Bazsi és Jani

Őrlik a csatornák a reggeli

tévé-unalmat. Elnyűtt

műsorvezetők faggatják

napról napra ugyanazokat a

közéletieket, akik szokásos

frazeológiáikkal és

kopott érveléseikkel legalább

olyan érdekesek, mint egy nyeretlen

lottószelvény.

Kétperces futamidejükkel rekordokat

döntenek a semmitmondásban, s ha meg

netán valami érdekes is megcsillan a

tematikában, a riporter azonnal

közbevág: sajnos letelt az idő, majd

máskor, legközelebb. És jön a

reklám, a hirdetés, az

ajánlat, na meg a ,,játék”,

a kereskedelmi kanálisok durva és

kegyetlen pénzbehajtási manővere.

Rákattintva az egyikre, a

„körömlakk” című

szórejtvényt kell a boldogtalan

nézőnek megfejtenie, merthogy az igen

bonyolult betűsor össze van keverve.

Ám, hogy nyújtsák is azonnal a

segítséget, hát mutatják

valamelyik ott tébláboló

hölgy manikűrösen vagány

kézfejét, s ordító

közelségbe nagyítják a

feladvány képi hátterét. S

közben a szöveg: telefonáljanak

és nyerjenek, telefonáljanak és

nyerjenek…

Merthogy az erre szakosodott csatornák

most már teljesen palira veszik a

nézőt, s tudatosan

infantilizálják a jobb sorsra

érdemes közönséget. S annyira,

hogy sikerült véglegesen lejáratniuk

a játék ethoszát, s

kizárólagosan

pénzbeszerzési

mohósággá zülleszteni az

emberi természet eme

hajlandóságát. József

Attila még ezt írta: „Jó

szóval oktasd, játszani is engedd,

szép komoly fiadat!” És most

már nem csak a kora reggeli,

délelőtti vagy délutáni

kártékonyságról van

szó.

A „perverzió”

főműsoridőt kapott, s elhűlve

látom, hogy mire képesek némely

műsorvezetők. A „Kalandra

fal” című

produkcióról van szó, amely

nemcsak ízlésünk

züllését, de

képtelenségünk

minőségét is szimbolizálja. A

két „dzsungelharcos”

–

Bazsi és Jani

– vezényli a magyar

tévétörténet

legostobább és ellenszenvesebb

játékát, vidám

sztárszívatásnak

alcímezve a produkciót. Igaz, ha a

néző hüledezik, és

borsódzik is a háta, ők remekül

szórakoznak. Vagy legalábbis úgy

tesznek, mintha jól

szórakoznának.

Mert ugye milyen nagyokat lehet azon röhögni,

ha egy túltáplált sztár a

falba formázott testhelyzeten még csak

megközelítően sem férhet

át, s beleesik a vizes medencébe.

Ilyenkor persze, hogy megemelkedik a vízszint,

mert a roppant ülepek és

sörbendők igenycsak nagy térfogattal

szorítják ki a folyadékot.

S hogy a móka végképp

lejáratott legyen, pontoznak is. A

sztárok boldogok, s

Balázs –

ígéretes

tévészemélyiség – meg

vigyorog, mint akinek az a funkciója, hogy adja

az árva gyereket…