Halálos betegség tizedeli a koalákat - Csöndes gyilkos

(MTI-Press) - Bajban vannak Ausztrália jelképei, a koalák. Az élőhelyük zsugorodása, a klímaváltozás és a baktériumok okozta betegségek által sújtott állatok egyre kisebb területre szorulnak vissza. Queenslandben, Ausztrália nagy északkeleti államában 2001 és 2008 között számuk 45 százalékkal csökkent a városias körzetekben és tizenöt százalékkal a természeti környezetben.  

Míg a klímaváltozás és az élőhely elvesztése sok más kizárólag Ausztráliában fellelhető állatot is veszélyeztet - a madaraktól és békáktól az olyan erszényesekig, mint a vombat, a törpe kenguru és a bandikut -, a baktériumfertőzés különösen nagy gondot okoz a koaláknál, és sok tudós aggódik sorsuk miatt.

"A betegség csöndes gyilkos, és képes rá, hogy kipusztítsa Queenslandben a koalákat" - mondta a The New York Times című amerikai lapnak Amber Gillett állatorvos, a queenslandi Beerwahban működő állatkerti állatkórház (Australia Zoo Wildlife Hospital) munkatársa.

A klamídia a bajok okozója

A gyilkos a klamídia (tudományos nevén chlamydia) baktérium, amely a legtöbb nemi úton terjedő betegséget okozza az embereknél a világon. A közelmúltban Queenslandben végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a klamídia az államban vadon élő koalák 50 százalékánál okozott tüneteket, ráadásul a fertőzött állatok aránya ennél valószínűleg nagyobb, csak nem mindegyiknél jelentkeznek tünetek.

A szülés közben, párzás alatt és feltehetően harc közben továbbadott baktériumnak két törzse van, és egyik sem azonos az embereknél fellelhető formával. Az egyik, a chlamydia pecorum idézi elő a queenslandi koalák bajainak többségét, a másik, a chlamydia pneumonia kevésbé elterjedt.

A C. pecorumtól eltérően a pneumonia törzs más fajhoz tartozó állatokra is át tud terjedni, de egyelőre nincs olyan adat, hogy koaláról emberre terjedt volna, vagy fordítva.

A klamídia sok betegséget gerjeszt a koaláknál, egyebek mellett szemfertőzést, amely vaksághoz vezet, és megnehezíti az állatoknak, hogy megtalálják elsődleges táplálékukat, az eukaliptuszleveleket. A baktérium a légzési rendszert is megfertőzheti, sőt a nőstény koalákat terméketlenné tevő cisztát is okozhat.

Komoly kihívás

"A baj különösen nagy Queenslandben, ahol csaknem valamennyi koala megfertőződött a koala retrovírussal" - közölte Gillett.

Ez a retrovírus HIV-szerű fertőzést idéz elő, amely elnyomja a koalák immunrendszerét és csökkenti szervezetüknek azt a képességét, hogy küzdjön a klamídia fertőzés ellen.

Az állatorvos tájékoztatása szerint a déli koalapopulációnál, ahol a koala retrovírus kevésbé van jelen, a normális immunfunkciók eredményeként kevesebb klamídiás eset fordul elő.

A vadon élő koalák klamídia elleni kezelése komoly kihívást jelent. A betegség annyira pusztító, hogy az állatoknak csak egy kis százalékát lehet sikeresen kezelni és visszabocsátani a természetbe. A fertőzött nőstények gyakran meddővé válnak, és mivel ezen nem lehet változtatni, a betegség a populáció nagyságának későbbi alakulására is kihat.

A koala retrovírus ellen egyelőre nincs gyógyszer, de a kutatók most akarnak kipróbálni egy vakcinát, amely talán segít megakadályozni a klamídiafertőzés továbbterjedését a queenslandi koalák között.

Egy tanulmány, amely 2010-ben jelent meg az American Journal of Reproductive Immunology című szaklapban, felhívta rá a figyelmet, hogy a vakcina egészséges nőstény koaláknál történő alkalmazása biztonságos és hatékony. A feladat most az, hogy fertőzött koaláknál is megvizsgálják.

Elegendő haladék

Peter Timms, a Queenslandi Műszaki Egyetem mikrobiológia professzora, aki a klamídia vakcina koalákon történő kipróbálását irányítja, reméli, hogy még az idén ellenőrizni tudják az oltóanyagot fogságban tartott hím koalákon, és utána megtörténik a vadon élők körében is a tesztelés. Ha minden jól megy, el lehet kezdeni a vakcina terjesztését szélesebb körben.

"Valamennyi vadon élő koalát természetesen lehetetlen beoltani" - jelentette ki Timms.

Ausztráliában nem létezik országos terv a koalák megmentésére, hanem minden körzet maga dolgoz ki intézkedési programot a védelmükre. Ezt szem előtt tartva a professzor úgy véli: amennyiben bebizonyosodik, hogy az oltóanyag tökéletesen biztonságos és hatékony, akkor inkább zárt életterű (például lakott helyekkel és utakkal minden oldalról körülvett területen élő) koalákon kellene kipróbálni a vakcinát. Egy másik lehetőség: rutinszerűen a kezelés részévé kellene tenni az oltást annál a sok ezer koalánál, amelyet sérülten - köztük kutyaharapással, gépkocsi okozta sérüléssel - visznek be évente az állatgyógyászati központokba.

Sok kutatónak meggyőződése, hogy a vakcina fontos lépés a koalák túlélésének elősegítésében. Remélik, hogy az oltóanyag elegendő haladékot ad a koalákat sújtó egyéb bajok ellenszereinek a megtalálására.