Lajos, az elveszett testvér, akit a tévében talált meg öccse – videóval

Az egész ország megkönnyezte, amikor a két fivér egymásra talált egy televíziós tehetségkutatóban. A történet úgy kezdődött, hogy a 70 éves Antal elhatározta, megkeresi a 35 éve nem látott öccsét. Azonban hiába kutatta, sehol nem akadt a nyomára. Mivel tudott gitározni és énekelni, úgy gondolta, egy lehetősége marad: jelentkezik a közkedvelt televíziós tehetségkutatóba, és majd ott, a színpadon elmondja az egész ország előtt, hogy szeretné viszontlátni szeretett öccsét, a 67 éves Balogh Lajost. Terve sikerült, és amikor elénekelte Bródy János Filléres emlékeim című dalát a zsűri előtt, valami olyasmi történt, amit maga sem gondolt volna. Öccse, Lajos lépett a színpadra, aki Antal szerint azért nem jelentkezett 35 évig, mert nem tudta megadni a kölcsönkért ötezer forintját.

Négyen voltak

Később kiderült, Lajos itt él megyénkben, az Encs melletti Ináncs településen. A televíziós stáb kereste meg és vitte el a műsorba, hogy meglepetést szerezhessen báty­jának és persze az egész országnak. A napokban látogattunk el Lajoshoz, aki szerény körülmények között, egyedül él egy önkormányzati bérlakásban, de mint mondta, feltalálja magát, minden munkát elvégez. Kicsit nehezen indult a beszélgetés, de aztán szívesen mesélt az életéről.

– A családom budapesti, négyen voltunk fiútestvérek, én vagyok a legfiatalabb. Az egyik bátyám már meghalt, a 71 éves bátyám Mátyásföldön él, de már nem jár ki az utcára, Antal bátyám pedig rétsági. A feleségem 7 éve halt meg. Asztmás volt, ezért kellett folyamatosan költözködnünk az ország egyik részéből a másikba. Mert az orvos azt tanácsolta neki, hogy levegőváltozásra van szüksége. Úgyhogy egyszer dimbes-dombos vidéken laktunk, máskor a síkságon. Ináncsra 17 évvel ezelőtt költöztünk. Két lányunk van, már felnőttek. Született egy kisfiunk is, de ő 6 hónapos korában meghalt a kórházban. A magas láz vitte el.

Lajos gondterhelten sóhajt, és megjegyzi: „nagyon nehéz volt”. Majd folytatja: – A lányaim Budapesten élnek, dolgoznak, albérletben laknak, és van két kislányunokám is. Az egyikük 11 éves, a másik 3 – meséli Lajos. Vidáman teszi hozzá: a lányai és unokái gyakran eljönnek hozzá. Most is várja őket mindenszentekre. Gyertyát gyújtanak majd a felesége sírjánál, aki Ináncson nyugszik.

Hol vannak?

Azzal folytatja, hogy kereste ő korábban a bátyját Rétságon, de a régi házukból elköltöztek egy másikba a városon belül, és senki nem tudta megmondani, hogy hol laknak.

– De tudtam, hogy rendezett családi élete van, ezért nem aggódtam miatta – teszi hozzá Lajos. – Ő nyugdíjazása előtt technikus volt, de gitározni gyerekkorában tanult meg. Nem járt tanárhoz, autodidakta módon képezte magát. Ő az a bátyám, akivel már gyerekkorunkban is nagyon jól megértettük egymást, soha nem veszekedtünk. A televíziós adás óta már kétszer meglátogattam. Rétság mellett van egy kis hétvégi háza, megígértem neki, hogy tavasszal majd elmegyek oda, és segítek neki a kerti munkákban – tervezget Lajos.

Ináncsi tervei is vannak. A hétköznapokban jól elvan, mert tud főzni, mosni, varrni és takarítani, tehát ellátja magát. A szél azonban lefújt a háztetőről néhány cserepet, emiatt beázott a nagyobbik szobája. A tetőt mindenképpen meg akarja javítani, a szobát pedig ki kell festeni. Tüzelője még nincs télre, de bizakodó, azt mondja, mire hideg lesz, azt is szerez. Most egy hősugárzóval melegíti be a kisszobát esténként.

A beszélgetés végén visszatérünk a televíziós tehetségkutatóra.

– De nagy öröm volt, amikor újra megölelhettem a bátyámat! Először meg sem ismertem, csak amikor énekelni kezdett, akkor jöttem rá, hogy ő az. Nagyon régen találkoztunk, utoljára 40 éves korunkban. Megöleltük egymást, és mindkettőnknek folyt a könnye. Az ötezer forintot pedig már rendeztük – jegyzi meg somolyogva a megtalált öcs.