A karácsonyi utáni három ok

Véget ért a női élvonalbeli kosárlabda-bajnokság, amelyben a DKSK-MISI a 10. helyet szerezte meg. Interjú: Milen Vukicevic, a DKSK-MISI női kosárlabdacsapatának vezetőedzője.Négy éves másodosztályú tagság után a miskolci, diósgyőri női kosárlabda a 2011/12-es szezonra visszatért az élvonalba. A csapat mögött hagyott esztendőről beszélgettünk a DKSK-MISI vezetőedzőjével, Milen Vukiceviccel.

- Mennyire volt nehéz az indulás tavaly?

Milen Vukicevic: Annak a szervezése, hogy egy csapat, DKSK néven újra a legjobbak között, az élvonalban szerepeljen, nem tavaly, hanem sokkal korábban elkezdődött. Szinte pontosan két éve, az országgyűlési választások után keresett meg engem, pontosabban nem egyedül engem hanem további három kosárlabdában járatos szakembert, a Parlamentbe bekerült dr. Zsiga Marcell azzal, hogy készítsek egy koncepciót arra vonatkozóan, hogy újra legyen Miskolcon minőségi kosárlabda. Amikor pár hónappal később alpolgármester lett dr. Zsiga Marcell, ez a munka még nagyobb lendületet kapott, és természetesen el is készült ez az anyag, még 2010-ben.

- Melyek voltak ennek a legfontosabb részei?

Milen Vukicevic: A fejlesztési terv két vonalon futott, a kosárlabdára, mint egyetemes sportágra tekintve a férfi és a női szakágat is szerettük volna az addigiaknál magasabb szintre emelni. Természetesen a tradíciók, és az, hogy kisebb ráfordítással, rövidebb időn belül lehet eredményt elérni, a női vonal mellett szólt. Az alapötlet az volt a férfiaknál és a nőknél is egyaránt, hogy olyan játékosok hívjunk vissza Miskolcra, akik valamilyen ok miatt korábban eligazoltak innen. A nőknél a terv arról szólt, hogy egy élvonalbeli együttes mellett egy ,,B” csapatot is indítsunk, olyat, amelyik vagy a második vonalban, vagy eggyel lejjebb, az NB II-ben szerepel, azért, hogy a saját nevelésű fiatal játékosok tapasztalatot szerezhessenek. Természetesen ehhez a szakmai koncepcióhoz a szükséges számításokat is elvégeztünk, vagyis készült költségvetés is ehhez a projekthez.

- Az íróasztal mögül elindulva melyek voltak az első lépések?

Milen Vukicevic: Az, hogy elkezdődött a lobbi annak érdekében, hogy a női csapat az élvonalban szerepelhessen. Mivel a 2010/11-es szezon elején a MISI SC B-csoportos együttese elég sok vereséget összeszedett, így az nem igazán került szóba, hogy rajtuk keresztül szerezzük meg az A-csoportos tagságot. Az alpolgármester és én is nagyon sokszor keltünk útra Budapestre, hogy a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségében, vagy más helyeken, ahol a döntéshozók megtalálhatók voltak, azért lobbizzunk, hogy élvonalbeli csapata legyen Miskolcnak. Aztán, mint ismert, mégis csak a MISI SC révén, a szövetség vezetőinek jóindulata mellett, A-csoportos csapata, pontosabban indulási joga lett a városnak.

- És mi lett a férfi vonallal? Az mikor és miért halt el, illetve maradt élettelen?

Milen Vukicevic: A klubélet újraszervezésében nem vettem részt, a lobbizással voltam elfoglalva, csak reméltem, hogy olyan irányba megy majd minden, amely a koncepcióban szerepelt. De akik a klub irányítását kézbe vették, anyagi okokra hivatkozva elutasították a férfi kosárlabda vonal fejlesztését, és ami meglepető volt, a második számú női csapat létrehozását is elvetették. Ezzel egy időben, miután kiderült, hogy lesz A-csoportos női csapat, a klub vezetői, mint edzőjelöltet hallgattak meg, de akkor már tudtam, hogy ha engem kérnek fel a feladatra, akkor nagyon nehéz dolgom lesz. Elég hosszú ideig nem kaptam választ, már azt gondoltam, hogy nem is én leszek, aki újra fogja indítani a csapatot, amikor másfél hónappal a meghallgatásom után mégis megkaptam a felkérést.

