Nincs realitása a hazatérésnek, mert „biciklizni” tanul majd a nagy bajnok

Miskolc - Biros Péter elégedett a pályafutásával, csupán az elveszített döntőket sajnálja. Interjú: Biros Péter háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval, aki Miskolcon született.

A napokban bejelentette visszavonulását Biros Péter háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a ZF Eger játékosa. A miskolci születésű pólós a szezon végéig még folytatja játékosként, utána edző lesz a heves megyei klubnál. Az egriek csapatkapitánya a következő szezonban a női csapat vezetőedzője lesz, munkáját a jelenlegi első számú tréner, Kelemen Attila segíti majd.

Mennyiben tudatosult az, hogy vége…?

Biros Péter: Ez nem egy hirtelen jött elhatározás volt, mert már tavaly szeptemberben eldöntöttem, hogy ez a mostani az utolsó szezonom játékosként. Nyilván furcsa lesz, amikor az ember életében történik egy nagy, nagyobb változás, akkor ezt érzi, de elérkezett a pillanat, csinálni kell tovább azt, ami jön, menni kell tovább. Hálás lehetek a sorsnak, hogy ilyen szinten ilyen sokáig tudtam játszani, hosszú pályafutást tudhatok magam mögött, nincs benne olyan, ami miatt rossz lenne vagy lehetne a szám íze. Menet közben ki fog alakulni az új napi rutin, talán kicsivel több idő jut majd horgászatra is.

Hadd kérjelek egy kis időutazásra. Hogyan kerültél annak idején az uszodába?

Biros Péter: Ez még egész kiskoromban történt, nem is emlékszem teljesen pontosan rá, de édesapám sokszor vitt el Miskolcon az Augusztus 20. Strandfürdőbe, a Selyemrétre, ott ismerkedtem meg a vízzel. Lubickoltam, kapálóztam, gyakorlatilag az úszás alapjait így tanultam meg. Hétévesen kezdtem el úgymond versenyszerűen úszni, reggelente jártam a városi uszodába, valamint az Erzsébet fürdőbe. Edzőm volt Fridrich László, illetve Fázold Henrik is. Egyszer a korosztályos magyar bajnokságon szereztem is egy harmadik helyet 400 méter gyorson.

Miként jött képbe a labda?

Biros Péter: Az összes kisgyerek labdázik, labdáznak vele… Állítólag ügyes voltam, gömbérzékkel megáldott, ezért ahová jártam, a 42-es számú Általános Iskolában mindenre, mindenhová elvittek, ahol a labda pattogott… Lehetett ez diákolimpia vagy más, engem megtaláltak… Az úszást egyébként kedveltem, csak egy idő után kezdett monotonná válni az, hogy folyamatosan faltól falig megyek, illetve sok barátom átment vízilabdázni, én pedig követtem őket. Tehát tudtam, hol kell jelentkezni pólósnak, két szakember, Hatvani János és Éder Zsolt keze alatt is dolgoztam. Hangulatos kis társaság alakult ki, régen úgy tartották, ha sok jó úszó összejön egy helyen, akkor abból már lehet egy vízilabdacsapatot csinálni… Miskolcon a 90-es évek elején nem volt egy óriási utánpótlásbázis pólóban, így viszonylag hamar kiderült, ki az, akiben mocorog valami. Érdekes, már akkor is a kapásoldalra állítottak, ahogyan pályafutásom későbbi szakaszában.

Azontúl, hogy a Vízműveknél edzettél, volt valamilyen más, esetleg külső vízilabdás behatás?

Biros Péter: 1992-ben Barcelonában rendezték a nyári olimpiát, ekkor 16 éves voltam. Láttam magyar érdekeltségű meccseket a tévében, az egyik, amennyiben nem tévedek, a spanyolok elleni mérkőzés volt, kikaptunk tőlük. Mindez adott egy lelki pluszt, azt, hogy ha jól csinálom, akkor messzebbre is eljuthatok ebben a sportágban, persze azt azért nem hittem, hogy válogatott lehetek, azt pedig végképp nem, hogy háromszoros olimpiai bajnok… A Vízműveknél játszottam a másodosztályban két szezont, aztán később Gyulavári Zoltán, aki egri, de Miskolcon is dolgozott, áthívott Egerbe. Itt ő és Kelemen Attila voltak az első edzőim.

A kézilabda is szerepet kapott a pályafutásodban…

Biros Péter: A középiskolában Szepesi Károly tanár úr imádta a kézilabdát, ő irányított a Veszprémhez, miként korábban a tőlem 7 évvel idősebb Zsigmond Györgyöt is, aki a klub egyik ikonikus alakja lett. Gyuri sikeres volt, én nem, aminek egyszerűen az volt az oka, hogy a velem egy korosztályt képviselők sokkal magasabb szinten voltak képzettségben, mint én, ez világosan kiderült az ott eltöltött egy év alatt.

Említetted, hogy a karriered miatt nem lehet rossz a szád íze, de valóban nem hiányzik belőle semmi?

