Nem marad lassan majd egy taxis sem

A jelenségre 1999. december 1-jei számában hívja fel a figyelmet az Észak-Magyarország.

Békében megférnek

Encsen, Szikszón és Tokajban már egyáltalán nincs taxi – vázolja az akkor időszerű helyzetet az újság összeállítása.

Ez a szakma kihalásra van ítélve térségünkben – állítják a sátoraljaújhelyi személyfuvarozók. Itt még kilencen űzik ezt az ipart – tudjuk meg a beszámolóból. Ketten a városháza előtti droszton várják az utasokat, és felidézik: évekkel ezelőtt ki akarták tenni őket innen.

Akkor megmakacsolták magukat, mondván, ha így lesz, akkor demonstrációt hirdetnek. Erre változott a terv, és maradhattak. Azt is mondják: ebből a munkából tisztességesen nem lehet megélni. Mégis megpróbálják így megkeresni a betevőre valót. Az Észak-Magyarország riportere arról megkérdezte őket: milyen közöttük a viszony. Az egybehangzó válasz szerint békében megférnek egymás mellett.

Nem úgy Szerencsen, ahol a két dudás egy csárdában helyzet egyszer már konfliktushoz vezetett a két taxis között. Ma azonban már elviselik egymás jelenlétét – teszi hozzá a tudósító.

Legfeljebb fizetésnapon

Sárospatakon nincs konkurencia: egyetlen ember próbál talpon maradni ebben a szakmában.

A lap egészen a szomorú jelenség okáig próbál leásni, s ennek eredményeként így összegez: „a szakmabeliek szerint az életkörülmények nehezebbé válásával már nem telik az embereknek taxira. Pedig mint mondják: egy évtizede még állandó kuncsaftkörük volt. Ma pedig legfeljebb a fizetésnap, a segélyosztás környékén lendül fel valamelyest a forgalom”.