Utókarácsonyi őrülettel érkezett a Kartel

Soha nem voltam nagy rap rajongó, az én szívem ugyanis „Acélszív”, kiskoromtól fogva a rockzenéért dobog. Aztán 2000-ben, amikor még mindig a kívánságműsorból vettük fel kazettára a kedvenc számainkat, meghallottam a Néhány jó dolog című Kartel szerzeményt, ami nagyon megtetszett – fel is került az egyik kazettára, így lett rongyosra hallgatásra ítélve. Ugyancsak a Rosszfiúk filmzenealbumon szerepelt a Vato Loco, ami azóta is nagy kedvencem, főképp, mióta megtanultam spanyolul és értem is, hogy mit rappel Zolee. Be is értem ennyivel, van egy-két jó számuk, de ennyi.

Néhány évvel később egy fesztiválon találkoztam velük újra, és hatalmas meglepetés volt, egyben kellemes csalódás is. Az élő zenekaros felállás nagyon húzós kis bulit tett oda, rockos alapokkal, gitárszólókkal, bár ezen azért nincs mit csodálkozni, hiszen egyrészt aki tisztában van Zana Zoltán múltjával, az tudja, hogy a Sex Action nevű rockbandában püfölte a bőröket. Másfelől pedig nagyszerű zenészeket gyűjtött maga köré, akikkel garantált a színvonalas koncert.

Péntek este a várakozásoknak megfelelően megtelt a Helynekem, mozdulni is alig lehetett, amit Big Daddy is megjegyzett, hogy már megint milyen sokan vagyunk, de hát így megy ez Miskolcon.

A koncertet máris egy új dallal kezdték, ahogy Vilkó ígérte a BOON olvasóknak korábban, a Miénk az utca csendült fel az Oldskool albumról. A 10 vadonatúj szerzeményt tartalmazó korongot egyébként január 11-én mutatják be a budapesti Barba Negrában, a lemezbemutató koncerttel pedig a 25 éves jubileumi évet nyitja meg a banda.

Köztudott, hogy Ganxsta Zoli hatalmas hokirajongó, amire ismét emlékeztetett mindenkit: „Gőz Balázs itt vagy? Gőz Bali, a ti hősötök! Neki szóljon a következő szám! Itt van valahol? Megígérte, hogy eljön” – konferálta fel Zolee a Szerb határ felé című dalt. Az nem derült ki, hogy valóban a Jegesmacik ECHL-t is megjárt hátvédje kiabálta be, hogy igen, mindenesetre nagy üdvrivalgás fogadta az említést. Egy kis csipkelődés is belefért az Animal Cannibals felé az Ez itt nem az előtt, majd jöttek sorban a jól ismert dalok az elmúlt negyed évszázadból: Vato Loco, Fekete ló, Való világ, Rossz vér, a közönség a végére nagyon felpörgött és hatalmas ugrálással végződött a buli. Ahogy elnéztem a tömeget, a karácsonyi bejgliknek mára nyilván nyoma sem maradt, szépen ledolgozta mindenki az ünnepek alatt felhalmozódott tunyaságot.

Remek hangulatú koncert volt, amit különösen jó volt figyelni, hogy a zenészek mennyire jól érzik magukat a színpadon. Folyamatos vigyorgás, egymás ugratása, összenevetések, táncolás, ez pedig átragad a közönségre is, szuper hangulatban telt az este. Jövőre veletek ugyanitt!