Igazán jól ismered a családtagjaidat? Igen?

Győri Zoltán beszélgetésindító partijátékát karácsonyra kaptuk sógornőmtől, úgyhogy azonnal alkalmunk is nyílt kipróbálni. Nos, igen tanulságos volt, annak ellenére, hogy egyszerű, mint egy faék. Ám éppen ebben rejlik a szépsége és ettől szórakoztató, no meg elgondolkodtató is egyben. Mert nem csak arra jó ez a játék, hogy jobban megismerjük magunkat és egymást, hanem arra is, hogy óriási családi patáliák kerekedjenek. A sajátos kérdésértelmezés is okozhat bonyodalmakat, hiszen mindenki a saját szemszögéből értelmezi a dolgokat. Másfelől pedig nem azt kell kitalálnunk, hogy mi mit gondolunk a másikról, hanem hogy ő mit gondol saját magáról, igyekeznünk kell az ő fejével gondolkodni, ami rengeteg izgalmat rejt magában.

Igen vagy nem?

A maximum hat fős játék lényege, hogy egyszerű, eldöntendő kérdésekre kell válaszolnunk az igen és nem kártyák segítségével, amiket lefordítva teszünk magunk elé, hogy a többiek ne lássák. A 220 kérdés között lehet kutakodni, mi az, amire kíváncsiak vagyunk, szívesen válaszolnánk, mert vannak benne kicsit unalmasak is (például: „Szeretsz sátorozni?”). Majd két verzióban játszhatunk tovább, ám mi most az egyszerűbbet mutatjuk meg. Ebben a könnyebbik változatban a dobókockával azt kell megtippelnünk, hány igen válasz születik a körben a sajátunkkal együtt, és a tippünk számára kell forgatni a kockát, a tenyerünk takarásában. Tehát, ha arra a kérdésre, hogy „Rágod a körmöd?” úgy gondolod, hogy csak te és mondjuk anyukád fog igennel válaszolni, akkor leteszed magad elé az igen kártyát és a kettesre forgatod a dobókockát. Ezután felfedjük a válaszokat és a számokat egymás előtt, aki eltalálta az igen válaszok számát, az kap egy pontot, majd természetesen megbeszélhetjük, ki miért válaszolt úgy, és új kérdés kártyát húzunk.

Roppant szórakoztató viták is kipattanhatnak („Méghogy te nem szereted az édességet? A múltkor is felzabáltad előlem az összes csokit!” „Ez nem igaz, csak néhány kockát ettem belőle!”), de nagyon mély beszélgetések is elindulhatnak, szinte filozofikus magasságokba repítve a résztvevőket. Például van egy olyan kérdés, hogy „Szerinted van megbocsájthatatlan bűn?”, amikor ez a kártya előkerült nálunk, nagyjából fél órán keresztül érveltünk, vitatkoztunk és beszéltünk erről, és meghökkentő dolgokat tudtunk meg egymásról.

Az egész családnak

Nagy előnye, hogy az egész család játszhatja, nincsenek pajzán kérdések, tehát bevonhatjuk a gyerekeket is. Vannak azonban felnőtteknek szóló kérdések, amiket a kicsik nem tudnak értelmezni (például: „Szoktál-e aggódni az anyagi helyzeted miatt?”), ezeket a kártyákat egy nyakkendővel jelölte a játékkészítő, így ha a fiatalabbakat is bevonnánk, ezt a paklit egyszerűen kihagyjuk.

Az sem utolsó szempont, hogy nem feltétlenül kell pontozni, ezért addig játszhatjuk, amíg van kedvünk – vagy úgy össze nem veszünk, hogy inkább valami más szórakozás után nézünk. :D

De remélhetőleg nem fajul eddig a játék senkinél, és sikerült kedvet csinálnunk ehhez a szuper társasjátékhoz. Mi nagyon megszerettük és élveztük az értékes közös időtöltést.

Kapcsolódó cikkek: