DVTK Jegesmedvék: 2000 néző ünnepelte a kupagyőztes csapatot Miskolcon

Miskolc - A piros-fehérek igazolták a papírformát, a várakozásnak meg­felelően harcolták ki első sikerüket.

A jégcsarnokban telt ház előtt játszották a jégkorong Magyar Kupa döntőjét. A DVTK Jegesmedvék csapata az első harmadban 2-0-s előnyt gyűjtött az Újpestiekkel szemben, majd a középső szakaszban és a záró húsz percben is egy-egy gólt szerezve végül 4-0-ra diadalmaskodott.

A miskolci alakulat remek teljesítményt nyújtott, végig nagy fölényt harcolt ki és esélyt sem adott ellenfelének a helytállásra. A gólok közül kettőt jegyzett Magosi Bálint, a hazaiak csatára, aki a mezőny legjobbjának bizonyult. A dudaszó után a Macik nagy ünneplésben részesültek, a mintegy kétezer néző hosszan éltette a gárda tagjait.

Megállás nincs, kedden este újabb jelentős feladat vár a játékosokra, hiszen a szlovákiai Nyitrán 4-2-es előnyről kezdik a Visegrád Kupa fináléját és második aranyérmük begyűjtésére készülnek.

A miskolci aréna szinte teljesen megtelt, csak azokon a helyeken nem ültek, amelyekről a pálya egy részét nem lehet látni, viszont a bejárat felőli kapu mögötti mobillelátón is rengetegen szorongtak. Mindkét alakulat huszonkét játékost nevezett, hiába, a döntő az döntő. A bevonulás, vagy inkább bekorcsolyázás sem a szokványos forgatókönyv szerint középről történt, hanem hátulról, fénycsóvában. A korongejtésnél Bódog Tamás, a DVTK labdarúgóinak vezetőedzője és Ganxsta Zolee rapper működött közre.

Magosi: mestermunka

A 2. percben Kulmala átadását Tóth A. majdnem belőtte, de célzáskor elhagyta a szerencséje. Nem sokkal később Magosival és Miskolczival nyalatták fel a jeget az újpesti védők. A játékosok úgy igyekeztek tiszteletet szerezni maguknak, hogy akit csak lehetett, felkentek a palánkra. A 7. percben Silát tesztelték néhányszor a hazai védők és csatárok, akik meggyőződtek arról, hogy a hálóőr ébren van. A 11. percben Galanisz átadását Magosi közelről nem tudta bevágni, pillanatokkal később azonban javított (1-0), majd a 12. percben duplázott.

Elfutott a jobb oldalon, lopta a távolságot, aztán hat és fél méterről egészséges tenyerest küldött a kapu jobb oldalába (2-0), utána pedig jött a művészi produkciója: látványosan felkente önmagát a palánkra, így ünnepelt. Időt kért az Újpest, majd szurkolhatott, hiszen emberhátrányba került. A harmadik találat viszont nem jött össze, ráadásul Galanisz kisbüntetése a 14. percben a Macikat hozta mínuszba, de ez a százhúsz másodperc is elcsorgott, mindenféle zavar nélkül.

Galaniszé a harmadik

A második harmad Hajós fegyelmezésével kezdődött, így a lilák jutottak szépítési lehetőséghez. Magosi korongjával emberhátrányban kitört Galanisz, de nem volt elég határozott, így nem jutott el a lövésig, szerelték. Pavuk kiállításánál már fütyült a publikum, az újpestiek cicáztak, majd amikor lőttek, Magosit találták el. A csatár önfeláldozó módon vetődött a játékszer elé és a jégen csúszva várta a holtidőt, amikor ketten letámogatták és bevitték az orvosi szobába. A négyperces hátrány átvészelése nagy tartást adott a miskolci gárdának, a fővárosiakat pedig visszavetette az, hogy nem tudtak betalálni. Pár perc vegyesfelvágott következett, ebben a sok csere miatt nem a tiszta sorok feszültek egymásnak.

A DVTK tartotta előnyét (a 32. percben a keresztvason táncolt végig a korong), az alkalomra várt, a vendégek pedig képtelenek voltak az építkezésre. A 34. percben lehetett először kijelenteni, hogy a Jegesmacik fogják a kupa egyik fülét. Vas, majd Sakaris volt a korong útja, utóbbi Galanisz elé paskolt, aki szemből, három méterről a ketrec bal oldalába emelt (3-0). Ezt követően is sokkal veszélyesebbek voltak Pavukék, lógott a góleső lába, de csak páros kiállítás következett. (A második szünetben dr. Lukács György, a Macik volt csapatorvosa felderítő útja után közölte: Magosi térd alatti ütést kapott, de a folytatásra összedrótozzák.)

