Vesztegetési ügy: kolbász és pálinka hálából?

Miskolc - Pénzügyőr vezetők ülnek a vádlottak padján a Miskolci Törvényszéken futó perben.

Folytatta a bizonyítási eljárást a Miskolci Törvényszék a vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban szerdán.

Súlyos vádak

A vezető beosztást pedig olyannyira komolyan kell venni, hogy a megyei pénzügyőrség majd teljes korábbi vezetése a tárgyalóterem első sorában, vagyis a vádlottaknak fenntartott padon foglalt helyet. Az ügyben hat vádlott szerepel, két férfit vesztegetéssel, négy férfit annak elfogadásával gyanúsítanak. A vádirat szerint a pénzügyőr foglalkozású I.-IV. rendű vádlottak a hivatali beosztásuk által tudomásukra jutott információt ismerőseik részére továbbadták, más esetben jogtalan előnyt fogadtak el az V.-VI. rendű vádlottaktól.

A pénzügyőr vezetőket az ügyészség hosszú ideig megfigyelte, lehallgatta, a nyomozati iratokat az ügyész dobozszámra hordta be a tárgyalóterembe, ahol a dr. Horváth Dóra vezette bírói tanács már nem először ült össze, hogy az ügyet tárgyalja. Így korábban már ismertették a vádiratot is, amelyben több ügy szerepel. Így például, hogy az egyik pálinkafőzéssel foglalkozó vállalkozó csak figyelmeztetést kapott amiatt, mert későn és hiányosan kitöltve adta le a bérfőzési lapokat. Egy pálinkafőző „fülest kapott” a pénzügyőröktől, hogy egy budapesti nyomozócsoport meglátogatja. A vállalkozás igyekezett eltüntetni a nyomokat és ki sem nyitott a vizsgálat napján. Egy vádpont szerint a pálinkafőzőktől több üveg pezsgőt kaptak a pénzügyőrök, hogy év végén koccinthassanak a hivatal munkatársai. De a vezetőket ezen kívül is rendszeresen felköszöntötték, vacsorákra látták vendégül, karácsonyfát ajándékoztak a pénzügyőrség számára.

A mostani tárgyalási napon azonban a negyedik ügy került terítékre, amely szerint az egyik hivatali vezető amiatt járt közben, hogy egy ismerős kocsmáros két elkobzott, számlával nem igazolt italát visszakaphassa. A tanúvallomás szerint az italok tulajdonosa kaphatott információkat a raktárban tartott két termékről, s arról is értesítették a pénzügyőrök, hogy régebbi leltári ívekkel igazolhatja, hogy a két nedű már korábban is a kocsmában volt, de nem értékesítették.

Felhívta az ismerőst

A pénzügyőrség ügyintézőjének és az érintett vállalkozónak a tanúvallomásából kirajzolódó eset nem tűnik az „évszázad megvesztegetésének”, a vád és a védelem a korábbi tárgyalás alkalmával már váltott pengét arról, hogy ekkora, csekély értékű ajándékok, mint, amelyek az ügyben szerepelnek kimeríthetik-e egyáltalán a vesztegetés fogalmát. No persze egy csomag rágót adni az ügyintézőnek az ügyünk elrendezéséért is vesztegetés lehet, miközben az említett esetben nem is rágóról, hanem két pár kolbászról és egy üveg meggypálinkáról van szó. Méghozzá nem is akármilyen kolbászról és pálinkáról, hiszen a vállalkozó hangsúlyozta a tanúvallomásában, hogy a saját készítésű élelmiszerekkel díjakat, versenyeket nyert és még Orbán Viktornak is adott belőle.

