Csupasz lábbal luxus a csoki

Dániel a nagykövetséggel és egy helyi alapítvánnyal közösen tervezte meg, hol lenne a legjobb helye az összegyűjtött, közel 80 kg tartós élelmiszernek és a sok-sok zsáknyi ruhának. A választás egy Manez nevű településre esett, ide vitték az adományokat, ahol 32 család veszítette el mindenét és kapott átmeneti elhelyezést egy konténerháztáborban.

– Nagyon megrázó volt a látvány, már az odaúton is. A település az egyik legérintettebb a katasztrófa sújtotta területek között, láttunk olyan épületet, amit a földrengés teljesen porig rombolt. Sok ruhát vittünk, amire szükség is volt, mert bár Albániában melegebb van, mint itthon, azért a tél ott is tél, a konténerházakban pedig hideg van. Minden családnak két zsák ruhát tudtunk adni, aminek nagyon örültek. Az egyik legmegkapóbb egy kisfiú volt, akinek még zokni sem volt a lábán, mert mindenüket eltemették a romok. Sajnos azonban nem jutott minden családnak ház, ők sátorban laknak, és nagyon szerények a körülmények – kezdte a döbbenetes beszámolót Szurasenkó Dániel. – Az ott élők beengedtek bennünket a házakba, így testközelből láttuk, milyen állapotok uralkodnak: fűtés alig, vezetékes víz híján egy közeli kútról hordták a vizet. Noha kaptak állami segítséget az újrakezdéshez, abból az összegből nem tudnak új ingatlant vásárolni, azt rebesgetik, hogy egy-két évig még ott kell lakniuk, ami borzasztó.

Mindenkit nagyon megérintett, hogy szemtől szemben látták a történteket, az összedőlt házakat, a családokat, akik elveszítették az otthonukat.

– Azt mondták, hogy még senki nem vitt nekik személyesen adományt, mi voltunk az elsők. Ettől az egész személyessé vált, és tényleg tettre készen, célirányosan tudtunk segíteni – folytatta Dániel. – A gyerekek hihetetlenül örültek, főleg a csokinak, nagyon régen volt részük ilyen „luxusban”, de mindenki nagyon hálás volt, jó volt látni az örömüket.

Dániel azt is elmesélte nekünk, hogy az utazás is adományokból valósult meg, az adományvonalhoz beérkező pénzadományokból finanszírozták a szállítást és az ott létet. Segítőjük az Albániában élő Sulejmani Zsuzsanna volt, aki nagyon sokat segített mind a szervezésben, mind a lebonyolításban, többek között ő tolmácsolt a csapatnak.

A táborban egy hatalmas karácsonyfa is állt, holott 104 muszlim volt és csak egyetlen egy keresztény, mégis úgy érezték, hogy fát kell állítaniuk. A tábor mellett egyébként van egy mecset, ahol tudnak imádkozni.

– Bár látszott rajtuk az elkeseredettség, a tehetetlenség, mégis bizakodónak tűntek. Látszott, hogy bíznak abban, hogy az Örökkévaló megsegíti őket, és hamarosan megszűnik ez az állapot – mesélte a Tettrekész Adományvonal alapítója.

A tiranai nagykövetségen is várták a kis csapatot, ahol Kasnyik Martina külgazdasági attasé fogadta őket. Beszámoltak az adományátadásról, az attasé is nagyon örült, hogy elmentek és segítettek.

2020 márciusában Dániel újra Albániába látogat, ekkor már csak élelmiszer adománnyal készül majd, mert úgy látta, hogy arra van a legnagyobb szükség.