Mit hoz a diósgyőri jövő?

Volt olyan felkészülési találkozó, még az év elején, amelyen ilyen nézőszám mellett terelgették a labdát a miskolci együttes tagjai, s akkor még kevesen sejthették, hogy május végén már egy kriptára fog hasonlítani a stadion, miután olyan kihalt és olyan hangulattalan lesz. A legendás diósgyőri atmoszféra teljesen tovatűnt, amin ebben a helyzetben nem lehetett csodálkozni. A fanatikusok közül is csak a legfanatikusabbak választották szórakozásul (?) a DVTK záró bajnokiját, adtak még ki pénzt azért, hogy láthassák kiesett csapatukat. Akadt olyan drukker, aki optimistán azt mondta, ,,egy éven belül visszajutunk", míg egy idősebb szurkoló szerint ,,ez az én életemben már nem fog megtörténni". A kerítésre felkerült két üzenet is, az egyiken ez állt: „A ti bűnötök, a mi szégyenünk.” A ,,ti" alatt a ,,feladók" értették, érhették a játékosokat, akik a második fél évben kritikán alul teljesítettek (de lehet, hogy pusztán ennyit tudtak...), illetve azokat, akik másként vesznek, vettek részt a DVTK irányításában, s akik rossz döntések sokaságával az élvonaltól való búcsúig kormányozták a piros-fehér klubot. A politikusok is megkapták a jelzőjüket (,,szájhősök") azoktól, akik számára a Diósgyőr nem játékszer és az ,,életük".

A budapestiek klubmodellje, felépítése a futballt ismerők körében nyitott könyv, vagyis előre lehetett tudni, hogy mit mutat a pályán Garami József együttese. Sok-sok passz, pontosan megtervezett taktika, kiegészülve mindez egy összeszokott csapatmunkával. A Diósgyőr mindhárom területen rosszabbul állt, s azt is le lehetett szűrni, hogy ki veszítette el teljesen a kedvét a záró fellépésre és ki az, aki még próbál(gat) futni, küzdeni, megharcolni a labdáért – és nem eladni azt. Benczés Miklós szinte kétpercenként hagyta el a kispadot, adva egy-egy tanácsot, megtette azt, amit megkövetelt tőle a feladat, a szituáció. Bedobott ismét fiatalokat a mélyvízbe – köztük Giák Tamást a kapuba, akinek voltak bravúrjai, meg olyan hibái, amiket a rutintalanság számlájára lehet írni –, akik a jövő Diósgyőrét, annak egy részét alkothatják.

A nagy stadionbeli csendet egyszer megtörte a ,,Di-ós-győr!, Di-ós-győr! rigmus, a közönség egy picinyke magja nem adja fel... A meccs után sokan söröztek még egyet bánatukra a közeli vendéglátóipari egységekben, és kitartottak amellett, hogy gyakorlatilag mindent elölről kell kezdeni. De nem lehet hosszú ideig gondolkodni, arra ugyanis nincs idő, ezt megmutatta a tavalyi nyár is. Kivel? Kikkel? Hogyan? Miből? – számos kérdés lóg a levegőben, többek között ezekre kell mihamarabb válaszokat adni. Lehetőleg olyanokat, amik előre visznek és nem mélyebbre...

ÉM-MI

Ön szerint ki volt a meccs legjobbja?

Edzői nyilatkozatok a DVTK-MTK találkozó után