Kitartottak a hivatásuk mellett

A koronavírus-járvány sokak életében változást hozott. Az egyik legjobban érintett gazdasági ág a vendéglátás: országszerte számos felszolgáló, szakács és pultos maradt beláthatatlan időre munka nélkül.

Új vért pumpál

Vannak, akik csökkentett bért kaptak, a legtöbben azonban fizetés nélküli szabadságra kényszerültek. Ám nem mindenki rendelkezett elég tartalékkal ahhoz, hogy kihúzza ezt az időszakot: sokan vállaltak ideiglenes munkát, de akadtak olyanok is, akik a teljes átképzést választották.

Az egyik online riportban bemutattak néhány exvendéglátóst, akik mára teljesen új pozícióban dolgoznak: vezető szakácsból kukásautó-vezető, szállodai front office managerből villanyszerelő lett.

Vidéken kicsit könnyebb a helyzet: a múlt heti terasznyitás most új vért pumpál az éttermekbe és a bárokba. Ennek kapcsán arra voltunk kíváncsiak, hogyan vészelték túl az elmúlt időszakot a vendéglátásban dolgozók, mennyien próbáltak más lehetőségeket keresni a munkaerőpiacon.

Vadnai Ágota, aki pincérként dolgozik, nehezen élte meg a munka nélkül töltött időszakot.

– Március 18-tól nem dolgoztam. Igazából az első pár nap jól jött, ki tudtam magam pihenni. Azonban egy hét elteltével már minden bajom volt: a jó pár bedolgozott 13-14 óra után fura volt megszokni, hogy igazából csak én tervezem a napjaimat, nincs benne a megszokott rendszer. Hiányoztak a vendégek és persze a munkatársaim is. A legnehezebb az egészben mégis, hogy elestem a bevételemtől mind a havi fix, mind a borravaló tekintetében. Mivel édesanyámmal lakom, valamilyen szinten könnyebben oldottam meg a pénzügyeket, persze azért megéreztem a bevételkiesést, de nem kellett legalább más munka után néznem: ha kicsit szűkösebben is, de kivárhattam az újranyitást.

Ágota mesélt a munka nélkül töltött hónapok pozitív tapasztalatairól is.

– Ez idő alatt rengeteg barátommal lett szorosabb a kapcsolatom, még ha csak online is. A volt középiskolai osztályfőnökömmel, akinek sokat köszönhetek, szintén gyakran beszélgettünk, szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat.

A szórakozóhelyek tekintetében felemás a nyitás: többen csak félgőzzel működnek, de már ez is segítség a dolgozóknak. Barcsai László, a Helynekem kulturális szervezője elmondta, hogy több munkatársa is várta már a szigorítások végét.

– Volt, akinek komoly feladatot jelentett kihúzni ezt az időszakot. Mindenkinek megvoltak a saját nehézségei: akadt olyan kollégám, aki különböző szezonális munkákat vállalt. A fő profiljától azonban senki nem fordult el; reménykedtünk abban, hogy minél hamarabb újraindul az élet.

Szűcs Balázs tíz éve dolgozik szakácsként, külföldet is megjárta, és nem tudna más munkát elképzelni.

Áldozatokkal járt

– Az utóbbi időben egyre több helyre hívtak, nem is ­rossz pénzekért. Persze munka is volt bőven. Tudtam kicsit félretenni is, de szerencsére az én munkám megmaradt, hála a kiszállításnak. Én jó helyzetben vagyok, de van olyan kollégám, aki nemrég még vezető pincér volt, most pedig a másik szakmájában dolgozik, autószerelőként. Igaz, ő még a járvány előtt váltott.

Volt olyan is, aki inkább előrefelé menekült. Persze ehhez is meg kellett hozni bizonyos áldozatokat, derül ki a következőkből.

– Igyekeztünk optimisták maradni és a lehetőségeinkhez mérten konstruktívan felhasználni az időt – a többi között ezt mondta el érdeklődésünkre egy miskolci bártulajdonos, akit legtöbben csak Dezmondként ismernek. – Kialakítottuk a teraszt, és a RandOM hátsó része is elkészült. Színpadot gyártottunk, bútorokat terveztünk. Más munkát – többek között ezért – nem vállaltam. Némi áldozattal járt a hely életben tartása: eladtam a laptopomat, pár számomra fontos lemezt, és amire már nem volt szükség. Bár a terasz jelenleg üzemel, úgy érzem, hogy pár dologtól még meg kell szabadulnom a teljes nyitásig – tette még hozzá.

(A borítóképen: A járvány után, aki csak teheti, azért a saját szakmájában szeretne elhelyezkedni / illusztráció)

Kapcsolódó cikkek: