Vendéglátás: nehéz idők járnak

A kérdésre vár választ dr. Sugár János igazgatótól az Észak-Magyarország. Az 1990. január 22-i cikket az indokolja, hogy Miskolcon és szerte az országban sorra számolnak föl ráfizetéses vendéglőket.

Csak észszerűen, gazdaságosan

„Kétségtelen, hogy nehéz idők járnak a vendéglátóipara” – mondja az igazgató, emlékeztetve: az elmúlt évtizedekben több olyan vendéglátóipari komplexumot kapott működtetésre a cég a várostól, amelyik szakmai szempontból elhibázottnak mondható. Elsősorban a hatalmas, a lakótelepek közepére tervezett éttermekről van szó. Most, amikor a ráfizetés már tarthatatlan, jön a profilváltás: a diósgyőri Diófa étteremben például bútorüzletet nyitotta. A Katowice étterem egyik felében egy osztrák vegyesvállalat tevékenykedik.

A miskolci vendéglátásnak ezzel együtt van jövője, olvashatjuk az optimista részt a nyilatkozatban. A patinás helyek megmaradtak, megmaradnak. Még ebben az évben megnyílik pluszban a Gyöngy cukrászda helyén a Bigatton cukrászda. Ezt egy pizzéria megnyitása követi. Három kis szálloda rekonstrukciója is tervben van: az Aranycsillagról, a tapolcai Lidó-Kisvadász együttesről és a hollóstetői turistaházról van szó. Az interjú realista mondatai arra utalnak, a múlt évi idegenforgalmi szezon nagyon gyenge volt. Szeptembertől kiürülték a szállodák, nemhogy a nyugatiak nem jöttek, de a keletiek is itt hagytak minket. Van remény arra, hogy a világkiállítás idejére felfedezik a nyugati turisták Miskolcot, Észak-Magyarországot – ha lesznek nyugati érdekeltségű vendéglátóhelyek, partnerek minden bizonnyal irányítanának ide turistákat a saját országukból – fogalmazódik meg.

Ide mennek enni

Megtudjuk még, hová viszi az igazgató a saját vendégeit.

„A Tokaj szép, a selyemréti Magyaros házias ételeivel, hangulatával remekel. Az Aranycsillag kristálycsillárjai, hatalmas tükrei miatt exkluzív. De ha valaki a jó halételeket szereti, a Stadion étterembe viszem.”