A zászlót is vihette volna Kékesi Márton

Az Innsbruckban rendezett I. téli ifjúsági olimpiának mályi szereplője is volt.A 16 esztendős Kékesi Márton több számban állt rajthoz és valamennyiben tudásának és tehetségének megfelelő eredményt produkált.

– Örökké felejthetetlen marad számomra a megnyitó ünnepség – emlékezett az ötkarikás viadal ceremóniájára a Mályiban élő, de Miskolcon tanuló középiskolás diák. – A csapatvezetés döntése alapján engem jelöltek ki zászlóvivőnek, erről azonban sajnos mégis lemaradtam. Az edzőm ugyanis közbeszólt, azt mondta, hogy mivel nekem másnap versenyem lesz, nem tesz ki annak, hogy „fagyhalált” szenvedjek a többórás esemény alatt. Döntését tudomásul vettem, mert az érdekemben hozta, persze nagyon sajnáltam, hogy nem lehettem részese a jeles cselekedetnek.

Randevú az elnökkel

Kékesi Márton ezután arról beszélt, hogy az ausztriai történésekről akár napokig is tudna mesélni.

– Sok különös benyomás, érdekes eset ért, ezeket már elraktároztam magamban – folytatta a tehetséges sportoló. – A szuper-óriásműlesikló szám előtt, miután reggel felöltöztem, szóltak, hogy megjött a köztársasági elnök. Ekkor nem esett le nekem a húszfilléres, azt gondoltam ugyanis, hogy az osztrák közjogi méltóság tesz látogatást nálunk, közöttünk. Amikor a politikus megjelent egy „nemzetközi dzsekiben” és sapkában, még akkor sem ismertem fel Schmitt Pált, ezért angolul köszöntöttem. Aztán nyomban szóltak, hogy nyugodtan váltsak magyarra, hiszen államelnökünk, a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja áll előttem. Nagyon szívélyes beszélgetést folytattunk: Schmitt Pál érdeklődőtt a felkészülésemről, az esélyeimről, a velem szemben megfogalmazott elvárásokról, aztán bíztatott, arra kért, hogy ügyes legyek és tegyek meg mindent a magyar színek minél jobb képviselete érdekében.

Barátkoztak

A borsodi fiatalember azt is elmesélte, hogy az ifjúsági olimpián korra, nemre és bőrszínre való tekintet nélkül szinte mindenki mindenkivel barátkozott.

– Ezt tettem én is! – közölte b. – Elég népszerű lettem például a japánok, az ausztrálok és az amerikaiak között. Több fiatallal cseréltem címet, telefonszámot, névjegykártyát, bizonyos, hogy némelyikükkel sokat beszélek majd az elkövetkezendő hónapokban, vagy években. A japánok különösen megkedveltek, ennek okai között megemlíthetem, hogy korábban két esztendeig, 1999-től 2001-ig családunkkal Japánban éltünk, ott jártam óvodába, ott cseperedtem fel, így nagy tisztelettel és szeretettel beszéltem a felkelő nap országában gyűjtött emlékeimről. Újdonsült barátaim „hálából” szerveztek nekem néhány televíziós interjút, ezeket angolul adtam. Abban bízom, hogy később lehetek még felnőtt téli olimpikon, és találkozom majd az innsbrucki haverjaimmal is.

Kékesi Márton számára most már a tanulás a legfontosabb: a Diósgyőri Gimnázium 9/a osztályába jár, „véletlenül” testnevelés tagozatos.

ÉM-KT

Bánkúti gyerek

Kékesi Márton 3 éves korában ismerkedett meg a síeléssel. Bánkúti gyereknek vallja magát, hiszen a bükki pályákon nőtt fel. Ez is bizonyítja: nem hegyeink magasságától függ, hogy ebben a műfajban a helyi fiatalok sikeresek lehetnek-e. A „képet” egy-két megszállott család, néhány szülő változtathatja meg – ha bírja, ha teheti. Az alpesi versenysízésnek viszont itt nincs tömegbázisa. Ezt Miskolc megteremthetné néhány hóágyúval az ország nemzetközi mércével is alkalmas sícentrumában, Bánkúton, de nem teszi. Ezért Marci már nem bánkúti színekben versenyez, hanem a fővárosi Fullsport SE tagja.