Ez hatékony mentőövnek bizonyult a vállalkozók számára

A Mathias Corvinus Collegium miskolci központjának szervezésében legutóbb Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskola vezetője és Pogácsás Péter, a Közigazgatási Iskola kutatója tartott előadást a Covid-járvány vállalkozásokra gyakorolt hatásáról. Mélyinterjúkat készítettek 50 vállalkozás vezetőivel és dolgozóival, hogy hogyan érintette őket és cégüket a pandémia, és annak többek között a gazdasági hatásai. Erről a felmérésről, annak megállapításairól is beszélgettünk velük.

A világgazdasági folyamatoknak van egyfajta ciklikussága, így gyakran hallható volt közgazdászoktól – az akkor még nem látható pandémiától függetlenül –, hogy erre az időszakra bizonyos mértékű visszaesést prognosztizáltak. Nem gondoltuk volna, hogy mindezt a járvány okozza majd...

Szepesi Balázs: Ebben a tekintetben érdemes különválasztani Magyarországot és a világ egészét. A globális trendeket figyelte az öszszes közgazdász, és érezni lehetett, hogy a nemzetközi konjunktúra csökkent. Eközben Magyarországon volt egy ettől független növekedés is. Az, hogy a magyar növekedés a járvány előtt gyorsabb volt, mint a nemzetközi, az nemcsak azért volt, mert „jól kaptuk el a hátszelet”, hanem azért is, mert az előző nagy pénzügyi válság után az azt túlélő, erősebb vállalkozásoknak a motivációja összekapcsolódott azzal, hogy az adóterhek csökkentek, a fejlesztések finanszírozása könnyebbé vált, és volt a magyar gazdaságnak egy saját, belső dinamikája is. Azt gondolom, hogy ez a belső növekedési dinamika háttere nem tűnt el. Ugyanakkor látható, hogy a járvány maga a világgazdaságot is nagyon megbillentette.

„A belső növekedési dinamika háttere nem tűnt el a gazdaságból” – Szepesi Balázs

Nagyon sok olyan szektor van, ahol egy vállalkozás végét jelentette ez az időszak, de lehetett jól is kezelni ezt a válságot bizonyos tevékenységi körök, bizonyos vállalkozások esetében, ez is láthatóvá vált. Hogyan változott a stratégia?

SZB: Összességében a vállalkozások több mint felének csökkent az árbevétele a járvány hatására, azonban a legtöbb cégnek csak kicsivel. Ugyanakkor volt a cégeknek egy csoportja – ez nagyon erősen ágazatokhoz köthető –, ahol nagyobb bevételkiesést könyvelhettek el, például a vendéglátásban, a személyes kontaktushoz köthető szolgáltatások, iparágak esetében, így a turizmusban is.

Mit mutatott az önök tanulmánya?

SZB: A legmeglepőbb tanulság az volt az 50 mélyinterjú alapján készült kutatásban, amikor a vállalkozókat arról kérdeztük, ha előre tudták volna, hogy jön a járvány, mit csináltak volna másképp. Erre 90 százalékuk azt válaszolta, hogy mindent ugyanígy csinált volna. Ez egyrészt azt jelentheti, hogy minden veszteség ellenére sikerült jól átvészelniük ezt az időszakot, másrészt pedig a körülmények kényszere alatt sikerült jó stratégiát választaniuk.

Milyen stratégiák voltak célravezetőek, melyek bizonyultak sikeresnek?

SZB: Az egyik az alkalmazkodás képessége volt, ez az első hullámban különösen fontos volt. A járvány hatásait tekintve a költségek nagy része az első hullámban keletkezett a cégeknél, 2020 tavaszán. A világon az ellátási láncok felborultak, az emberek megijedtek, a cégek pedig még nem látták, hogyan kell ehhez alkalmazkodni. Akkor jelentkezett a legtöbb költség, ez volt a tandíj, ez volt az alkalmazkodás költsége.

Pogácsás Péter: Az első hullám idején volt egy lezárás, ami később is megismétlődött. Ami azonban nem ismétlődött meg, az az volt, hogy ekkor, emlékezzünk vissza, tavaly tavasszal még sok termelőcég is leállította gyártási folyamatait, annyira nem tudtuk, hogy a járvány hogyan fog működni. Ez érződött az ügyfélkapcsolatokon és a gazdaság teljesítményén is.

Az, hogy a magyar kormány az elsők között vezetett be olyan intézkedéseket, amelyek a vállalkozásokat, a munkahelyeket és az embereket védték, az látszódik valamilyen formában a mostani adatokban?

SZB: Volt egy olyan lépés a magyar állam részéről, ami akkoriban viszonylag ritka volt, ez pedig a hitelmoratórium. Az általunk megkérdezett vállalkozók is egyértelműen azt mondták, hogy ez volt az, ami nagyon sokat segített. Pont abban a pillanatban tudtak pénzhez jutni, hiszen nem kellett fizetni a hiteleiket, amikor a bevételük esett. Ezt a bankszektor is elfogadta, átütemezte a hiteleket. Ez hatalmas könnyebbséget jelentett a magyar gazdaság számára.

PP: Az is nagyon fontos volt, hogy a gazdaságpolitika azt is támogatta, hogy a vállalkozások egyúttal készüljenek a járvány utáni újraindulásra is. Vagyis nem kárpótolni próbálták a cégeket, hanem ösztönözni arra, hogy tartsák meg, vagy fejlesszék a kapacitásaikat, hogy később újra tudjanak indulni.

Milyen hatásai, hozadéka és tanulsága volt a járványnak? Volt olyan, amit felgyorsított? Voltak olyan gyakorlatok, amiket felszínre hozott?

