2021.05.20. 07:43
Rejtett beírásokat fedeztek fel Boleyn Anna imakönyvében
VIII. Henrik angol király második felesége kivégzése előtt is ezt a könyvet olvasta.
Anne Boleyn (1502-1536), reine consort d'Angleterre - Anne Boleyn, wife of King Henry VIII of England, after Hans Holbein, 1536 - Handcoloured steel engraving by Polydor Pauquet from the Pauquet Brothers' "Modes et Costumes Etrangers Anciens et Modernes" (Foreign Fashions and Costumes Ancient and Modern), Paris, 1865 ©Florilegius/Leemage (Photo by leemage / Leemage via AFP)
Forrás: AFP / Florilegius / Leemage
Fotó: Leemage via AFP
Anna volt az első angol királyné, akit kivégeztek, miután
bűnösnek találták házasságtörésben, vérfertőzésben és felségárulásban.
VIII. Henrik parancsára végezték ki 1536. május 19-én.
Hóráskönyve azonban több száz évvel később előkerült William Waldorf Astor gyűjteményéből, aki 1903-ban megvásárolta a Hever-kastélyt, ahol Anna gyerekkorát töltötte. A könyv ma is itt látható.
Kate McCaffrey, a kastély volt dolgozója, a Kenti Egyetem végzős hallgatója ultraibolya fény és szövegszerkesztő szoftver segítségével feltárta azoknak a nőknek a nevét, akik titokban egymásra hagyták a könyvet a parancs ellenére, amely Anna személyes tárgyainak eltávolítását rendelte el.
A legenda szerint Anna a hóráskönyvet (középkori eredetű imádságoskönyv) halála napján egy udvarhölgyének adta. A könyvben, melyet magával vihetett a kivégzésre, szívszorító bejegyzés olvasható Anna aláírásával: „remember me when you do pray” (emlékezz rám, amikor imádkozol).
McCaffrey majdnem egy éven át tanulmányozta a könyvet a Hever-kastélyban. Kitörölt beírásokat fedezett fel az új technológiával: Elizabeth Shirley, Philippa Gage, John Gage és Mary West neve is bele volt írva a hóráskönyvbe.
A Sundridge településhez köthető nevek egy negyedikre, a kenti Cranbrookba való Guildford családra is utaltak.
„Világos, hogy a könyvet egymásban bízó nők hálózata adta kézről kézre, anya a lányának, testvér az unokahúgnak. Ha a könyv más kezekbe jutott volna, szinte biztosan kérdéseket tettek volna fel Annának a könyvben olvasható aláírásáról”
- magyarázta a történész.
„Ehelyett a könyvet gondosan hagyták örökül egymásnak főként nők, akik óvták Anna írását és bátorították egymást, hogy írják be a saját nevüket is” – magyarázta.
„Egy olyan világban, ahol a nőknek igen kevés alkalmuk nyílt, hogy vallással vagy irodalommal foglalkozzanak, a közösség érzésének és az önkifejezésnek egy apró lehetősége volt, hogy beleírták nevüket a hóráskönyvbe és őrizték leghíresebb tulajdonosának titkát”
- tette hozzá McCaffrey.