„Utcahosszal” verte a mezőnyt a Sajókaza

Sajókaza - Az Észak-borsodi együttes imponáló magabiztossággal diadalmaskodott a megyei I. osztályú labdarúgó bajnokságban.A sajókazaiak minden mutató alapján riválisak fölé nőttek, kis túlzással azt is írhatjuk, hogy ellenfél nélkül szerezték meg az aranyérmet.

– A fociban az a legfontosabb, hogy a megfelelő emberek jó helyen legyenek! – állapította meg Sándor Zoltán, a bajnokcsapat edzője. – Nálunk ez összejött: a helyzet magaslatán voltak a szponzorok, az önkormányzati vezetők, a klub irányítói, a szakmai stáb tagjai és a játékosok egyaránt. A felsoroltak, egészséges munkamegosztás keretében, becsülettel tették a dolgukat a kitűzött cél elérése érdekében.

Új hadrendben

A tréner természetesen szakmai szempontok alapján is elemezte sikerüket. Mint mondta, nem is olyan régen még a 4-4-2-es felállást választották, de úgy gondolta, hogy a fiúknak a 4-2-3-1-es hadrend jobb lenne, így ezt „erőltette” és húzása telitalálatnak bizonyult.

– A labdarúgók tartalommal töltötték meg azt az elképzelést, amit kiagyaltam – folytatta a tréner. – Hátul fegyelmezetten takarítottunk, a középpályán mozgékonyság jellemezte a Sajókazát és a szélekre is bátran építve hoztuk helyzetbe ékünket, továbbá a hozzá felzárkózókat. Ez az összegyúrt dinamizmus, párosulva a taktikai fegyelemmel, hozta meg számunkra a legfényesebb medáliát. Ahogy teltek-múltak a hetek, úgy növekedett az önbizalmunk és noha legfőbb ellenfeleink sem aludtak a pályán, azokat a bizonyos pluszokat elsősorban mi produkáltuk a zöld gyepen. Sokan kérdezték már tőlem, hogy a Tiszaújváros feljutása után gyengült-e a mezőny? Az kétségtelen, hogy az újvárosiak komoly játékerőt képviseltek – ezt az NB III-ban is bebizonyították –, de a megyei elit élcsoportjában végzettek megítélésem szerint felülmúlták a korábbi évek átlagát.

A gárda szétszéled

Sándor Zoltán az egyéni teljesítményekre név szerint nem tért ki. Ennek okáról kiemelte: keretük valamennyi tagja képességéhez és tudásához képest járult hozzá az első helyhez, a jó futballt pedig kiváló csapatszellemmel „fejelték” meg. A mester számára ezért különösen fájó, hogy a gárda szétszéled.

– Az arannyal NB III-as tagság jár, ezért mélyen érint, hogy – ha csak valamilyen csoda nem történik – a porba hull az, amit felépítettünk – kesergett a szakember. – El kellett fogadnunk, hogy nem fértünk bele a főszponzorunk elképzelésébe, önkormányzatunknak pedig nincs lehetősége arra, hogy milliókat öntsön az együttesbe. Az élet nélkülünk megy tovább és ezt, bármennyire fáj, tudomásul kellett vennünk. Jómagam a Sajó-völgye Focisuli koordinátoraként folytatom a munkát, amely nagy kihívás lesz számomra, már teljes erőmmel erre a feladatra koncentrálok. Milyen sors vár a volt játékosaimra, akikkel megannyi örökké emlékezetes éveket, hónapokat töltöttem? Megnyugtat, hogy sokan érdeklődnek irántuk.

-KT -

A gólszerzők

15 gólos: Asszony Béla

10 gólos: Poszuk Péter, Tátrai Dávid, Túróczi Roland (5: Sajóbábony)

9 gólos: Máthé Gergő

7 gólos: Dorgai László, Kiss János

6 gólos: Harnócz Zoltán

4 gólos: Nyíri Oszkár, Tamás Gábor

3 gólos: Kakszi György

2 gólos: Menyhért János

1 gólos: Harnócz Róbert, Molnár András, Nagy Gábor, Rimavölgyi Gábor, Szabó Sándor