Columbo hadnagyot kéri a foci Eb titkának kinyomozására

Vármegyénk egyik legismertebb futballszakemberét meglepték a németországi történések. Balázs András neve fémesen cseng a sportágban, hiszen a fociban eltöltött több mint hatvan éve során már minden volt, csak „akasztott” ember nem. Játszott, edzősködött, dolgozott az országos szövetségben, a helyi grémium elnökeként, jelenleg pedig egyesületi dirigensként ügyködik.

Színe és fonákja 

– Megnéztem a Spanyolország – Olaszország találkozót, majd mély szakmai válságban estem – kezdte a tisztségviselő, majd hozzátette: – A szemügyre vett játékot követően elfogyott a tudományom, teljesen értetlenül álltam ahhoz, amit néztem. A világversenyen a világ itteni legjobbjai feszültek egymásnak: olyanok, akik hazájuk bajnokságaiban és a nemzetközi kupákban is egymás ellen küzdöttek, erre azt láttam, hogy az egyik félnél hetven, vagy legrosszabb esetben is hatvanöt százalékban volt a labda, a másiknál meg harmincban, vagy harmincötben. Mindez azonos képességek mellett, a hasonló fizikai, technikai és taktikai állapot jegyében. A spanyolok adogattak, nyugodtan tehették, uralták a meccset, az itáliaiak pedig nem a labda megszerzésével törődtek, hanem a védekezéssel és az idő – már bocsánat – elverésével foglalatoskodtak. El sem tudom képzelni, hogy mi járt a kapitányuk fejében annak érdekében, hogy gólt szerezzenek és nyerjenek. Csak egyre gyanakodtam, éspedig arra, hogy írásba adta: arccal a rombolás, majd a szélvészgyors kontrák felé. Ez azonban nem vált valóra és mégsem változtatott, ennek következtében a Spalletti-legénységnek helyzete sem akadt. Szóval nem jöttem rá arra, hogy miként lehetett akkora különbség a két futballnagyhatalom között, mint amit produkáltak a felek, a rejtély megfejtésében talán egyedül Columbo hadnagy tudna nekem segíteni...

– Öreg vagyok már, ezért elkerülhetem a rébuszokat, a becsomagolt szavakat és mondatokat. Messze vagyunk a csúcsformánktól, ráadásul a meghatározó játékosaink eddig átlagost nyújtottak, vagy még ennyit sem. Olyan gyengélkedést, mint amilyet Svájc ellen adtak elő a profi fronton edződő fiaink, nos ilyet senki nem engedhet meg magának. Esetünkben az elrontott formaidőzítésre gondolok, bár játékosaink még kiszínezhetik a kifestőt, de ehhez fel kell szívniuk magukat. A sokkal jobb teljesítményhez nagyobb erőbedobásra, magas fokú égésre és koncentráltságra lesz szükség. Az ugyanis kevés, hogy kimennek, aztán az olyan fontos közönségkapcsolat jegyében a kezdés előtt és a lefújás után hajlonganak a szurkolóik előtt, meg a vereségeket követően majdnem sírnak. Közhely, de igaz: a skótokkal szemben a jobb helyzetkihasználás és talán egy-két pompásan eltalált szabadrúgás döntheti el a pontok, továbbá az esetleges továbbjutás sorsát.

FOCI EB HÍREK ITT!