„Ez középkori rock ’n’ roll, tapossuk a port, csörgünk-csattogunk és hangosak vagyunk!” (Videóval)

„A pokol bugyraiból előbújt dirty renaissance zenekar, melynek csúfnál csúfabb lényei dudákkal és dobokkal riogatják a népet!”

– mutatta be Patrik első körben a bandát.

Viccet félretéve, a 2005 környékén alakult Hollóének műsora alapvetően középkori dalokból épül fel, amit autentikus hangszereken és öltözetben adnak elő. Korban és stílusban kicsit nehéz konkretizálni, mivel a XI-XII. századtól a középkor végéig és a Föld minden tájáról összegyűjtött zenékről van szó, a világzene a leginkább helytálló stílusbesorolás. Emellett a garantált jókedv érdekében felcsendül néhány modern sláger is átdolgozott formában, például a Queentől a We will rock you vagy a Neoton Sandokanja. Az együttes Európa-szerte koncertezik várakban, vásárokban, gasztronómiai rendezvényeken, nagyvárosok főutcáin is, a 3-4 fős utcai performansztól a 7-8 tagból álló nagyzenekaros, nagyszínpados felállásig terjed a változatos produkció.

Gyerekként a Diósgyőri várban

No, de hogy került a zenekarba egy rock ’n’ roll gitáros, azt leszámítva, hogy a Jockers Jokers is a „dirty” jelzővel illeti a saját muzsikáját? Erre maga az érintett válaszolt portálunknak.

– Egy tagcsere miatt keresett meg a zenekarvezető, Bálint Lajos. Régre nyúlik vissza a kapcsolatunk, mivel korábban szereplője voltam a középkori lovagi tornáknak. Hangszeresként, fegyveresként és tűzzsonglőrként is felléptem, sőt, még közös előadásaink is voltak. Igazából gyerekként ismertem meg őket a Diósgyőri vár rendezvényein, és mindig felpezsdült a vérem, amikor felmorogtak a dudák és megdörrentek a dobjaik. Már akkor éreztem, hogy „jajj, de jó lenne velük zenélni!”, de végül eszembe sem jutott, hogy jelentkezzek, megkérdezni meg végképp nem is mertem. Aztán teltek az évek, én teljesen kiléptem a középkori forgatag világából, mivel egyszerűen nem fért össze a rock zenével, minden cuccom elajándékoztam, kidobtam, mondván, hogy már úgy sem lesz rá szükség. Erre most itt vagyok – meséli nevetve. Mint kiderült, mégiscsak összefér a kettő, noha a rock továbbra is az élete, mint mondja.

Rock n’ roll, csak más köntösben

– Párhuzamosan létezem mindkét világban, nem pedig átugrottam egyikből a másikba. Zenében mindenevő vagyok, a klasszikustól az amerikai indiánig. Érdekes, mert pont a reneszánsz zene nem fogott meg, egészen addig, amíg meghallottam a Hollóéneket: akkor azonnal beleszerettem. A körítés és az előadásmód rendkívül befolyásoló tényező a zenében, és ebben megvolt a vadság, amire nekem szükségem van. Egy lábujjhegyen ugrálós, furulyás „palotazenétől” semmi nem mozdul meg bennem, hiába ugyanaz a dallam szól. Ez középkori rock ’n’ roll, tapossuk a port, csörgünk-csattogunk és hangosak vagyunk! – mondja Patrik. – Ennyi kihagyás után felüdülés zenélni, főleg új környezetben, új zenét és legfőképpen közönségnek! Októbertől csak a próbaterem falait nézzük, most végre látunk boldog arcokat, táncoló lábakat és csápoló kezeket – teszi hozzá.

– Egyébként nagyon jól érzem magam, számomra ez is rock ’n’ roll, csak más köntösben. A tagok többsége a múltban vagy a mai napig is aktív tagja a rock- és könnyűzenei élet valamelyik részének, így nem igazán merülnek fel ellentétek, inkább az ellenkezője. A hangszerem is (ciszter, ír bouzouki) nagyon közel áll a gitárhoz, csak nincs betorzítva. Maga a közeg meg egy csodálatos dolog, amiért szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott. Amennyire jó érzés fellépni a színpadra, mikor felvillannak a reflektorok és száll a füst, ugyanolyan jó állni egy várfalon a fáklyák fényében is!