66. Cannes-i filmfesztivál - Nem prűdnek való vidék

Cannes - Minden fesztiválnak megvan a nagy várakozása, de félve beszél róla az ember, mert sokszor ezek okozzák a legnagyobb csalódást. A tavaly rendezői díjat kapott Nicolas Winding Refn Drive – Gázt! című filmje a mozikban is nagy sikert aratott világszerte. Érthető, hogy idei alkotását is fokozott várakozás előzte meg, de az Only God Forgives zajos siker helyett inkább hangos nemtetszést váltott ki a sajtóvetítés közönségéből. Refn görög tragédiához méltóan komplikált anya-fiú viszonyt akart rendezni a bangkoki alvilágot választva ehhez háttérként a lassú képeket pedig erőteljes zenével és a tőle megszokott vérrel és erőszakkal és kegyetlenséggel kombinálta, ami miatt többen is otthagyták a vetítést. Az erőszak mindig is szerves része volt Refn filmjeinek ez esetben viszont az egész alkotás olyan, mintha önmaga paródiája lenne. Az Only God Forgives legérdekesebb vonása, hogy új oldaláról ismerhettük meg a mindig előkelő és visszafogott külsejű Kristin Scott Thomast (Az angol beteg), akit Refn Lady Machbeth és Donatella Versace keverékeként álmodott vászonra. A drogkereskedő maffiamama fiát a Drive-Gázt! főszereplője, az első számú szex szimbólum Ryan Gosling alakítja.

Abdellatif Kechiche La vie D’Adele (Blue is the Warmest Colour) című filmje egy fiatal lány, Adele (Adele Exarchopoulos) útkereséséről és szerelméről szól, aminek tárgya ez úttal egy különös fiatal művésznő Emma (Lea Seydoux a Mission: Impossible – Fantom protokollból). Kechiche leplezetlen őszinteséggel mutatja a két fiatal nő testi-lelki. A hosszú és a fantáziára semmit sem hagyó szerelmi jelenetek pornófilmbe illő részletessége és naturalizmusa ellenére sem keltenek pornográf hatást és ez leginkább annak köszönhető, hogy a merész szex jeleneteken túl is létezik a film és a történet messze nem redukálható csak erre az egy aspektusra. Ráadásul mindkét színésznő bámulatba ejtően merész és hiteles alakítást nyújt, amitől lebilincselő lesz a film annak ellenére is, hogy majd három óra a játékideje.

Ez utóbbi két versenyfilm csak még inkább megerősítette, hogy Cannes nem prűdnek való vidék. A fesztivál mindig is élen járt a tabudöntögető filmek bemutatásában. Az is leszűrhető azonban, hogy ha a szex és az erőszak nem párosul egy erős történettel és markáns színészi alakításokkal a közönség hamar elszivárog a vetítőteremből.

- Váró Kata Anna -

2013. május 23.