Interjú Biros Péterrel, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval

Miskolcról indult a világhírnév felé. A Kemény-csapat tagjaként körbeverte a földkerekséget, zsinórban három ötkarikás játékokon is aranyérem lógott a nyakában. Peking előtt szerzett tudomást betegségéről, de végigcsinálta az olimpiát. Nem is akárhogy! Pár napja a 2008-as esztendő legjobb vízilabdásának választották Európában. A 32 esztendős Biros Péter imádja családját, és két kisfiát.

Észak-Magyarország: A rakott kelkáposzta a kedvence: mikor evett utoljára?
Biros Péter: A hét végi, egri Magyar Kupa finálét megelőzően a csapat egy estére beköltözött az egyik hotelbe, ahol nagyjából tudják mit szeretünk. Szerintem azt hitték, hogy én máshol fogok vacsorázni, így nem csináltak káposztát, de volt helyette sok más finomság.

Észak-Magyarország: Horgászott mostanában?
Biros Péter: Körülbelül egy hónapja. Fogtam egy tizenöt kilós pontyot Palotáson, a helyi tóban, amit egyik ismerősöm ajánlott még korábban. Szeretek oda járni. Magának a horgászegyesületnek nem vagyok a tagja, de nagyjából ismernek, és aki vezeti, mindig meglep egy belépőjeggyel.

Észak-Magyarország: Itt van előttem az Észak-Magyarország 1997. május 27-i száma, amikor először beszéltünk a selyemréti strandfürdőben egy pólómeccs közben, azon apropóból, hogy kerettag lett, egri játékosként. Egy fiatal, fülbevalós srác mosolyog a képen... Az azóta eltelt több mint tizenegy esztendőbe sok minden, sok győzelem belefért...
Biros Péter: Aki sportolni kezd, nyílvánvalóan kitűz maga elé célokat, hogy szeretne sikereket elérni. Én sem tettem másként, bár arra természetesen nem számítottam, hogy zsinórban három olimpiát nyerek. Tizenegy és fél év rettentően hosszú idő, szinte folyamatosan benne voltam, és még vagyok is abban a bizonyos mókuskerékben. Edzések, meccsek, klubkötelezettség, válogatott, újra és újra... Nem volt időm pihenni a kemény munka közepette, amire kívülállóknak nem sok rálátásuk van, de nem panaszkodom, mert ezt vállaltam, s örülök neki, hogy így alakult.

Észak-Magyarország: Néhány héttel ezelőtt Egerben, illetve Budapesten is díszpolgárrá választották. Miskolcon, szülővárosában, még nem. Furcsa... Mit gondol erről?
Biros Péter: Amikor először győztünk, 2000-ben Sydneyben, meginvitáltak egy ünnepségre a városházára, telefonon is kerestek, kaptam gratulációkat, táviratot, és Athén után is hívtak, ám most valahogy nem sikerült... Biztosan sok dolguk van a városatyáknak... De ez az ő dolguk, különösebben nem foglalkoztat ez a kérdés. Csak annyit: mindenütt elmondhatnám, hogy egri vagyok, és elhagyhatnám azt a fél mondatot, hogy honnan indultam, hol kezdtem a pályafutásom, de nem teszem, mert nem lenne korrekt a részemről.

Észak-Magyarország: Van egy fiatal csapattársa Egerben, Sántavy Máté, aki szintén miskolci. Lehet belőle Önhöz hasonló kaliberű pólós?
Biros Péter: Majd az idő eldönti. Természetesen azt kívánom neki, hogy érjen el olyan kiváló eredményeket, mint én. Jó helyen van, egy olyan klubnál, ahol adottak a lehetőségek, a körülmények, de emellett a képességei is megvannak ahhoz, hogy remek vízilabdássá váljon.

Észak-Magyarország: A kupadöntőn tért vissza a medencébe műtéte után. Hogyan érezte magát?
Biros Péter: Még nem teljesen komfortosan, de ez most természetes is volt. Szükségem van játékra, még jópár hétre, hogy visszajöjjön a kondim. De erőltetni, elsietni nem akarok semmit, nehogy véletlenül történjen valami.

Észak-Magyarország: Nem tudom, hallot-e róla, de Miskolcon  rövidesen elkészül a régóta várt versenyuszoda. Ez Ön szerint nyithat új távlatokat a helyi vízilabda számára?
Biros Péter: Ez egy lehetőség arra, de amennyire ismerem a helyzetet, előbb a két klubnak kellene valamit kitalálnia arra, hogy miként tudnak együttműködni. Szerintem csak ebben az esetben lehet előrelépni a jövőben.

Észak-Magyarország: Elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer, pár év múlva miskolci csapatban játsszon, úgy, ahogyan az induláskor?
Biros Péter: Semmi sem lehetetlen...