Jó egészségnek örvend a 95 éves István bácsi

Nemrég töltötte be 95. életévét a Szalaszenden élő Bártfai István. Ebből az alkalomból köszöntötte őt a település polgármestere, Tóth István. István bácsi Szalaszend egyik legidősebb polgára, és szerencsére kitűnő egészségnek örvend. 1940-ben volt egy kézműtétje, azóta nem járt kórházban, és csak vérnyomáscsökkentő gyógyszert szed.

Szívesen mesélt nekünk életéről, a sok munkáról, a gyerekekről.

Kisbíró volt

– 1924. augusztus 8-án születtem Szalán, és itt is jártam iskolába. A mai Szalaszend korábban három különálló település volt: Szala, Alsószend és Felsőszend. Tizenöt éves koromtól már dolgoznom kellett, kisbíró voltam, azaz a bíró segédje. Ez a mai hivatalsegédnek felel meg. Mérára mentem be mindennap a postára, és hoztam a leveleket. Sok levél volt mindig, azokat nekem kellett kézbesítenem is. A második világháború idején jött a rengeteg behívó, azokat is én vittem ki a címzettekhez. Én szerencsére nem voltam katona, a háború alatt is kisbíróként dolgoztam. A ’70-es években tanácselnök lettem, aztán amikor összevonták a három települést, akkor adóügyi főelőadóként dolgoztam. 46 év és 102 nap munkaviszony után vonultam nyugdíjba – sorolja István bácsi jegyzeteiből, mert a fontosabb dátumokat és számokat előre összeírta.

Elmeséli azt is, hogy szegény családból származik, szülei, rokonai cselédként vagy napszámosként dolgoztak az uradalomban. Öten voltak testvérek, négy fiú és egy lány, de közülük ma már csak ő él. István bácsinak két lánya született, Piroska és Erzsébet, de van négy unokája, hat dédunokája, sőt egy egyéves ükunokája is. Nagy büszkeséggel tölti el, hogy megérhette az üknagyapaságot is.

Sokáig vadászott

Megtudjuk, egész életében nagyon szeretett vadászni. Alapító tagja volt az 1948-ban alakult Bélusvölgye Vadásztársaságnak, és még 85 éves korában is puskát ragadott. Ez volt a hobbija, elejtette az apróvadakat, de nagyvadakat is lőtt, szarvast és vaddisznót. A vadhúsok elkészítésének jó ismerője, a vadásztársaság tagjainak gyakran ő főzte a zsákmányból az ebédet.

Mint minden idős embertől, tőle is gyakran kérdezik a hosszú és egészséges élet titkát.

– Az orvosom azt mondta, valószínűleg annak köszönhetem, hogy sokat jártam az erdőt, sokat mozogtam, mindig jó levegőn voltam. Ez igaz lehet, hiszen télen-nyáron úton voltam. Ma is sétálgatok mindennap – jegyzi meg végül István bácsi.