SZB: Sok korábban indult lassú változás vált láthatóvá. A tartalékképzést, a szolidaritást és a kezdeményezőkészséget emelném ki. Egyértelművé vált, hogy egy vállalkozás akkor tud ilyen válsághelyzeteket átvészelni, ha megvannak a tartalékai. A járvánnyal beléptünk egy bizonytalanabb gazdasági működésbe, ami szükségessé teszi, hogy akár árukészletben, akár likviditásban egy cég képes legyen valamenynyi időt átvészelni. Ez drága dolog, de nem megúszható, ezt a cégek megtanulták.

Sokan úgy tarthatták meg munkahelyüket, hogy le kellett mondaniuk időlegesen sok dologról. Volt olyan cég, ahol csökkentett bért kaptak a munkavállalók. Ez hogyan hatott?

SZB: : A szolidaritást mindig érezni lehetett, hogy jelen van a magyar gazdaságban, de most vált jobban láthatóvá. Nagyon sok cég megtartotta az embereit, ugyanakkor azt kérték tőlük, hogy az ezzel járó időleges fizetéscsökkenést viseljék el. Ez azért jöhetett létre, mert a magyar munkaerőpiacon az elmúlt időszakban már értékké vált a munkaerő. Sokszor megérte volna rövid távon bezárni, de a munkáltatók féltek, hogy az embereket nem tudják majd visszahívni, mert elmennek máshova dolgozni. Így létrejött a munkaadók és a munkavállalók között egy szolidaritás, egykölcsönös együttműködés.

„Új volt számomra, hogy maguk a vállalkozók is összefogtak” – Pogácsás Péter

PP: Több cég jelezte, hogy ők mint egy család, úgy működnek. Sok menedzser azt mondta, hogy abszolút felelősséget érez a munkatársaiért, ahol például előfordult betegség, ott sokszor a családot is segítették. Én régóta foglalkozom kkv-kkal, de korábban nem volt ennyire jellemző, hogy a munkavállaló és a munkaadó ennyire egy csapatot alkosson. Az is új volt számomra, hogy maguk a vállalkozók is összefogtak. Általában, nemzetközi összehasonlításokban ez sem volt jellemző a magyar vállalkozásokra, most pedig, a mélyinterjúk során gyakorta ezzel a hozzáállással találkoztunk.

Volt olyan együttműködés, ahol ezzel mindkét fél jól járt?

SZB: Sok ilyen volt. Például egy külföldi luxusmárkának gyártó textilcég került bajba ebben az időben, mivel a határt lezárták. Eközben egy másik vállalkozás azért került nehéz helyzetbe, mert az egészségügy volt a megrendelője, és nagy mennyiségű maszk gyártására kötelezték. Kérésre a luxustermékeket gyártó cég is elkezdett maszkot, egészségügyi termékeket gyártani, vagyis közösen meg tudták oldani a hirtelen kialakult válsághelyzetet. A stabil, régóta működő üzleti kapcsolatok értékké váltak. Ki az, akiben megbízhatok, ki az, akire számíthatok, legyen üzleti partner vagy munkavállaló. Ez még inkább felértékelődött a cégvezetők gondolkodásában.

Említette korábban a kezdeményezőkészség fontosságát is.

SZB: Azok a cégek tudták a válságot legjobban átvészelni, amik már a járvány előtt belekezdtek valami olyan dologba, ami nekik új volt. A pandémia azt is megmutatta, hogy azok a vállalkozások, amelyek képesek voltak nemcsak alkalmazkodni, hanem olyan dologba is belevágni, amiben a képességeik megvoltak, de a tapasztalataik még nem, azok sikeres stratégiát választottak.

Mindent összevetve, hogyan kerültek ki a vállalkozások a pandémia eddig legnehezebb, lezárásokkal teli időszakából?

PP: Összegzésként úgy látom, hogy a kkv-k esetében nem voltak a járványnak annyira tragikus következményei, mint ahogyan talán a közvélekedésben gondoljuk. Például a csődbe ment vállalkozások száma nem ugrott meg jelentősen. A KSH megosztott velünk adatokat a kutatást segítve. Tavaly például – az első és második hullám idején – a 310 ezer áfabevallást adó kkv közül 180 ezernek csökkent az árbevétele, ez 57 százalék. A többieknek változatlan maradt a jövedelmük, vagy nőtt az árbevételük. Tömeges csődök nem jelentkeztek. Természetesen vannak olyan ágazatok, például a turizmus és a vendéglátóipar, ahol súlyosabbak a következmények, de szinte minden más szegmens, akiket megkérdeztünk, legalábbis lelkileg, de sokszor szervezetileg is megerősödve kerültek ki az első három hullámból.

SZB: Egy hozzáállásbeli fordulatot is tapasztaltunk. Az általunk megkérdezett vállalkozások többsége pozitívan néz a jövőbe. Ezt most úgy élte meg a cégek többsége, hogy „ez kemény volt, de meg tudtuk oldani, és tudunk ezzel majd valamit kezdeni”. Nagyon fontos az is, hogy nem az történt, hogy befulladt a gazdaság. Valahogy jókor ért minket ez a járvány – persze, soha nem jön jól, ez nyilvánvaló –, de egy erős gazdaságot ért. Ugyanakkor nagyon sokba került, azt számoltuk, hogy idén júniusig 5 ezer milliárd forintot jelentett, ami vagy költség, vagy elmaradt bevétel volt a magyar gazdaságban. Ez a pénz most hiányzik, és ennek a pótlása még sok időbe telik majd.

(A borítóképen: Szepesi Balázs és Pogácsás Péter azt kutatta, hogyan érintette a magyar vállalkozásokat a pandémia)