Jeladás a Diósgyőri KC "fedélzetéről"

Egy héten belül két alkalommal is érdekes nyilatkozatot tett az NB I/B-s férfi kézilabda bajnokságban szereplő DKC-Miskolc-Mivíz férfi együttesének szakvezetője, Kun Attila. Előbb a Gyöngyöstől elszenvedett idegenbeli meccs után adott hangot annak, hogy reméli megoldódnak a problémáik, majd a pár nappal később, a múlt hétvégi, újabb bajnoki előtt többek között azt mondta: ,,Annak ellenére, hogy a nagy bizonytalanság miatt a játékosok részéről az elégedetlenség egyre nő, azért a sportszakmát helyezzük előtérbe..."

Kun Attilát arra kértük, hogy fejtse ki bővebben, hogy mire célzott, mire gondolt nyilatkozataiban, de ő először csak röviden annyit mondott, hogy az ,,önkormányzattal együtt keressük a kiutat ebből a helyzetből", majd amikor azt kérdeztük tőle, hogy szakmai kiutat, vagy pénzügyit, erre a következőt mondta:

– A pénzügyit, nem a sportszakmait. A szezon előtt a dobogós helyek egyikének elérését tűzte ki célul a vezetés a csapat elé, ennek megfelelő helyen állunk a bajnokságban. Kétségtelen, hogy az első és a harmadik hely között nagy a különbség, hiszen a bajnoki cím nyertese feljut az első osztályba, és bár a listavezető Gyöngyös, aki néhány napja legyőzött bennünket jobban áll, de szerintem az még benne van a bajnokságban, hogy valahol ők is botlanak, és akkor nekünk elég három gólnál többel nyernünk ellenük a tavasszal, úgyhogy lehetünk még akár elsők is. Ennyit s szakmáról, a pénzügyekről nekem nem tisztem nyilatkozni, és csak arra próbáltam meg felhívni a figyelmet, hogy ideje lenne beavatkozni, annak érdekében, hogy az eddig elvégzett szakmai munkának legyen értelme, az nehogy kárba vesszen.

– Hogy vannak-e pénzügyi gondjaink? – kérdezett vissza érdeklődésünkre Fehér Péter, a DKC-Miskolc-Mivíz csapatát működtető sportegyesület elnöke. – Nem úgy, nem olyan ütemezetten folynak be a szponzori pénzek, ahogy korábban. Van több olyan partnerünk, ahol a cégek élén változás történt, gondolok itt az önkormányzati cégekre, és az itt zajló átadás-átvétel közepette nyilván nem az a legfontosabb ezeken a helyeken, hogy azonnal a mi segítségünkre siessenek. De pozitív visszajelzéseket kaptunk a városvezetés részéről, senkitől nem hallottuk, hogy nincs szükség arra vertikumra, amit az elmúlt 10 évben felépítettünk, sőt ígéretek vannak a problémák megoldására, ugyanakkor türelmet is kértek tőlünk. Nekünk az őszi szezonból hátralévő négy fordulót, egy hónapot kellene átvészelnünk a nehézségeinkkel, és reményeink szerint ezen idő alatt, vagy legkésőbb az esztendő végéig letisztulhatna a helyzetünk.

Arra a felvetésünkre, amely szerint a korábbi, három évvel ezelőtti tervek szerint, a 2007. szeptember 11-én elhangozottak alapján már NB I-es csapatnak kellene lennie a DKC-nak, és ez esetben sokkal kisebb lenne annak az esélye, hogy nem nyúlnak a klub után, hogy nem kapnak segítséget a bajban, a klub elnöke ezt válaszolta:

– Amikor a 2006/07-es szezonban megnyertük az NB II-es bajnokságot valóban született egy hároméves szakmai terv, amelynek első évében a biztos bennmaradást kellett teljesítenie a csapatnak, a második évben dobogóhoz közeli helyen kellett végeznie, 2010-re pedig az volt a cél, hogy lehetőség szerint nyerjük meg a bajnokságot az NB I/B-ben. Nos, ennek megfeleltünk, az előző szezon végén hajszál híján maradtunk le az aranyéremről, a feljutásról. De ahhoz, hogy ezt teljesíteni tudjuk, nem elég a magunk szintjéhez mérten alakítanunk a játékoskeretet, és összehozni egy picivel nagyobb büdzsét az előző évhez képest, hanem a versenytársakhoz kell igazodni. Tetszik vagy sem, de ebben az évben a Gyöngyös személyében egy olyan rivális érkezett felülről az NB I/B-be, ahol a legtöbb élvonalbeli játékost igazolták le a szezon előtt, és ahol tulajdonképpen egy egész város a csapat mögött áll. Jó lenne, ha ezt mi is kijelenthetnénk... Eljutottunk egy szintre, ott vagyunk, ott tarunk, hogy a magyar mezőnyt összevetve a 20 legjobb csapat között vagyunk a jelenlegi bajnoki eredményeink tekintetében, a Magyar Kupát tekintve még ettől is jobban állunk, hiszen a 16 között vagyunk, és hamarosan nyolcaddöntőt játszunk. Mi nem szeretnénk mást, csak mint ahogy eddig is, csendben tenni a dolgukat, és segítséget kapni ahhoz, hogy a játékhoz való feltételeket biztosítani tudjuk a csapat számára.

- B. Cs. -