2013.01.17. 17:23
Nézőpont: Csak együnk és szaporodjunk?
<em>Eszünk, iszunk, alszunk és szaporodunk; persze a sorrend kinek-kinek kedve és habitusa szerint változtatható! – ekképpen fogalmazta meg az értelmes élet lényegét egyik ismerősöm, aki nem egy zseni, de megvan a magához való esze és érdekképviselő képessége.</em> <strong>Kovács Zsolt jegyzete</strong>.
Eszünk, iszunk, alszunk és szaporodunk; persze a sorrend kinek-kinek kedve és habitusa szerint változtatható! – ekképpen fogalmazta meg az értelmes élet lényegét egyik ismerősöm, aki nem egy zseni, de megvan a magához való esze és érdekképviselő képessége. Kovács Zsolt jegyzete.Magyarán, a jég hátán is megél. Persze igazat lehet neki adni, hiszen erről a négy dologról, pontosabban, ennek a négy dolognak a megteremtéséről és megtartásáról szól az életünk. Elég csak bekapcsolnunk a tévét – reklámok szinte csak arról szólnak, hogy mit egyél, mit igyál, hogy az finom legyen, továbbá mit viseljél, mit fújjál vagy kenjél magadra, hogy szép, csinos és kívánatos legyél. Tehát a két legfontosabb ösztönünkre, a lét és (hogy finoman fejezzem ki magam) az emberiség fenntartására apellál. Persze mindehhez szükség van egy kellemes hajlékra is, ami ugyancsak alapfelszereltsége egy értelmes életnek.
Valóban csupán ennyi kell az értelmes élethez? Meggyőződésem, hogy nem feltétlenül! Ha mindez megvan, vagy részben megvan, létezésünk egyéb igényei felé is fordulnunk kell. Már csak azért is, mert a továbbiak hiánya éppen olyan kínzó tud lenni, mint például az étlenség. Lelkünk, szellemünk igénye például a szemünk, fülünk által felfogható ingerek gerjesztette élmény, aztán a lelki nyugalom iránti vágy, vagy a közösségi lét megélése. Ezért hallgatunk zenét, olvasunk, járunk moziba, színházba, ismerünk meg más kultúrákat, tájakat, és persze tartjuk fenn mozgással testünk használhatóságát. No, ki ne felejtsem az alkotás örömét – legyen az akár egy családi ebéd, munkánk, hobbink, tehát sok-sok formája van. Lényege, hogy többek, jobbak legyünk általa, és az sem árt, ha környezetünk is profitál ebből – gondolom én.
Életünknek ez a szegmense sem teljesen egyértelmű és nem súrlódásmentes. Hiszen ahányan vagyunk, annyiféle világképpel és igénnyel rendelkezünk. Tapasztalom, sokan hajlamosak saját igényeiket, céljaikat kivetíteni szűkebb és tágabb környezetükre. Gondolván, ahogyan nekik jó – vagy csak gondolják, hogy jó –, nem lehet rossz a másiknak sem. Már csak emberbaráti szeretetből sem. Eddig rendben is van a dolog! Ám sokan és sokféleképpen túlmennek ezen. Javaslom, ahelyett hogy a saját útjuk kizárólagosságáról és tévedhetetlenségéről igyekeznek meggyőzni embertársát, inkább szemléljék a másik, a harmadik és sokadik életvezetési lehetőséget, és ami számukra kedvezőnek tűnik, építsék be életükbe. Értelmesebb, tartalmasabb és változatosabb lesz!