Biros Péter: Nem szoktam ezen gondolkodni, minden bizonnyal azért, mert az olimpiai bajnoki cím meg­adatott, háromszor is. Talán az egy helyett lehettem volna kétszeres, háromszoros világ- és Európa-bajnok, az elveszített döntőket sajnálom.

A jelenleg Benedek Tibor szövetségi kapitány által irányított válogatott egyelőre nem jutott ki az idei riói ötkarikás játékokra. Az áprilisi trieszti tornán megszerzi az indulási jogot?

Biros Péter: Persze, nem is kérdés. Az Európa-bajnokság előtt rosszabb helyezésre számítottam, de aztán kellemes meglepetés volt, amit a csapattól Belgrádban láttam, örültem, hogy meglett a bronzérem. Amennyiben ezt veszem alapul, akkor nemcsak az olimpiai selejtezőt illetően vagyok bizakodó, hanem magát az olimpiai tornát illetően is. A sportágat mindig a válogatott teljesítménye alapján ítélik meg, úgyhogy az aranyérmet kell megcélozni a nyáron, bár az ellenfelek is ezért mennek… A belső dolgokat nem látom, nem ismerem, hiszen nem vagyok közöttük, már én is csak egy szurkoló vagyok, aki hisz bennük.

Egy gondolat erejéig maradva az Eb-nél: a lányok végső diadala meglepett?

Biros Péter: Az első csoportmérkőzés, a hollandok elleni vereség után nem gondoltam, hogy aranyérem lesz a vége, de a csapat nagyon szépen összeszedte magát és az oldalvizen beevezett a döntőbe, ahol visszavágott Hollandiának. A finálé kifejezetten színvonalas, férfias vízilabdát hozott… Az olimpián azért nehezebb lesz, mert bejönnek az ausztrálok, az amerikaiak, a kanadaiak, de nem kizárt ott sem egy jó teljesítmény. Ahogy a fiúknál, úgy itt sem látok a kulisszák mögé, abban azonban biztos vagyok, hogy a szövetségi kapitány Bíró Attila sokat dolgozott a lányokkal, és pszichés téren rengeteget jelenthetett Csernus Imre személye is, aki a klubom, az Eger alkalmazottja.

A nők küzdelmeit most már szakszemmel nézheted, hiszen nemsokára velük fogsz dolgozni.

Biros Péter: Várom, ez egy más, különleges kihívás lesz. Ha valamilyen hasonlattal akarok élni, akkor azt mondanám, olyan, mint amikor valaki biciklizni tanul: előbb-utóbb fog menni magától. Örülök annak, hogy a klub megadja nekem ezt a lehetőséget, hogy hasznosíthatom, hogy átadhatom azt a tudást, tapasztalatot, ami az elmúlt két és fél évtizedben összegyűlt. A férfi és női vízilabda között vannak különbségek, elsősorban a fizikum terén, ezért részben másabb edzéseket kell csinálni. Másként dolgozik a lélek is, de ezt a részét majd Csernus Imre megoldja…

Miskolci csapat, a Pann­Ergy-MVLC első alkalommal szerepel a honi élvonalbeli bajnokságban. Jelenlegi kluboddal, az egriekkel már túl vagytok három közös találkozón: ebből kettő OB I-es meccs volt, egy pedig Magyar Kupa. Milyen benyomásokat keltett számodra dr. Sike József gárdája?

Biros Péter: Az egyik legharcosabb csapat a mezőnyben, szeretnek játszani, nekem legalábbis ez jött le róluk. A csoportbeli riválisaikkal szemben jó eredményeket értek el, ennek köszönhetően a táblázat közepén találhatóak, mindez mutatja, hogy van bennük potenciál. Gondolom, a klubnál hosszabb távon tervezik az OB I-es részvételt, amihez szükséges a megfelelő stratégia, út kiválasztása, hogy honnan hová szeretnének eljutni. Örülök annak, hogy a város, az önkormányzat mellettük van, a célokat csak úgy lehet elérni, ha rendelkezésre áll a megfelelő anyagi háttér. Miskolc, szerintem, bár vannak más élvonalbeli csapatok is, el kell hogy bírja a vízilabdát. Szakmailag annyit tennék hozzá: amennyiben meg tudják tartani az értékeiket, azokat, akik húzóembernek számítanak, akkor köréjük építve meg lehet csinálni a következő év, évek együttesét.

A vízilabdás utad Miskolcon kezdődött, talán úgy lett volna igazán keretbe zárva, ha itt is fejeződik be… Sosem kerestek?

Biros Péter: Régen nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy Miskolcon játsszak, hogy mást ne mondjak, az uszoda sem épült fel. Nemrég néhányan viccelődtek azzal, hogy majd átmegyek Egerből, akár játékosnak, akár edzőnek, de ez ennyiben maradt, és ebben a pillanatban ennek különben sincs realitása. Azt, hogy Miskolcról indultam, sokan tudják, de ez is érdekes, mert akadtak már jó páran, akik ezt nem tudták, amikor beszélgettünk. Ez részben érthető, hiszen régóta Egerben élek.

Molnár István