- Mikor kezdett hozzá a játékoskeret kialakításához, és melyek voltak az első lépések?

Milen Vukicevic: Tavaly június 2-án kaptam meg a megbízást szóban, aláírt szerződésem ekkor még nem volt. De ez nem zavart, belekezdtem, igaz, ekkor már sok mindenről, mindenkiről le voltunk késve. A játékosok egy jelentős részének már volt csapata a mostani szezonra, egy részük a korábbi élvonalbeli diósgyőri csapattal kapcsolatos negatív hírek miatt nem akart idejönni, akik pedig hajlandóságot mutattak, nagyon nagy pénzeket kértek, olyat, amivel nem fértek bele a büdzsénkbe.

- Emlékeim szerint a szezon előtti sajtótájékoztatón az hangzott el, hogy az évi büdzsé 50 millió forint lesz. Annyi volt?

Milen Vukicevic: Erre vonatkozó ismereteim nincsenek.

- A sportágon belül azért keringenek a számok: állítólag az egyik hazai élcsapat amerikai centere egymaga többet keresett havonta, mint amennyi bért egy hónapban kifizettek a DKSK 13 játékosának...

Milen Vukicevic: Ezt én is így tudom...

- Azt mikor tudta meg, hogy milyen célt kell elérni?

Milen Vukicevic: Ez is érdekes volt. Először úgy volt, hogy 2 éves szerződésem lesz. Aztán a klub első sajtótájékoztatóján az ügyvezető igazgató az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy 1+1 éves az időtartama. Mondta ezt akkor, amikor még nem volt aláírt szerződésem. Ekkor még szó sem volt arról, hogy helyezésbeli feltételt szabnak velem szemben, hiszen azt sem lehetett tudni, hogy milyen csapatot sikerül összehozni, hogy hány csapatos lesz a bajnokság, hogy az ellenfelek milyen kerettel fognak dolgozni. De, akik mellettem álltak, azt ígérték, hogy segítenek abban, hogy legyen olyan csapatunk, amelyik biztosan az első nyolcban végez, úgyhogy nyugodtan mondhatok erre a feltételre igent, mert jó játékosokat fogunk igazolni. Az ő szavuk nekem elég volt, igaz, akkor még nem tudtam, hogy a keret kialakítása ilyen nehézségekbe fog ütközni.

- Melyek voltak a 13 fős keret kialakításának főbb lépései?

Milen Vukicevic: Farkasinszki és Reiner volt az első két játékos, akivel megállapodtam, aztán megtorpantunk, nem tudunk igazolni, nehézségekbe ütköztünk. Majd amikor a szezon felkészülését el kellett volna kezdeni, akkor Szabó B.-t, Ocsenást és Budimirt gyorsan szerződtettük, utóbbit azért, hogy legalább egy centerünk legyen, mert más magas játékost nem tudtunk volna megfizetni. A kezdésre Kántor, Sándor, Lugosi, Sárréti és Papp próbajátékra érkeztek, azzal, hogy aki közülük meggyőző teljesítményt nyújt, az tagja lesz a keretnek, feltéve, ha nem sikerülnek a további erősítései terveink. De irányítónk ekkor még nem volt, Hadzovicra, egy barátom hívta fel a figyelmemet, azt mondta, hogy ebben a felállásban csak ő segíthet. Megkerestem, és gyorsan igent mondott, egy volt játékostársam pedig beajánlotta Skoricot. Czirjákot pedig amolyan bónuszba kaptuk augusztus végén.

- Gondolom ennek a keretnek a kialakulása során sok kompromisszumot kellett kötnie saját magával...

