Voltak, akik nem pihentek az ünnepek alatt sem

Kellemes beszélgetések, nagy nevetések, még nagyobb ölelések a család és a barátok körében, meg persze finomabbnál finomabb ételek és italok – legtöbbünknek ez jut eszébe, ha a karácsonyra és úgy általában az év utolsó napjaira gondolunk. A legtöbben persze mindent meg is tesznek azért, hogy a fentiek ne maradjanak meg pusztán gondolati síkon, a leleményesebb munkavállalók akár májusban gondoskodnak arról, hogy karácsonykor, sőt lehetőleg a két ünnep között se kelljen dolgozniuk.

Gondoskodni kell róluk

Sok helyen viszont soha nincs szünet, mert az ilyen helyeken dolgozók – csak példaként: rendőrség, katasztrófavédelem, mentőszolgálat, közlekedési cégek, szociális szféra, ügyfélszolgálatok – egyszerűen nem tehetik meg, hogy leálljanak. Összeállításunkban olyan emberekkel beszélgettünk, akik ilyen hivatást választottak maguknak.

Hevesi Roland 2002 óta dolgozik a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, jelenleg a ragadozós körzet állatgondozója, aki ebben az évben 24-én és 25-én is dolgozott.

– Természetesen nem ez az első karácsonyom, ami munkával telik, hiszen az állatokról ugyanúgy gondoskodni kell, etetni kell őket, mint más napokon. Volt már olyan is, amikor éjjel is bent maradtunk, mert meg kellett figyelni egy-egy állatot, de az sem okozott gondot. Ez egy ilyen hivatás, és én ezzel együtt szeretem. Most huszonnegyedikén hamarabb hazamehettünk, hiszen a park is hamarabb zárt, aznap el is kezdtük az ünneplést. 25-én dolgoztam, és karácsony második napján pedig folytattuk a vendégjárást – mondta Roland, hozzátéve, a látogatókat szinte egész évben szeretettel várják, így ő például évek óta dolgozik újévkor is.

Közös karácsony

A hajléktalanellátásban sem állhat meg az élet. Kádár Pált, a Napfényt az Életnek Alapítvány szociális munkását a nappali melegedőjük karácsonyi műsorán faggattuk, ő szenteste nem, karácsony két napján viszont dolgozott. Mint mondta, számára ez természetes, hiszen a hivatása megköveteli.

– Én azt hiszem, hogy ha én lennék olyan helyzetben, mint a gondozottjaink, én is szeretném, hogyha lenne hely bemenni melegedni, tévét nézni, meleg teát, zsíros kenyeret kapni, egyszóval ha lennének helyek, ahol vannak emberek, akik gondoskodnak rólam. Fontos, hogy megteremtsük számukra azt, amit odakint az utcán nem tudnának megélni – mondta.

Pál elárulta azt is, a karácsonyról természetesen a kollégákkal és a családdal is megemlékeztek. „Az alapítványnál az ünnepek előtt volt egy közös karácsonyunk, ahol egyik munkatársunk főzött finomságokat, elnökünk pedig elismeréseket is kiosztott, és mindenkinek megköszönte az egész éves munkát. A családdal pedig szenteste ünnepeltünk együtt: mivel feleségem lengyel származású, így a mi karácsonyunk a lengyel és a magyar hagyományokat sem nélkülözte.”

– Most viszonylag sokat tudtam pihenni, mert az elmúlt évekkel ellentétben csak huszonhatodikán dolgoztam – mondta Szűcs Gábor, aki 2003 óta dolgozik a Miskolc Városi Közlekedési Zrt.-nél. Előbb villamosvezető volt, évekkel ezelőtt viszont úgy döntött, a „gumikerekeseknél” keres új kihívásokat.

– Feleségem az egészségügyben dolgozik, így nem ismeretlen a munkavégzés az ünnepek alatt. Természetesen így is lehet teljes és szép az ünnep, a dolog titka annyi, hogy jól beosztjuk az időt és mindent beszerzünk előre. Nálunk 23-án kis túlzással már csak kenyeret kellett venni, aztán 24-én fát díszítettünk a két és fél éves kisfiam, Bence társaságában, huszonötödikén pedig vendégekhez voltunk hivatalosak – sorolta.

Ajándékmosolyok

Gábor elárulta azt is, az autóbusz- és villamosvezetők számára nem is elsősorban a karácsony, hanem az azt megelőző időszak megterhelő.

– Advent idején a nagy rohanásban az emberek ingerültebbek, aki viszont karácsonykor utazik, az általában nyugodt, boldog, még egy-egy mosolyra is futja tőlük, de nemegyszer volt olyan is, hogy apró ajándékot, például sütit, édességet kaptunk tőlük. Arról nem beszélve, hogy az MVK nagyon jó közösség, mindig ünnepi díszbe öltöztetjük a végállomásokat, sőt hagyomány az is, hogy viszünk be egy kis kóstolót otthonról, így munka közben tudunk csipegetni a finomságokból – mesélte Szűcs Gábor.