2021.03.04. 08:13
Átfogó kutatás készült a hang-, fény- és látványtechnikai szektor dolgozóiról
A járvány előtt nagyjából 10-15 ezer ember dolgozott a hang-, fény- és látványtechnikai szektorban, ami a hazai autógyári foglalkoztatottak összlétszámához hasonló. A koncerteken, rendezvényeken, tévéműsorokban, videókban, filmekben, színházakban a háttérben tevékenykedő szakemberek a szó szoros és átvitt értelmében is láthatatlanok: fekete ruhában dolgoznak, hogy a közönség ne lássa őket, emellett bizonytalan a foglalkoztatásuk és a bérezésük, nincs munkaköri leírás és bérminimum, rendezetlen a képzés, nincs kiszámítható életpályamodell, viszont van rengeteg éjszakázás, feszültség és túlóra.
Forrás: Shutterstock
Fotó: voy ager
Mindezek pedig hajlamosítanak a stresszre és kiégésre. Magyarországon először készült átfogó, feltáró alapkutatás a hang-, fény- és látványtechnikai szakmáról, és az eredmények lehetővé teszik cselekvési javaslatok megfogalmazását is.
A hang-, a fény- és a látványtechnikusok munkaerőpiacának itthoni helyzetét mérte fel egy komplex kutatás keretében a Szent György Nonprofit Kft. és a Hangszeresek Országos Szövetsége. (A teljes kutatási anyag elérhető a https://hanosz.hu/hang-feny-ervenyesules/kutatasi-eredmeny linken). A mélyinterjúkat, a kérdőíves kutatást és a fókuszcsoportos beszélgetéseket és az elemzést a Winwinwin Kutató és Tanácsadó Kft. végezte. A pontosabb kép kialakítása érdekében a Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság (MPRT) felajánlotta, hogy rendelkezésre bocsátja saját, párhuzamosan zajló kutatása eredményeit arról, hogy mennyiben nehezítette meg, illetve lehetetlenítette el a szakmabeliek mindennapjait a koronavírus-helyzet. Magyarországon most először készült ilyen átfogó, feltáró alapkutatás a hang-, fény- és látványtechnikai szakmáról. Az eredmények leírják a terület járvány előtti munkaerőpiacát, a szektor felépítését, helyzetét és problémáit, és bemutatják azokat a cselekvési javaslatokat, amelyeket a szereplők a jövő építkezése, az újrakezdés során fontosnak tartanak.
A kutatás feltárta, hogy a járványhelyzet előtt nagyjából 10-15 000 ember dolgozott a hang-, fény- és látványtechnikai szektorban, ami a hazai autógyári foglalkoztatottak összlétszámához hasonló. A szektorban dolgozók kötik össze a nézőket, fogyasztókat és a művészeket, de – ahogy az egyik válaszadó megfogalmazta -„feketében, hogy ne is lássanak”. A kutatás rámutat, hogy
ez a láthatatlanság rendkívül fontos és egyben veszélyes is: nélkülük nem lehetne hallani és látni a szórakoztatóipari produkciókat, ugyanakkor ezek a szakemberek gyakran a szó szoros és átvitt értelmében is láthatatlanok.
A hang-, fény- és látványtechnikai piac nagy vonalakban a live (rendezvények, koncertek), broadcast (rádió, tv, online), filmgyártás és tartalomelőállítás (műsorok, sorozatok, szinkron, stb.), valamint az intézmények (színház, zenei vagy művelődési intézmények) szektorainak mentén bontható fel. Ezekhez járul még további két fontos terület, a disztribúció és az installáció, rendszerintegráció. A legnagyobb szeletet a live adja, és az itt dolgozókat katasztrófaként érte a járvány.
A szektor egyes területei között a belső mobilitás ritka, vagyis egyikből a másikba az átjárási lehetőségek rendkívül korlátozottak. Ennek következményeként a járvány jelentős elvándorlást eredményezett. A kutatás rávilágított, hogy a szektorban dolgozók kétharmada már a járvány előtt is kiszámíthatatlan körülmények között és nagyfokú bizonytalanságban dolgozott. A hang-, fény- és látványtechnikai munkavégzés jellemzően atipikusan, project-alapon, vállalkozói struktúrában valósul meg és nem éppen családbarát módon, hiszen hektikus az időbeosztás, sok az éjszakázás, a túlmunka, és folyamatos a veszélyes üzemi feszültség. A „haknigazdaságban” (gig economy) való kiszámíthatatlan lét pedig stresszre, kiégésre hajlamosító, deprivációs jellemzőkkel is jár.
A kutatás rámutatott a hang-, fény- és látványtechnikai szakemberek képzésének komoly hiányosságaira is. Bevett szokás, hogy a szektorban dolgozók nem iskolából, valamilyen képzés után kerülnek a szakmába, hanem „belecsöppennek” és gyakorlatban szereznek tudást. Ennek eredményeként a többség elsősorban csak azt a részterületet ismeri meg, amibe belekerült, emiatt a váltás, a rugalmasság képessége a professzionális életút során szűkül. A jól sikerült munka hozza az újabbat, ez a labilis előretervezés alapja is. A képzés dezintegrált: hazai felsőfokú képzés szinte nem is létezik, de bizonyos alap- és középfokú képzőhelyek alapot adnak a munkavégzéshez. Ugyanakkor a papír megléte nem jelent semmilyen garanciát az érvényesülésre.
A kutatás eredményei révén mód nyílt arra is, hogy a válság utáni újrakezdés és a szakma hosszú távú előrelépése érdekében cselekvési javaslatok készüljenek. Ezek közül talán a legfontosabbak a szakma pontos társadalmi definíciója, az egyes szakmák pontos munkaköri leírása, ehhez kapcsolódóan akár bérminimum megállapítása, egy moduláris képzési rendszer fejlesztése és a képzettség megkövetelése és a hiányszakmák támogatása. Szintén lényeges előrelépést jelentene az érdekképviselet, kamara, szakmaközi szervezet létrehozása.