jövök haza, terveim szerint csak a záróra után, tavasz végén veszem az irányt ismét Magyarország felé. Felnőtt ember vagyok, a döntésemet magam hoztam meg, apám, mint a miskolci klub egykori, sikeres tagja ebbe nem szólt bele, viszont teljes mértékben támogatta elhatározásomat.

A vébéig van idő

Gőz Balázs természetesen nem szeretne – szavait idézve – hárommal az NHL alatt „aszalódni”, mindent elkövet annak érdekében, hogy felfigyeljenek rá és magasabb szintre kerüljön.

– A részletekkel még nem vagyok tisztában, gondolok a leendő otthonomra, vagy lakásomra, a város adottságaira, az ottani jégcsarnokra, majdani társaimat és a mesteremet sem ismerem még, de ennek hamarosan eljön az ideje. Most az jár a fejemben, hogy a Macikkal háromszor nyertem meg ligát, jó emlékek kötnek az egyesülethez, nehéz lesz itt hagyni a várost, a Népkertet, az annyira lelkes és minket szerető szurkolókat. Az is valószínű, hogy a búcsúm nem végleges, már csak azért sem, mert eddig háromszor jöttem már vissza. A legboldogabb persze akkor lennék, ha jövő tavasszal Amerikában ugorhatnék előre egy nagy lépést, hiszen nekem is csak egy életem van.

- Kolodzey Tamás -

Majd a szövetségi kapitány eldönti...

Ami a válogatottságot illeti, Gőz Balázs teljesen bizonytalan:

– A címeres mez szempontjából semmit nem tudok. Az lesz a legfontosabb, hogy sikerüljön kommunikálnom Jarmo Tolvanennel, a magyar nemzeti csapat finn nemzetiségű szövetségi kapitányával. Arról, hogy mi a terve velem, hogy számít-e majd rám, vagy nem. Az tény, hogy nem leszek szem előtt, de napjainkban már könnyű bárkit „lekáderezni”, bárkiről videofelvételt kérni, az internet világában pedig szinte bármelyik találkozót élőben lehet követni. Ebből a szempontból az a legfontosabb, hogy menjen nekem a játék új csapatomban, aztán hol van még a 2018-as, divízió I/A-s világbajnokság, amelynek „mellesleg” április 22–28. között Budapest ad majd otthont és a célunk nem más, mint a feljutás. Eddig már kétszer szerepeltünk a legjobbak mezőnyében, ez miért ne sikerülhetne harmadszor is.

[related-post post_id="3652156"]