Rantanen bevágta

A harmadik húsz percre Magosi visszatért, aztán hárman is a pihenőpadon csücsültek. A 45. percben Rantanen négy a három ellen vágta be a negyediket: jobbról, távolról tüzelt, a korong pedig Sila lábai között talált magának utat a hálóig (4-0). A szakasz közepén kiállításözönt láttunk (egy hazai és három vendég nézelődött tétlenül kívülről), miközben másfél percig öt miskolci sakkozott három fővárosi ellen, de talán ekkor már mindenki a végső dudaszót várta. A hajrá egyetlen kérdése az volt, hogy a sportág történelemkönyvébe 4-0-lal kerül-e a mérkőzés, vagy esetleg gólt szerez az alárendelt pozícióban lévő Újpest.

A meccs tömör összefoglalója: érvényesült a papírforma, de ezért meg kellett dolgozni. A vége után jött a tiszteletkör és a csokieső.

- Kolodzey Tamás -

A díjátadás

A csapatoknak járó érmeket és a kupát Such György, a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke és dr. Kriza Ákos, Miskolc polgármestere adta át.

Jégkorong: jegyzőkönyv

DVTK Jegesmedvék – Újpesti TE 4-0 (2-0, 1-0, 1-0)

Miskolc, 2105 néző. V.: Kincses, Babic (Kis-Király, Soltész).

DVTK Jegesmedvék: Adorján – Leppanen, Kiss-Rusk, Magosi 2, Galanisz 1 (2), Miskolczi – Rantanen 1, Láda B., Pavuk, Vas (2), Sakaris (1) – Vojtkó, Joe (1), Tóth A., Kulmala, Hajós – Albert T., Köllő, Ritó, Berta, Tóth G. – Kiss B. (kapus). Vezetőedző: Mikael Tisell.

Újpesti TE: Sila – Huba, Kiss R., Benk, Caladi, Kovács Cs. – Kiss D., Kovács A., Frolik, Ropret, Sikorcin – Hegyi, Varga A., Nemes, Sági Martin, Szalma, Dósa, Schmál, Pápa, Pichler-Balássy, Turbucz – Sági Máté. Vezetőedző: Szilassy Zoltán.

Kiállítások: 14, ill. 16 perc, plusz 10 perc fegyelmi (Hegyi).

Mikael Tisell: – A látszat ellenére egyáltalán nem volt könnyű ez a mérkőzés. Az első harmadban két gyönyörű gólt lőttünk, és a védekezésünk is jól ment. Hátrányainkat kivédekeztük, a harmadik gól után pedig felszabadultak voltunk és a saját játékunkra figyeltünk, a kezünkben volt a mérkőzés.

Szilassy Zoltán: – Jól játszottunk, voltak nagy helyzeteink, de ezeket nem sikerült gólra váltanunk. A harmadik gólig még visszajöhettünk volna a meccsbe, de tudtunk betalálni, a harmadik szakaszban a sok kiállítás aztán végképpen megnehezítette a dolgunkat.

Ők mondták: örömszavak

Egri István klubelnök, a miskolci jégkorongsport első embere: – Megvan az első aranyunk és még kettő lehet. Az én gondolataim már Nyitrában kalandoznak, kedden is ünnepelni akarunk.

Magosi Bálint, a Macik csatára, a döntő egyik hőse: – Nagyon boldog vagyok, hogy a tavalyi döntő elvesztése után hazai pályán behúztuk a kupát. Fantasztikus hangulatot csinált a közönség, köszönjük! Sok időnk nincs az ünneplésre, hiszen jön a Visegrád Kupa visszavágója. Kicsit fáj a térdem, a bokám, a derekam, meg mindenem, de ez a jégkorong velejárója.

Miskolczi Márk, a DVTK csatára: – Azért dolgoztunk nagyon sokat, hogy nyerjünk. Góljainkat mindig a legjobbkor szereztük. Hálásak vagyunk a publikumnak, óriási volt a táborunk.

Vas János, a Jegesmedvék csatára: – Magyar bajnok már voltam, de kupagyőztes még nem. Boldogság a köbön, ezt érzem.