Milen Vukicevic: Akik idejöttek, korábban nem voltak húzóemberek csapataikban, csak kiegészítők, ez nem szubjektív vélemény, ennek utána lehet nézni. A játékosok nem is ismerték egymást, leszámítva a MISI SC-ből érkezetteket. Kemény munkába kezdtünk, fizikailag viszonylag hamar sikerül elérni a megfelelő szintet, de a technikai részeken nem lehetett ilyen gyorsan haladni. Éppen ezért, látva a hiányosságokat, a lehető legtöbb edzőmeccset akartam játszani, hogy harcra képesen érjen bennünket a bajnoki rajt.

- A rajt nem sikerült valami jól...

 Milen Vukicevic: Nem akarok semmi rosszat mondani a játékosokra, vállaltam őket az elején, és vállalom most is. A Baja elleni jó bemutatkozás nagyon fontos lett volna, mert tudtuk, hogy sorsolás alapján ők megfogható ellenfélnek számítanak, akik után csak nehezebbek jönnek. Sajnos, a meccs előtti estén Reinert az edzés után kórházba kellett vinnem, és...

- ...bocsánat, hogy közbe vágok: máshol is az edző viszi a játékost a kórházba éjszaka? Nem valamelyik csapat körüli technikai ember?

Milen Vukicevic: Én nem arről akarok beszélni, hogy volt-e technikai vezető, vagy sem! Reinernél jártam: kiesett és nagyon hiányzott a csapatból a Baja ellen egy olyan szintű játékos, mint ő. Kikaptunk az utolsó másodpercben, és ezt követően további vereségeket szenvedtünk. Ezen időszak alatt nekem biztatni, frissen tartani kellett a csapatot, és a fejeket tisztán tartani, hogy egy súlyos vereséggel ne kerüljünk mélyre, hogy megmaradjon a munkába vetett hitünk. És voltak jó meccseink a vereségek ellenére, gondolok itt a Pécs elleni hazai bajnokira, a Sopron elleni, idegenbeli fellépésre. Aztán jöttek az olyan mérkőzések, amikor nyomás alatt kellett játszanunk, de ezeket is bírtuk, és egészen jól belelendültünk, ami a Baja elleni, idegenbeli győztes mérkőzésig tartott.

- Hol következett be a fordulat?

Milen Vukicevic: Karácsony után kezdtek előjönni a különböző problémák, Farkasinszkire sérülése miatt egy hónapig nem számíthattunk, a másik nagy probléma az volt, hogy Czirják elhagyta a csapatot, és ezzel a rotációs rendszer felborult, a harmadik pedig, hogy bár centerünkkel nem voltunk elégedettek, és ő sem érezte itt jól magát, mégsem tudtunk cserélni ezen a poszton, anyagiak miatt. Ezek összessége eredményezte azt, hogy nem tudunk az első nyolcba kerülni az alapszakasz végén.

- És a rájátszásban miért végzett hátrébb a csapat az alapszakaszbeli 9. helyénél?

Milen Vukicevic: A rájátszásban Farkasinszki és Hadzovic hiánya is jelentősen befolyásolta a végső helyezésünket. Szerencsére Farkasinszki törött ujjal, de játszott a BEAC elleni összes mérkőzésen. Ha kompletten vagyunk, teljesen más az egész. Sajnálom, hogy a türelem hiánya mutatkozott, hogy nem sikerült reális célokat kitűzni.

- Csalódott?

Milen Vukicevic: A játékosokban nem csalódtam, akik a csapat mellett voltak, azokban sem. Köszönöm nekik az évet, a játékosok mindent megtettek, és fejlődtek is, ezt a statisztikai mutatók is alátámasztják. Nagyon jól esett, amikor a szombat esti évzárón többen is azt mondták, hogy ilyen jó formában még nem voltak, mint ebben az évben. Egy ilyen mondat minden pénznél többet ér egy edzőnek. Köszönöm nekik, és köszönettel tartozom a szurkolóknak is, akik segítették a csapatot, ez nagyon sokat jelentett a játékosoknak a pályán. Sok sikert kívánok a klub jövőjét építő embereknek, akiknek nagy felelősségük van abban, hogy ami elkezdődött, azt ne hagyják tönkre menni.

- Ez amolyan elköszönésnek tűnt...

Milen Vukicevic: Lejárt a szerződésem, a következő szezont biztosan nem velem kezdi a DKSK csapata.