Jól mutat Dzsúdló polcán a Fonogram-díj

A Mezőzomborról származó fiatal zenész tavaly jelentette meg első nagylemezét, melynek (és persze tehetségének) köszönhetően berobbant a hazai zenei életbe és sikert sikerre halmoz. Az MTV EMA Legjobb magyar előadója díj után újabb rangos elismerést tudhat magáénak: a Fonogram-díjról, készülő második lemezéről és a terveiről kérdeztük.

– Elcsépelt a kérdés, de mit érzel most?

– Nagyon jól esik és megtisztelő ez a díj, végtelenül hálás vagyok a visszajelzésért. Egyébként sohasem ez mozgatott, és nagy különbséget nem teszek a visszajelzések között. Amúgy nagyon szép díj, jól mutat a polcomon, lakberendezési tárgyként sem utolsó.

– Figyelemmel kísérted a többi jelölt karrierjét, ismered őket?

– Az túlzás, hogy figyelemmel kísértem volna, de ismerem őket. Mint említettem, nem tulajdonítok olyan nagy jelentőséget ezeknek a dolgoknak.

– Szilveszterkor azt mondtad, hogy 2021 a te éved lesz, ez elég jó kezdetnek tűnik, most is így gondolod?

– Jelenleg próbálok még nagyobb türelemmel állni a dolgokhoz, mint eddig. Bízom benne, hogy már kapujában állunk a régi életünknek, és hamarosan újra visszatér minden a régi kerékvágásba. Már a nagylemez utolsó simításain dolgozom, viszont a karantén alatt biztosan nem szeretném kiadni. Ezért is várom, hogy végre történjen valami, de persze most sokkal fontosabb, hogy mindenki biztonságban legyen és ne haljon meg senki, mint hogy tömegek előtt ugrálhassak a színpadon.

– Egy interjúban azt mondtad, azért kezdted a magad útját járni, mert személyesebb szövegeket akartál írni, és egy olyan projektben zenélni, ahol nincs semmiféle korlát. Ezt sikerült megvalósítanod?

– Abszolút. Egy idő után azt éreztem, hogy nem tudok úgy hozzátenni a csapatmunkához, ahogy szeretnék, áltatás lett volna azt gondolni, hogy tudok kétfelé dolgozni. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy ha írok egy zenét, akkor nem jó azon agyalni, hogy ezt most melyik projektnek szánom, hova illik. Ha valamit csinálok, akkor teljesen odateszem magam, ha nem száz százalékosan arra fókuszálok, akkor nem működik.

– Hogy vagy mostanában? Hogyan sikerült túllendülnöd a karantén okozta szorongáson, amiről korábban nyilatkoztál?

– Szerencsére csak a karantén legelején éreztem egy kis fomót, nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy nem csinálhatok semmit sem, de ez olyan különleges szitu, amiben más sem csinált semmit. Elég kellemetlen lett volna, és nyilván máshogyan is éltem volna meg, ha más zenészek koncerteznek, csak én nem. Túlestünk mindannyian azon, hogy pocsékul vagyok, mert most mindenki pocsékul érzi magát.

– Most lett egyéves az első albumod, de a posztjaidban már nagyon csigázod a követőidet. Hogy állsz az új lemezzel?

– A karanténnak erős határai vannak, durván leszűkül az eszközkészlet, amivel fenntarthatja az érdeklődést egy előadó. Sokan havonta jönnek ki új zenékkel, én is megtehettem volna, de nem akartam. Igyekszem egészségesen csigázni a közönséget, hogy már én is szeretném és fogom is hozni az újdonságokat. Szeretném azt sugallni, hogy itt vagyok, nem aludtam el, ez tudatos várakoztatás, persze vigyázni kell ezzel is.

– Mivel készülsz még az új albumon kívül a közeljövőben?

– Annyiban különleges lesz ez a lemez, hogy minden sokkal tudatosabb, érettebb, mint az első anyagnál. Természetes, hogy az ember fejlődik és a korai zenék nem annyira kiforrottak vagy „késztermékek”. Pár évvel később valószínűleg ezt sem fogom annak érezni. Forognak a klipek, készülök a koncertekre, és mivel sokkal komplexebb a lemez struktúrája, muszáj jobban megtámogatni vizuálisan, egy kollektív vizuális univerzum szinten, szeretném, hogy az összes apró puzzle darabka összeálljon egy teljes egésszé – ez emészti fel az összes időmet és nagyon várom, hogy megmutathassam.