Ami biztos az üggyel kapcsolatban – azt ugyanis minden érintett elismeri –, hogy 2013 januárjában a pénzügyőrök ellenőrzést tartottak egy vendéglátó, kiskereskedelmi egységben, ahol két üveg itallal kapcsolatban a helyszínen nem tudta a tulajdonos hitelt érdemlően igazolni az eredetüket, ezért azokat elkobozták és eljárás indult. A vállalkozó nem tudta, mi a teendője, ezért felhívta telefonon a pénzügyőrség egyik vezetőjét, akit korábbról ismert, ugyanis 2010-ben együtt vettek részt egy a megyei önkormányzat által szervezett pálinkatúrán. Állítása szerint a közben eltelt három évben is találkoztak néhányszor és mindig megígérte a pénzügyőrnek, hogy ad majd kóstolót a kolbászából és a pálinkájából. A vezető telefonon, majd bent a pénzügyőrégen is tájékoztatta a vállalkozót az eljárás menetéről, kollégái segítségét is kérve, hogy mi lehet a megoldás. A vállalkozó ugyanis az egyik italról nem találta meg a számlát, azt még 2001-ben vásárolta. Végül ezen ital kapcsán az eljárásban elfogadták az évekre visszamenő leltári íveket, amelyek tartalmazták az italt. Még azelőtt, hogy erről a végzést megkapta volna a vállalkozó felhívta a vezetőt, és köszönetet mondott neki, majd újra felhozta a kolbász és a pálinka ajándékozást, amely végül – egy újabb egyeztetés után – átadásra is került. A tárgyalás során annak a két dolognak a tisztázására tett kísérletet a dr. Horváth Dóra vezette bírói tanács, hogy a leltár ív elfogadható volt-e az eljárás során, illetve, hogy a két pár kolbász és a meggypálinka ajándékozása hálából történt-e az ügy elintézéséért, vagy valóban csak a korábbi ígéret örvén.

„Nem tudom…”

Utóbbi kapcsán mind a vádlott, mind a tanú tagadta, hogy az ügy „elintézése miatt” került volna sor a kóstoló átadására, és bár értelemszerűen gyanús, hogy pont ekkor teljesítette korábbi ígéretét a vállalkozó, de a lehallgatási jegyzőkönyvekben sem hangzik el olyan mondat, amely egyértelműen a vádat támasztja alá.

A jelenleg is a pénzügyőrségnél dolgozó ügyintéző kihallgatása már kissé problémásabbra sikerült, és alaposan megizzasztotta a tárgyalást vezető bírót, a tanú ugyanis folyamatosan tőszavakkal válaszolt a kérdésekre, nagyokat hallgatott és egyben volt csupán teljesen biztos: hogy bizonytalan mindennel kapcsolatban. Persze azt is látni kellett, hogy egy gyakorlatilag katonai alapon, szigorú alá és fölérendeltségi viszonnyal, rangjelzésekkel működő szervezet beosztottjának nem lehet könnyű tanúvallomást tenni úgy, hogy a háta mögött két méterrel egykori felsővezetői ülnek vádlottakként. Ez különösen jól látszott, amikor a szembesítés során a vezető szemébe nézve kellett kijelentenie valamit: nem csak kimondani nem sikerült a kijelentést, de a vezető szemébe nézni sem nagyon. De a tanú nem csak a történésekre nem emlékezett már öt év távlatából, hanem az általános eljárásra vonatkozó kérdésekre se nagyon tudott válaszolni, sokszor meredt hosszan, némán maga elé, vagy válaszolta, hogy „nem tudom”. Például arra a kérdésre is, hogy ha törvénysértő utasítást kap, akkor mi a teendője…

Az minden esetre kiderült a tárgyaláson a védelem által citált törvényi részletből, hogy nincs egyértelműen meghatározva, milyen iratokat lehet elfogadni az ital igazolására, annak kapcsán pedig nem sikerült bizonyítani semmit, hogy – a másik esethez kapcsolódóan – a bérfőzőlapba utólag beleírt volna a főzdés. Az érintett lapot a tárgyalóteremben tartózkodó minden érintett megtekintette a biztonság kedvéért, kivéve a NAV munkatársa, aki a hátsó sorban ülve hallgatta végig, holt tart az ügy, itt-ott sommásan elmosolyodva, vagy a fejét rázva.

A bizonyítás június 25-én folytatódik, ami látva az eddigieket nem lesz egyszerű.

- Horváth Imre -

[related-post post_id="3731914"]