2011.07.06. 21:02
Gyermekhangok a nyugdíjas tanárnő gondozásában Derecskén
Derecske - Nem mindennapi kézműves játszóház várt kicsikre és nagyokra egyaránt a közelmúltban: legújabb kötetében Tanka János egy másik arcát mutatta be Szöllősi Imréné pedagógus, amely kiváló alkalmat nyújtott a gyerekeknek egy jó hangulatú színezéshez és nádsípoláshoz. Fegyverneki Gergő tudósítása.
Derecske - Nem mindennapi kézműves játszóház várt kicsikre és nagyokra egyaránt a közelmúltban: legújabb kötetében Tanka János egy másik arcát mutatta be Szöllősi Imréné pedagógus, amely kiváló alkalmat nyújtott a gyerekeknek egy jó hangulatú színezéshez és nádsípoláshoz. Fegyverneki Gergő tudósítása.
Nemrég látott napvilágot Szöllősi Imréné új munkája, így még szinte meg sem száradt a festék a lapokon. Az egykor Derecskén élő költő, Tanka János Gyermekhangon című versét adta közre a szerző nem kevés sikerrel, hiszen a kis füzetnyi méretű könyv színező is egyben.
A vers a tavasz ébredését írja le vidám, könnyed stílusban. „Megjöttek a madarak, kijöttek a méhek,/ tiszta kékké lesz az ég:/ mossák a napfények”. A vén barackfára fészket rakó galambpár, a meleg eső mosta vadcsalán, s az örömében zöld gyepen cigánykerekező Pista nem csak képzeletben jelenik meg. Zákány Marianna grafikus ugyanis színes ceruzával elénk tárta, hogyan látja ő Tanka János versét. Mint mondta, kicsi korától kezdve rajong a meséskönyvekért, igaz a történetek helyett a figurák apró mozdulatai fogták meg, ezért törekedett arra, hogy sajátos illusztrációt készítsen.
Az olvasás mellett nem csak nézegetni, színezgetni is lehet a versben felbukkanó kedves alakokat, melyek elvarázsolnak minket.
A könyvbemutatón a gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendett, hogy a versben felbukkanó méheket, madarakat, katicabogarakat, pitypangokat, egyéb szereplőket kedvükre színezgethették, miközben előkerült a szerző által készített síp is, amit Szántóné Varga Piroska örömmel szólaltatott meg hűnek maradva a vers befejezéséhez: „Hát én ugyan mit tegyek,/ míg illatát szívom?/ Elfújom a versemet/ egy friss fűzfasípon”
Fegyverneki Gergő