2010.03.31. 15:56
God of War III
<p>Harmadszor és egyben utóljára köszönt be a Playstation egyik legismertebb márkaneve, a God of War.</p>
Az istenek nem vetik meg az élvezeteket, ármánykodnak egymás ellen, gőgösek, s a legtöbbjük csak magával foglalkozik. De nem csupán istenekből áll a görög mitológia; megannyi érdekes és félelmetes lényt ismerhettünk meg a történetekből, kezdve a hidrától a hárpiáig, Ikarosztól Herkulesig. Csupán egyetlen ember hiányzott a régi írásokból: Kratos, a spártai, aki annyira beleillik a képbe, hogy akár azt is hihetnénk, eredetileg is benne volt a görög művekben.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt: Kratos elindul a Titánokkal Olimpusz tetejére, hogy végleg leszámolhasson Zeusszal és pribékjével. Aki ismeri valamennyire Kratost, az pontosan tudja, hogy a spártai addig nem nyugszik, amíg elégtételt nem vesz az isteneken; örömmel jelenthetjük, hogy a mostani történet tökéletes befejezése a szériának. A bosszú végre kiteljesedik a maga véres valóságában, és ami a legjobb, hogy a körítés miatt egyáltalán nem érezzük a töménytelen mennyiségű vér feleslegességét. A görög mitológia tele volt véres leszámolásokkal, csatákkal, így a brutalitás a God of War III esetében nem hatásvadászat céljából került a játékba, hanem azért, hogy tökéletesen átérezzük a régi történetek sötét oldalát is.
Szerencsére a játék lényege ugyanaz maradt, mint amit eddig megszokhattunk a sorozattól. Újdonságok csak minimális szinten vannak a játékban, ami egyáltalán nem baj, hiszen ami jól működik, azon nem is kell feltétlenül változtatni. A GoW III nagy részét így a harcok teszik ki, de egyes szituációkban az agysejtjeinket is meg kell mozgatni. Persze nem kell komoly dolgokra számítani, hiszen pár perces gondolkodás után minden feladvány megoldható, így soha nem veszik el a fejlesztők a kedvünket a további játéktól. A harcok viszont ezúttal is jól működnek, ráadásul egy minimális szinten alakítottak is a csatákon, így nem elegendő egyetlen bevált kombóra hagyatkoznunk, ha életben akarunk maradni.
Ellenfelek terén sikerült a legváltozatosabb mitológiai lényeket belecsempészni a játékba, ráadásul ezek nagy része akaratuk ellenére is a segítségünkre lehet a harcokban. A Hidrát például kivégezhetjük úgy, hogy utána a fejét a magasba tartva az összes ellenfelünk kővé dermed egy időre, így ha nagyobb mennyiségű ellenséggel van dolgunk, érdemes először őt legyűrni. A bossharcok szintén fontos részét képezik a játéknak, s ezúttal olyan epikusra sikerült mindegyik, hogy szinte azonnal újrajátszanánk az összest.
Ha valaki nem érti, hogy miért nem nézünk olyan filmeket, amik kizárólag a látványról szólnak, akkor bátran az illető orra alá tolhatjuk a God of War harmadik részét. Kratos kidolgozottsága alapból megér egy misét, de az összképet tekintve is csak itt-ott fedezhetőek fel hiányosságok. Egyes karaktereken látszik, hogy közel sincsenek olyan részletesen kidolgozva, mint a főszereplő, mégis hozzák a kívánt színvonalat. Amitől viszont a lélegzetünk is elállhat, az a környezet, amiben harcolunk. Már a játék elején is egy olyan Titánon harcolunk az ellenséggel, amely a hegy tetejére mászik fel, így a háttér folyamatosan változó, dinamikus hatást kelt.
Többek között a látványnak, valamint az egyszerű, mégis nagyszerű játékmenetnek köszönhető, hogy a God of War III-at végigjátszva szinte azonnal elkezdenénk elölről. A különféle nehézségi szintek gondoskodnak arról, hogy legyen értelme ismét kipörgetni a játékot. Bár a God of War III játékmenete szinte alig változott az előző részekhez képest, mégis mindenkinek érdemes tenni vele egy próbát!
