Norvég lesz a leendő sakkvilágbajnok?

Öt napja testközelből figyelhetjük a „kisfiút", aki szemmel láthatóan csak a sakktábla mellett mozog otthonosan. Vajon milyen érzéseket válthatnak ki belőle azok a kecsegtető jelzők, amiket a szaksajtó rábiggyesztett? Carlsent nevezik csodagyereknek, zseninek, trónkövetelőnek, leendő világbajnoknak, idegek nélküli klasszisnak, pulóveres zsebkalkulátornak, hatvannégy kockás fejszámolóművésznek és a sakkozás Mozartjának. Valamennyi igaz, még akkor is, ha egyikben-másikban azért van némi túlzás. Hogyan viseli ezeket a címeket-rangokat? Teljesen természetesen, sőt gyerekesen, gyanítható, hogy tulajdonképpen fel sem fogja, milyen különleges képességekkel áldotta meg a sors. Népszerűség? Ugyan... Szavait idézve: egyesek felismerik, mások nem, szóval ez sem bonyolult dolog.

Házimunkát nem...

A városházán nehezen oldódott a nyelve. Zavarták a kérdések, kereste a szavakat, érezhető volt, hogy még rutintalan riportalany. Az persze minden szavából kitűnt, hogy a maga útját járja, mint minden extraképességű ember. Színpadi bevonulásai is kamaszosak, olykor elfelejt kezet fogni, mosolyogni, a közönség számára gesztusokat tenni. Bezzeg ha a sakkról kérdezik! Ilyenkor csillog a szeme, pirosodik az arca – igen, egy dologhoz kell érteni, de ahhoz nagyon.

A hajdani világbajnok  Bobby Fischerre nem gondol, s arra is csak a száját húzta el, hogy a miskolci torna előtt még soha nem verte meg Lékót. Bizony a vágtató idő neki dolgozik, szédületesen halad előre, de azt még nem tudhatjuk, hogy a kiskorú megvalósítja-e álmát?

Magnus Carlsen (talán családi döntésre) olyan életet él, amely korának megfelelő. Ha teheti focizik, meccseket néz a televízióban, szurkol az övéinek, kedveli a téli sportokat és – fiatalok figyelem! – iskolába jár. Házimunkát nem végez, de a konyhában szívesen készít finomságokat. Aki ránéz, ne felejtse: még évtizedekig hall majd róla. Egyik védjegye lesz az észak-európai államnak. És persze a sakknak!

• Hírek a sakk világából és a Lékó-Carlsen párharcról