Húsz gól? Gombócból is sok...

Miután véget ért a

Tállya – Szalonna (20-1)

találkozó, a hazaiak méltán

örültek, a vendégek pedig

elkeseredetten vonultak az öltözőbe.

„Ha abszolút helyzeteinket

értékesítjük, még

több gólt szerzünk – mondta

Barcsa László, a

tállyaiak edzője.

– A húsz találat mellett kihagytunk

egy 11-est és háromszor is a

kapufát találtuk el. Mivel

tárgyilagos akarok maradni, halkan megjegyzem:

nem mi voltunk ennyire jók, hanem az

ellenfél fogott ki rendkívül gyenge

napot. A gólcsúcsot azonban

senki nem veheti el tőlünk.”

„Nagyon jó

érzés”

Lengyel László hatszor

vette be a szalonnaiak hálóját. A

szombati csatára így emlékezett

vissza: „Korábban csak négyig

jutottam, most fél tucatot szereztem, s ez

nagyon jó érzés. Úgy

gondolom, ha csapatom húsz gólt

szerez, akkor tőlem, mint csatártól

elvárható ennek majd egyharmada. Sajnos

még két ziccert elpuskáztam, igaz

tudom, hogy minden helyzetet nem lehet

értékesíteni. Huszonnégy

esztendős vagyok, remélem, hogy ez a meccs

további lökést ad

pályafutásomnak.”

A lefújást követően

Kertész Gyula, a

vendégek elnöke

elkeseredésében találó

nyilatkozatot adott: „Marcsa-eger harc folyt a

pályán és sajnos mi voltunk az

egerek.” A kiütés után

huszonnégy órával a

klubvezető már az okokat is

feltárta:

„A három eltiltottunk és a

maródiak miatt ifiket is szerepeltettünk,

ráadásul – munkahelyi

elfoglaltságok miatt – cserénk sem

volt. A második félidőre már

csak tízen vonultunk ki, mert az egyik

játékosunk megsérült. Ezt a

meccset nem lehet elfelejteni, nagyon

szégyelljük magunkat.”

Visszavonul?

Varga Viktor, a szalonnaiak kapusa

rémálomnak nevezte az

összecsapást: „Korábban

két szezon alatt sem kaptam ennyit. Ha

kirúgtam a labdát, néhány

pillanat múlva már azt vettem

észre, hogy megint ünnepelnek a hazaiak.

És ez így ment, megállás

nélkül. Az első 45 perc után

azt kívántam a sorstól, hogy

minél előbb legyen vége...

Megalázó volt! Azóta ki sem merek

menni az utcára és könnyen lehet,

hogy kimondom: kész, vége,

befejeztem.”
Horváth Zsolt edző a

gödör mélyéről

próbált kitekinteni: „Senkinek nem

kívánom, hogy ilyen megrázó

élményben legyen része. Jó

lenne valahogyan megvédeni magunkat.

Attól félek, hogy ebben a helyzetben a

polgármesterünk és az

önkormányzat nem fog minket

támogatni. A hét végén a

listavezető Cigándot fogadjuk: ha

megverjük őket, mindenki elfelejti ezt a

húsz gólt. Ha becsülettel

helytállunk, akkor is tompítjuk

szurkolóink fájdalmát.”

18-0 és 19-1

A korábbi megyei I. osztályú

labdarúgó

gólcsúcsokat külső

munkatársunk, Mező

László

„bányászta” ki.

1954. május 2: Mezőkeresztes-Maszolaj

– Encsi Fáklya 18-0.

2001. június 10:

Nyékládháza – Karcsa

19-1.