2019.06.24. 11:36
Mindenkinek szüksége van a mesemondás varázslatára
Zalka Csenge Virág egyetemistaként tudta meg, hogy nemzetközi mesemondónak lenni hivatalos foglalkozás. Rögtön azt érezte, hogy neki ezt kell csinálnia.
A szóbeli mesemondást semmivel nem tudjuk helyettesíteni – mondja Zalka Csenge Virág nemzetközi mesemondó a Mandinernek. A mesemondó szerint ebben a varázslatban mindenkinek részt kellene vennie, a gyerekeknek pedig úgy kellene felnőniük, hogy hallanak élő szóban történeteket.
A mesemondó lánnyal a 90. Ünnepi Könyvhét alkalmával beszélgetett a Mandiner „Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek” című kötetének bemutatója után, mely a Móra Kiadó gondozásában jelent meg.
Zalka Csenge Virág – mint elmondta – azért döntött a mesemondás hivatása mellett, mert úgy nőtt fel, hogy a szülei és a nagyszülei folyamatosan meséket mondtak neki, élő szóban, fejből. Teljesen természetes módon aztán ő is elkezdte visszamesélni azokat a történeteket, amik neki a leginkább tetszettek – osztálytársaknak, családtagoknak, barátoknak.
Amikor egyetemista volt, csak akkor tudta meg, hogy a hivatásos mesemondó, mint foglalkozás létezik. Rögtön érezte, hogy neki ezt kell csinálnia
– jelentette ki büszkén az interjúban.
A hivatásos mesemondásra egyébként úgy talált rá, hogy egy mesét keresett éppen, amikor az interneten rátalált az angol nyelvű mesemondó konferenciákra, fesztiválokra. Kicsit alaposabban is utánajárt és megtudta, hogy létezik egy nemzetközi mesemondó mozgalom is.
Az, hogy Zalka Csenge Virág nemzetközi mesemondó lett, azt jelenti, hogy
egyaránt mesél magyarul és idegen nyelveken is. Amikor külföldön mesél, akkor általában magyar mesét szeret mondani angolul és spanyolul. A külföldi hallgatóságnak ugyanis leginkább a magyar mese a legérdekesebb egy magyar mesemondótól.
Nem beszélve arról, hogy magyar emberként eleve azt tekinti kiemelt feladatának, hogy Magyarországot és a magyar hagyományt reprezentálja.
Itthonra viszont szeret olyan meséket is hozni, amit a hazai közönség még nem ismer, tehát más népek, nemzetek történeteit.
Arra a kérdésre, hogy ha idegen nyelven mesél, veszít-e az ízéből, értékéből a magyar népmese, azt mondta, hogy mesemondáskor a történetre koncentrál, az pedig szerinte semmit nem veszít az értékéből.
Emellett viszont kifejezetten szeretik a külföldiek, amikor magyarul szólal meg mesélés közben – idézte fel. Ilyenkor elmondja a közönségnek például magyarul, hogy „egyszer volt, hol nem volt”, vagy „az Óperenciás tengeren is túl”, üveghegy, kurta farkú kismalac és a többiek.
Utána lefordítja, elmagyarázza ezeknek a magyar fordulatoknak a jelentését, eredetét, hozzátéve például, hogy mi, magyarok így fejezzük ki azt, hogy „once upon a time”. Így egy kicsit ők is elmerülhetnek a magyar kultúrának egy apró szeletében. Az, hogy a külföldi hallgatóságnak mi jelent igazi különlegességet és mi az, amire kíváncsi, ha magyar mesét mond, számára rendkívül érdekes jelenség, és gyakran igazi meglepetések szokták érni.
A magyar fordulatok szabatos elmagyarázásában külföldön nagyban segíti, hogy szinte anyanyelvi szinten beszéli az angolt, A spanyolt is nagyon szeret, mert gyönyörű nyelv. De természetesen a legszívesebben magyarul mesél, hiszen ez az anyanyelve
– teszi hozzá.
Zalka Csenge Virág szerint azért fontos népszerűsíteni a mesemondást, mert ezt a fajta szóbeliséget semmivel nem tudjuk helyettesíteni.
Embereknek mesélünk személyesen és csak nekik, csak ott. Ilyenkor egyedi formában születik meg egy történet. Úgy tartja, hogy ebben a varázslatban pedig mindenkinek részt kéne vennie.
Nagyon fontos az, hogy ez már a családon belül is elkezdődjön, a gyerekeknek úgy kell felnőniük, hogy hallanak élő szóban történeteket. Ezért is dolgoznak a Világszép Alapítvánnyal azon, hogy akik gyermekvédelemben nőnek fel, azokhoz is eljuthasson ez a varázslat – fejtette ki.
Mint mondta, más mesemondókkal is szívesen együttműködik a mesemondás terjesztésében.
Legutóbb például Hatvanban a Hetedhét Hatvan népmesefesztiválon Agócs Gergellyel és Raffai Judittal adott elő közösen a mesegyűjtésről. Mint mondja, az ilyen együttműködésből születnek meg a kapcsolatok a mesemondás különféle stílusai és műfajai között.
Zalka Csenge Virág összegyűjtött meséi aránylag rövidek és inkább gyerekeknek szólnak. Ezzel szemben tudható, hogy hagyományosan felnőttek meséltek egymásnak olyan hosszan, hogy egy-egy történet akár több estén keresztül is húzódhatott.
Szerinte ez a hagyomány a romantika korának környékén alakult át, a Benedek Elek-féle mesegyűjteményekkel és a Grimm testvérek meséivel, amik pedig már olyan történetek voltak, amiket bár felnőttektől gyűjtöttek, de átírták őket gyerekek részére. Ezzel
elindult egy folyamat is, ami egyre inkább azt sugallotta, hogy a népmese gyerekeknek való – holott a hagyomány nem ez volt.
Én is sokat dolgozom azon, hogy legyenek felnőtt mesemondó rendezvények, ráadásul jutalomjáték felnőtteknek mesélni, mert annyira hálás és jó közönség.
Borítókép:
Zalka Csenge Virág előadás közben.
Forrás: Mandiner