Bekapcsol egy vészhelyzeti memória

A mindennapi bezártság, a távolság megszokott környezetünktől, napi rutinjaink elhagyása kizökkent lelki nyugalmunkból, számos kellemetlen tünettel párosulhat. Ám lehet javunkra is fordítani a kialakult szituációt. Erről kérdeztük a pszichológust.

„A veszélyes helyzetben mindannyiunkban megnő a szorongás szintje. Most láthatatlan ellenségről beszélnek mindenhol, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem félünk a betegség tüneteitől, a vészt követő gazdasági helyzetünktől, vagy hogy valakit elveszítünk, hanem meghatározhatatlan dolgoktól szorongunk – ismerteti Kovács Ágnes klinikai szakpszichológus. – Jelenleg még senki nem tudja, mi fog történni, ezért nem tudjuk azt sem, mire kell számítanunk. Ez az állapot egy folyamatos felkészültségi szintet követel a testünktől, az elménktől és a lelkünktől is” – teszi hozzá.

Felkészítés

Mindannyian érzékelünk most magunkon is változásokat. Vagy megjelent az álmatlanság vagy a túlalvás, az aggodalom az életünkben, az eddig megszokottnál többet gondolunk az aktuális helyzetünk egy-egy részletére és annak megoldási lehetőségeire. Azonban ez a szorongás élettanilag arra is jó, hogy felkészítsen valami újhoz való alkalmazkodásra. Általa olyan képességeink, készségeink erősödhetnek, amelyek segítenek új élethelyzeteket kezelni – hívja fel a figyelmet a szakember.

Agyi képességeinket jobban kihasználjuk, mert élénkebben, pontosabban kell megjegyeznünk a helyzettel kapcsolatos információkat. A híreket fókuszáltabban figyeljük, megtanuljuk a meglévő tapasztalataink szerint szűrni a hiteles és kevésbé hiteles csatornákat. Érzékenyebbé válunk mások jelzéseire, hajlamosabbak vagyunk a mondatok, a viselkedés mögé látni, és érteni a „jelekből” is, hogy pontosabban tudjuk, mi zajlik körülöttünk. Annak révén, hogy a mostani – különböző szintű – szorongásos állapotunkig számos érzelmi fázison keresztül jutottunk el, mára már ügyesebben érzékeljük mások érzelmeit is. Mivel veszélyhelyzetben az egymáshoz közeli, azonos helyzetet átélő emberek érzelmei között igen sok a hasonló, az empátia kifejezése és érzékelése gyakoribbá válik, az emberek érzékenyebben képesek egymásra reagálni, elfogadóbbak, és ezáltal közelebb is kerülnek egymáshoz – fejti ki Kovács Ágnes.

Vészhelyzeti memória

A szorongó ember emlékezete is másképpen kezd el működni. Bekapcsol egy vészhelyzeti memória, ami szintén abban segít, hogyan tudjuk túlélni, megoldani a fennálló helyzetet. Villanófény-emlékezetünk képei arról a pár pillanatról szólnak, amelyek nagyon meglepő, fontos vagy érzelmileg megrázó események kapcsán maradtak meg bennünk. A traumaemlékeinkben a szokványosnál hangsúlyosabban szerepelnek az érzékszervi tapasztalataink, a szagok, ízek, képek, testérzetek, csakúgy, mint az érzelmeink átélése, az azokra való emlékezetünk is. Veszélyhelyzetben ezek előhívása gyorsabb, hatékonyabb helyzetmegoldásokat eredményez.

A szorongás idején egy általános fokozott éberségi, aktivitási szinttel éljük a mindennapokat. Ha ezt felismerjük és tudatosan fordítjuk aktivitásba, akkor kreativitással a lehetőségekhez mérten produktívan tudjuk alakítani a környezetünket. Ha figyelünk ezekre a jelzésekre, tulajdonképpen kifejlesztettük és használjuk a hatodik érzékünket, ami figyelmeztet a veszélyre, de alkalmas arra is, hogy a közeledő jó dolgokat is jelezze nekünk.