Pataky Attila bevallotta: ehhez nem ért

– Mi öten pontosan elegek vagyunk a színpadra, így nem hívjuk meg a régi tagokat, erre nincs lehetőség, ugyanis így is csak körülbelül huszonhat dalt tudunk majd eljátszani a csaknem három óra alatt abból a kettőszáz-ötvenötből, ami le van jegyezve a jogvédő hivatalban. Sok dal marad majd szomorúan – tette hozzá Pataky Attila. – Végtelen hálával és szeretettel tekintek vissza erre az ötven évre, óriási jókedvvel gondolok minden pillanatára, a nehézségeket is beleszámítva, mert azok kellettek ahhoz, hogy most itt legyünk. Semmin sem változtatnék, ha visszamehetnék az időben. Fatalista vagyok, ami azt jelenti, hogy a dharma törvénye szerint mindenki ott van, ahol pontosan lennie kell – magyarázta a zenész, utalva ezzel arra, hogy hisz abban, a jövő eleve elrendeltetett.

Nemrég Erdélyben zenélt az együttes. Ez a hely Pataky Attilának valami megmagyarázhatatlan pluszt ad. „Előző életeimben éltem Erdélyországban, nagyon erős a kötődésem a székely habitushoz, hiszen ők megragadják a lapátot vagy akár fegyvert is fognak, ha arról van szó, hogy meg kell védeni az életüket, a családjukat vagy akár a hazájukat” – mondta.

Szerinte emiatt nem jártak mostanában Miskolcon

Ahogyan fogalmazott a Miskolcról elszármazott zenész, nem akar drasztikus lenni, ha az okokra gondol, hogy miért is nem jártak mostanában szülővárosában.

– Tavasszal lesznek önkormányzati választások, és bízom abban, hogy jövő nyár végén már felléphetünk Miskolcon újra – mondta, majd hozzátette, rajong ezért a városért, olyan emlékek kötik ide. – Gyerekkoromban minden fontos itt történt, itt voltam először szerelmes, itt alapítottam meg az első zenekaromat az akkori Kilián Gimnáziumban. A diósgyőri strand hideg vize örökre felejthetetlen maradt. Imádom a hegyeket és a dombokat, sokáig nem is értettem Petőfit, hogy mit szeret a tikkadt szöcskenyájakon, a síkságon, de aztán éltem tanyán, és megértettem azt is, milyen szép az éjszakai csend és neszezés. Alsószinva 4. szám – az biztos, hogyha nem ide születek, akkor enélkül nem sikerül végig csinálnom ennek a pályának a nehézségeit, de ez megedzett – mondta a miskolci zenész, akit arra tanítottak, a fontos és nagy tervek mellett minden boldogságmorzsáért hajoljon le nap mint nap.

– Meg kell élni a létezésnek minden pillanatát. Én a jelenben élek, mert nagyon igaza volt Édesanyámnak, hogy nem tudhatjuk, holnap felkelünk-e még – mondta Pataky Attila, akit egyáltalán nem érdekel, játsszák-e a rádiók a dalait vagy sem.

A legifjabb Pataky-generáció is túl van az érettségin

Az Edda frontemberének unokája, Lili még nem tudja, milyen szakmát válasszon magának.

– Most jól elfoglalják magukat a barátjával, imádja az Edda-bulikat, és amikor csak lehet, itt van velem. Kisebbik fiam, Acsa húszéves, most szomorúságomra hanyagolja a gitárt, de keresi önmagát, másban próbálgatja szárnyait: légtechnikával foglalkozik. Nyáron dolgozott is ebben. Egyik nap elém állt, és azt kérdezte, nem szégyellsz, hogy engem most az érdekel, hogyan működik az elektromosság, a légtechnika, a csavarhúzó. Dehogyis – válaszoltam, – tisztellek, becsüllek ezért, és büszke vagyok rád, hogy végre te érteni fogsz a műszaki dolgokhoz, amikhez a család kilencvenkilenc százaléka tök hülye. Egy a lényeg, hogy közben boldog légy – idézte fel a beszélgetést Pataky Attila, aki elmondása alapján azt teszi a legifjabb generációval, amit születésükkor megígért nekik: "szeretni és segíteni foglak az utadon".

Gergő is szeretettel emlékszik vissza Miskolcra

Nagyobbik fia, Gergő már mintegy tizenkét éve énekel édesapjával a színpadon.

– Fantasztikus érzés színpadon lenni, az emberek szeretete óriási. Ebbe nőttem bele, hiszen mindig ott voltam a koncerteken, ha lehetett, aztán karaokéztunk a haverokkal, majd összeraktuk a Pataky Műveket. Eleinte csak néhány számot énekeltünk együtt Apuval, mostanra azonban már részese vagyok a koncertnek, mert a dalok felében fent vagyok a színpadon, a turnéval pedig megyek mindenhova – mondta az énekes, aki az általános iskola harmadik osztályát még Miskolcon járta. – Negyedikben költöztünk fel Budapestre. Úgy érzem, Miskolcra mindig hazajövök. Gyerekkoromat a Mályi-tavon töltöttem, Lillafüredre a kisvonattal jártam. A lányom már tizenkilenc éves, sokszor hoztam el szülővárosomba, megmutattam neki Miskolctapolcát a csónakázótóval, boboztunk, voltunk a Barlangfürdőben, Lillafüreden, a pisztrángosban – mesélte Pataky Gergő, aki úgy érzi, nem a celebek életét éli. – Persze sokan megismernek, odajönnek egy fénykép vagy egy aláírás miatt, de itt nincs az az őrület, mint Amerikában, hogy ha megjelenik Bruce Willis, akkor nem hagyják élni sem – vélte az énekes.