Életmódváltással előzhetjük meg legkönnyebben a reflux kialakulását

A refluxbetegség népbetegségnek számít. A magyar felnőttlakosság 25–35 százalékának vannak kisebb-nagyobb gyakorisággal refluxos tünetei. Dr. Sümegi Jánost, a B-A-Z. Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház II. Belgyógyászatának megbízott osztályvezető főorvosát kérdeztem.

Pontosan mit nevezünk reflux­nak?

A gyomortartalomnak a nyelőcsőbe történő visszaáramlása által kiváltott kellemetlen tüneteket, illetve szövődményeket nevezzük refluxbetegségnek. A visszaáramló gyomortartalom mennyiségétől és vegyhatásától függően a refluxbetegségnek több típusát különböztetjük meg, ezek közül az úgynevezett savas refluxszal találkozunk a leggyakrabban, a legtöbb betegnek ez okoz panaszokat. Típusos tünete a szegycsont mögött jelentkező égő érzés, amely rendszerint a gyomorszáj magasságában kezdődik, és a nyak felé sugárzik. Nem ritkán fájdalommal jár, ami akár a hátba és a karokba is sugározhat. Hasonló fájdalmak szívbetegeknél is előfordulhatnak, ezért az esetek egy kis részében a refluxbetegség okozta és a szívbetegeknél jelentkező mellkasi fájdalom biztos elkülönítése csak részletes kivizsgálás után lehetséges.

Vannak-e szövődményei a betegségnek?

Bár a refluxbetegség kellemetlen tüneteivel a legtöbb esetben az érintett betegnek csak az életminőségét rontja, azonban kis százalékban szövődmények is kialakulhatnak. Ilyen szövődmény lehet a savas felmaródás okozta nyelőcsőgyulladás, fekély, szűkület. Utóbbi a gyulladás vagy a fekély gyógyulásakor létrejövő hegesedés következtében alakul ki, és súlyos nyelési zavarhoz vezethet. Másik szövődmény lehet az úgynevezett Barrett-nyelőcső, ami a nyelőcsőrák kialakulásának kockázatát – ha minimálisan is –, de növeli. A gyomortartalom nyelőcsőbe történő visszaáramlása a nyelőcső perisztaltikus tevékenységének fokozódását váltja ki, azaz a nyelőcső megpróbálja az idegen anyagot minél gyorsabban a gyomorba visszajuttatni. Emiatt a gyomortartalom csak igen ritkán képes végighaladni a nyelőcső teljes hosszán és bekerülni a torok-garatba. Ha ez mégis megtörténik, a savas vegyhatású anyag gyulladást okozhat a száj-garatűrben, arrodálhatja a fogakat, a légutakba jutva légzészavart, akár asztmatikus fulladásos rohamokat is okozhat. De hangsúlyozni szeretném, hogy ez ritkán fordul elő, a garatgyulladás és légzési zavarok döntő többsége más eredetű.

Hogyan lehet diagnosztizálni?

A betegség diagnózisa önmagában a típusos tünetek alapján felállítható, azonban bizonyos kockázati tényezők esetén – mint például elhízás, dohányzás, 50 év fölötti életkor, ha a családtagok között előfordult a már említett Barrett-nyelőcső vagy gyomorszáji rák – , nyelőcső-gyomor tükrözés elvégzése feltétlenül szükséges. Kétes esetekben, vagy ha a refluxbetegség műtéti megoldásának szükségessége merül fel, további vizsgálatokra, például nyelőcső sav- és nyomásmérésre kerülhet sor. A refluxbetegséget magyarázhatjuk úgy, hogy a gyomorszáji záróizom – mely nyeléskor megnyílva utat enged a falat gyomorba jutásához, majd záródva megakadályozza a gyomortartalom nyelőcsőbe való visszajutását – nem zár megfelelően. Záródási rendellenességhez vezethet például a meglehetősen gyakori rekeszsérv, ami azt jelenti, hogy a gyomor – melynek teljes egészében a rekeszizom alatt kellene lennie – egy része a rekeszizom fölött helyezkedik el.

Mit tehet a beteg a megelőzés érdekében?

A gyomorszáj záródási zavarát sok egyéb ok is kiválthatja, ezek egy részét mi magunk is képesek vagyunk befolyásolni. Így refluxos tünetekkel rendelkezőknél javasoljuk az alkohol-, kávé-, csokoládéfogyasztás és a dohányzás mellőzését, zsíros ételek kerülését, túlsúlyos betegeknél fontos lenne a normál testsúly visszanyerése. Bizonyos gyógyszerek is rontják a záróizom működését. Fontos, hogy a refluxos betegek ne kapkodva egyenek, egyszerre ne fogyasszanak el túlzottan nagy mennyiségű ételt, az étkezéseket követő 2-3 órában függőleges testhelyzetben maradjanak. A beteget sokszor megfigyelik, mely ételek fokozzák panaszaikat, ezek természetesen kerülendők. Fontos még, hogy éjszaka magas fejaljon feküdjenek, ne viseljenek szűk ruházatot, és ne emeljenek nagy súlyokat.

Milyen gyógymódok léteznek?

Enyhébb esetekben a fenti „trükkök” alkalmazása önmagukban elegendők lehetnek, súlyosabb esetekben azonban gyógyszeres kezelésre is szükség van. A gyógyszeres kezelés formáját a tünetek gyakorisága és erőssége szabja meg. Ritkán jelentkező refluxos panaszok esetén a régi, jól bevált savlekötő gyógyszerek elegendőek lehetnek, ezek hatástartama azonban csak néhány perc. Rendszeres, kifejezett panasz esetén a jóval hosszabb hatástartamú savképződésgátló gyógyszerek alkalmazása célszerű. Több ilyen rendkívül hatásos gyógyszer áll rendelkezésünkre, hogy melyiket és milyen időtartamban célszerű szedni, azt a tünetek súlyossága, a terápiás válasz és az esetleges szövődmények alapján a kezelőorvos határozza meg. Elvként elmondható, hogy a kezelést nagy hatású gyógyszerrel célszerű kezdeni, szükség esetén emelt dózisban, majd a tünetek enyhülésével párhuzamosan a gyógyszerdózisok csökkentendők a még hatásos legkisebb dózisig. Sikeres terápia eredményeként a betegek egy részénél a gyógyszeres kezelés tartósan vagy átmenetileg elhagyhatóvá válik, azonban vannak betegek, akiknél akár életfogytig tartó gyógyszeres kezelésre van szükség. Vannak helyzetek, amikor műtéti megoldást ajánlunk. Összefoglalva elmondható, hogy a refluxbetegség egy sokakat érintő, az életminőséget sok esetben nagymértékben rontó betegség, melynek kialakulásához gyakran helytelen életmódunkkal mi is hozzájárulunk. Ez azt is jelenti, hogy életmód-változtatással az esetek egy részében a betegség kialakulását meg lehet előzni, vagy a tünetek gyakoriságát és intenzitását tudjuk csökkenteni. Ha a rendkívül hatékony gyógyszerek nem csökkentik kellőképpen a panaszokat, az megkérdőjelezi a refluxbetegség diagnózisát.