2009.05.17. 08:17
Olvasóink írják: Fájdalomcsillapítót kérünk!
<p>Az új miniszterelnökjelölt<br /> fájó programot ígért, de mi nem<br /> szeretünk fájni, elegünk van már a<br /> fájdalomból, a<br /> munkanélküliségből, az<br /> állandó<br /> megszorításokból, a<br /> fenyegetőzésekből!</p>
Okos, jó programot akarunk, mely vigyáz
ránk, véd minket és szeret minden
embert. Mikor elmegyünk a doktor
bácsihoz, kérdezi tőlünk, mi
fáj, ekkor ír a bajunkra
gyógyszert, orvosol, és
meggyógyulunk, mert szeretünk
fájdalom nélkül élni!
Olyan miniszterre van szükségünk, aki
szereti a népét, aki, mint az orvos
orvosolja a bajainkat, aki nem a nép
haragját akarja kivívni, de józan
ésszel és jó szívvel
kormányozza ezt a kis országot!
A politikusoknak az emberekre is kell figyelni
és nem csak azokra, akiknek pénze van,
azokra is akik szegények, nincs munkájuk,
nincs pénzük, mert fájdalomban
élni, legyen méltó, legyen
méltó erkölcsileg is, arra a nemes
küldetésre, mely egy
miniszterelnök imázsához
kell, ne legyen milliárdos, de legyen olyan,
mint a nép, tiszta és szép
lelkű, csak ilyen ember fog jól
kormányozni és akkor nem fog
fájni.
Demeter Mária 30/634-3049
Egy kis(?)
kiegészítés
Szinte mindenben egyetértek Önnel
Mária, csak tapasztalataim
szerint az nem állja már meg a
helyét, hogy a doktor bácsi kiírja
a gyógyszert és meggyógyulunk.
Először is a doktor bácsik és
nénik , nyilván okkal, be vannak rezelve
a TB-től, tehát nem azt a
gyógyszert írják fel a bajunkra,
amely azt gyógyítaná, hanem azt
amelyik legkvesebbe kerül a
társadalombiztosításnak.
Némelyikük azt, amelyikkel az
orvoslátogató, meg ő is jól
jár. Csak aztán jön a beteg
érdeke, aki időközben vagy
meggyógyul, akkor nem is volt igazán
beteg, vagy maradandó károsulást
szenved, de akkor még mindig rá lehet
fogni az egészségtelen
életmódjára.
Kivételek persze szép számmal
akadnak az orvosok között is, sőt
ők vannak többségben. Ám
ettől az egész rendszer betegellenes. A mai
rendszernek mondjuk az a legérthetőbb
jelensége, hogy az orvosok egymást
közt sem tudják eldönteni, mit
tehetnek, s mit nem szabad nekik , főként a
receptírást,
gyógyszerválasztást illetően.
Tehát mondjuk a háziorvos (szerinte) egy
hiányzó huszonötödik
alkódszám híján nem
írja ki azt a gyógyszert, amelyet a
szakorvos javasolt a betegnek.A szakorvos meg nem
érti, mert ő másként tudja.
Vissza tehát a szakorvoshoz, majd újra a
házihoz a hiányzó alkóddal.
Természetesen a papírokkal a betegnek
kell szaladgáni oda-vissza, míg a
lába is visszeres nem lesz. S gyakorlatilag
minden egyes alkalomra időt kérni,
bejelentkezni, s várni míg
fogadják. (S nemrég még ezt az
egészségügyön belüli nulla
hatékonyságú belső
információt is vele fizették meg a
vizitdíjjal. Igaz, most is az
adófizetők fizetik, csak nem ilyen
látványosan.)
Összegezve, az hogy egy valóban beteg
embert utaztassanak olyan adatokért, amelyek
hiányáért, ha valaki felelős
az biztosan nem ő, hanem a másik orvos -
nos ez már az emebertelenség
határát súrolja. Hacsak ez a
szaladgáltatás nem egy minden
nyavajára jó
természetgyógyászati
fogás.
A szerk.
Autósok: nekik mindent szabad?
Szólás és szabadság
Létezik-e kritikus tömeg?