Szívszaggató mondatok: gyászol Görbe Nóra

Hat évvel ezelőtt a színésznő már megtapasztalta egy számára fontos személy elvesztését: akkor a férje, Péter ment el, hosszú betegeskedés után. Időközben szeretett kutyája is elpusztult. A felmenői közül már csak az édesanyja maradt, akivel napi szinten tartotta a kapcsolatot. A mama már jó ideje egy közeli, biztonságot nyújtó intézményben élt, de amikor csak tehették, közös programokat szerveztek. Így volt ez feb­ruár 24-én is – másnap reggel viszont nem várt üzenet érkezett.

Este még beszéltünk, reggel azonban üzentek az intézményből, ahol lakott, hogy hívjam a központi nővérhívót. Korábban soha nem kaptam ilyen üzenetet; azonnal tudtam, mi történt” – mesélte Nóra szomorúan a hot!-nak.

„Reggelente még nézem a telefonomat, hogy hívott-e”

A színésznőt letaglózta az a ridegség, amivel az édesanyja halálhírét közölték. Egy ba­rát­nője kísérte el a búcsúra.

„Minden ködbe burkolózott körülöttem. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, csak azt, hogy egyedül maradtam. Most lettem igazán árva.

„Még fel sem ocsúdtam a bánatomból, már jöttek a lélekölő intéznivalók. Az intézményben empátiamentesen kezeltek mindent; az volt a legfontosabb, hogy azonnal elvigyék a tévé beltéri egységét… Úgy döntöttem, hogy mindent otthagyok; nehéz újra belépni oda. A hivatalos ügyek megnehezítik a gyászfolyamatot, de anyu nem akarná, hogy szomorkodjak.”

Néhány hét elteltével már úgy érzi, hogy tud beszélni a történtekről, a mindennapokban viszont van valami, ami nem változott.

– árulta el.

„Amikor eljött hozzám, megnyugodott”

A színésznő soha nem felejti el azt, hogy mekkora támaszt nyújtott neki az édesanyja, amikor elveszítette a férjét.

– emlékezett Nóra.

„Már nem szerettem abban a házban élni: mindenki, aki fontos volt, eltávozott. Most újra úgy érzem magam, mint amikor diákként beköltöztem a kollégiumba! Járom a várost, élvezem a nyüzsgést. 

Az energiaszintem magasabb, mint a sajátom. Mintha hozzáadódna az ő lelke az enyémhez. Minden reggel érzem, amikor felébredek. Anyukám mindig örült ha utaztam, ezért azt tervezem, hogy tavasszal újra nekivágok egy olyan úti célnak, ami megfizethető ugyan, de újra hallhatom az óceán morajlását, ami mindig maximálisan feltölt.”