Jó ebédhez szólt a nóta

Az idős művészeknek, énekeseknek sokat jelentett, hogy idén is kaptak fellépési lehetőséget a tradicionális miskolci téli gasztrofesztivál egyik színpadán.

– Ezek az emberek már régen túlestek a 60. életévükön, de még mindegyikükben él a vágy, hogy közönség előtt, színpadon énekeljenek, táncoljanak, szavaljanak. Nem véletlen az sem, hogy itt Miskolcon közel hatvan egyesület van, amely idős embereket tömörít egybe. Bár az itt fellépő klubok szerteágazó dolgokkal foglalkoznak, de közös bennük, hogy szívesen megmutatják magukat a színpadon – tudtuk meg Fodor János főszervezőtől. – Magyarnóta-énekes vagyok, és az operett műfajt is szeretem, ezért szívesen szervezek a maihoz hasonló zenei összeállításokat.

Utánpótlást nevelnek

Többéves munka eredményeként alakult meg a Magyarnóta-szerzők és Énekesek Miskolci Egyesülete 2015-ben.

– Egyesületünk magánénekesekből áll, akik járják a világot. Dr. Emődi Gyulától, akinek a nevéhez fűződik a Miskolci Operabarátok Egyesülete, 2017 decemberében vettem át a vezetést. Az egyesületi háttér lehetővé teszi számunkra, hogy pályázzunk, és komolyabb technikai berendezéseket, mint mikrofonok, hangfalak, vásároljunk. Emellett együttműködésben állunk a Megszólaló Kezek Közhasznú Alapítványnyal, amely Diósgyőrben is dolgozik, és zenés műsorokat is szervez Kékes Zsuzsanna vezetésével. Sokan csatlakoznak, és a fiatalok közül többen magyar nótára specializálódtak – mesélte az elnök.

Régen családi hagyomány volt a magyarnóta-éneklés, de ma kevesen kedvelik.

– Tagjaink többsége idős, de komoly sikereket értek el énekesi pályájukon. Említhetem Gáspár Annit, aki a Duna Televízió magyarnóta-versenyén harmadik helyezett lett. Azóta is ez a hivatása, és a Dankó Rádióban szinte minden nap lehet őt hallani. Egyik szólistánk, Jóna László az emődi dalkör énekese, kórustag, a felvidéki Ipolynyéken kapott arany minősítést. Sokszor kíséri Borza Éva, aki háromszoros magyarnótaversenygyőztes. Kincses Zoltán pedig egy győri versenyen remekelt.

Régi hungarikum

– Ezek a megmérettetések mind csodálatos élmények, de nagy szívfájdalmunk, hogy a magyar nóta, ami hungarikum, itthon nem igazán népszerű műfaj – folytatta Fodor János. – Pedig milyen jól esik, amikor összeül a család, és a nóták hallgatása mellett kanalazza a finom ebédet. Ezt 1952-es születésűként bátran állíthatom, hiszen én még abban nőttem föl, hogy jó ebédhez szólt a nóta a rádióból.