MKC: nem félnek senkitől

Pénteken kezdődik a pontvadászat az NB I-es férfi kézilabda bajnokság alapszakaszában.A Mezőkövesdi KC gárdája a Kecskeméti KSE vendégeként pénteken 18 órától lép pályára.

– A főpróbánk jól sikerült, győzelemmel zártuk utolsó felkészülési meccsünket – közölte Rosta István, az MKC edzője. – A szlovákiai első ligában ezüstérmes HC Kosice otthonában szerepeltünk és 34-33-ra diadalmaskodtunk. Ebből persze még nem következik automatikusan, hogy az alföldieknél is nyerünk, de a kassai diadal mindenképpen növelte az önbizalmunkat!

Kapust igazoltak

A kövesdiek egyik „portását”, a kiváló képességű Tóth Koppányt a napokban elérte a végzet, súlyos sérülést szenvedett: bal bokájából levált egy csontdarab, ezért hat hétre rögzítést kapott. A sportoló október közepéig dőlt ki a sorból, így a klubnak kapus után kellett néznie.

– A csurgóiak segítettek ki minket – folytatta az MKC szakvezetője. – December 31-ig adták kölcsön nekünk azt a Pallag Pétert, akit a junior válogatottból nagyon jól ismerek. Egyesületénél most éppen nem számítottak rá, a 21 éves fiú számára pedig az a legfontosabb, hogy pályán legyen, folyamatos terhelést kapjon, mert csak így fejlődhet. Egy szó, mint száz: az ügyletért küldtünk egy nagy köszönetet Csurgóra, Tóth Koppánynak pedig felépülést kívánunk és visszavárjuk őt a sorainkba.

Arra a kérdésre, hogy mi dönthet Kecskeméten, Rosta István így felelt:

– A „recept” egyszerű: jól kell játszanunk! Ismerjük őket, két szlovák válogatottjuk van, tavaly óta szinte semmit nem változtak, együtt maradtak. A KKSE érett, rutinos, bárkire veszélyes együttes, mégis ezt mondom: ha felszabadultan, fiatalosan, lendületesen, sőt csibészesen adjuk elő produkciónkat, akkor nem félek, pontot, vagy pontokat szerezhetünk. Kiadtam a jelszót: nem félünk senkitől, ugyanakkor mindenkit tisztelünk! Jól sikerült a nyári alapozásunk, a játékosok felvették a ritmust, bírták a tempót, kiváló erőben vannak, ráadásul pedig 16-17 azonos képességű kerettaggal rendelkezünk.

Fiatalodnak

A szakembernek szóba hoztuk keretének különlegességeit is. Nagy kérdés ugyanis, hogy a csapatban miképpen alakul majd a negyven esztendősök és a húszas éveik elején járó játékosok viszonya? A generációs szakadékról Rosta István így vélekedett:

– Az öregek és a gyerekek úgy tíz perc alatt megtalálták egymással a közös hangnemet, vagyis ebből a szempontból semmi gond nem lesz. Aztán az alapozás során az is világossá vált számomra, hogy nálunk a negyvenesek fiatalodtak vissza, és nem a kicsik öregedtek a rutinos „rókákhoz”. Egymás segítése mindkét tábor érdeke, s nálunk egységben az erő!

ÉM-KT