Nosztalgiajáték a világhálón

Ahogy a tagok, úgy mi is telefonon vettük fel a kapcsolatot a klubvezetővel, hogy számoljon be a virtuális közösségi életről, és hogy mindez hogyan mozgósítja kreativitásukat.

– Elkészítettünk egy nagyon részletes féléves tervet sok kirándulással, Parlament-látogatással, előadásokkal, zenés, verses műsorokkal. Például a föld napjára és Miskolc város napjára készültünk irodalmi műsorral, amelyeknek a szervezésében már jócskán benne voltunk – mesélte Szabóné Nagy Julianna klubvezető. – Derült égből villámcsapásként hatott, hogy egy ideig nem tudtunk találkozni. Kedden még összejöttünk, de a március 15-ei ünnepségre már nem kaptunk helyet a Vörösmarty Művelődési Házban az ismert okok miatt. Utolsó rendezvényeink a farsang és a versmondással, terülj-terülj asztalkámmal egybekötött, jól sikerült nőnapi műsor volt március elején.

Ki kicsoda, mi történt?

A közösség tagjai szívesen válaszolnak az emlékidéző kérdésekre.

– Körülbelül 60 klubtagunk van, de nekik csak a fele érhető el interneten. Velük egy kvízjátékot indítottunk, egy-két múltidéző gondolat jegyében. Egyik klubtagunk vállalta ennek a technikai lebonyolítását. Hetente két-négy kérdést teszünk fel korábbi rendezvényeinkkel és egyes tagokkal kapcsolatban. Pillanatnyilag már a 25. kérdésnél tartunk. Ezekben néhány jellemzőből ki kell találni, hogy kiről van szó, illetve megmondani, hogy adott időben milyen eseményt rendeztünk vagy hol jártunk. A játék nagyon népszerű, hiszen a közös élményekre mindenki jó szívvel emlékszik vissza, és egymás felismerésében is sikeresek vagyunk. A legtöbb helyes választ adót a végén szeretnénk majd díjazni is – fejtette ki a klubvezető.

Már tervezik a közös túrákat a járvány után, ezzel is bátorítják egymást.

– Túlnyomó többségében 65 éven felettiek vagyunk, és a kezdet kezdetén sok felajánlást kaptunk klubtagok hozzátartozóitól akár bevásárlás, akár ügyintézés terén. Azokkal a közösségi tagokkal pedig, akiket e-mailben nem tudunk elérni, kicsit ritkábban, de telefonon tartjuk a kapcsolatot. A klubon belül mindig működtek kisebb baráti körök, akik rendszeresen hívják egymást. Emellett már kezdünk gondolkodni rajta, hogy milyen programjaink lesznek, ha visszatér a régi életünk. Alapvetően túrákat tervezünk, amiket már nagyon várunk.

Nehéz a bezártság

Mindenkinek elsősorban a bezártság okoz gondot. Aki teljesen egyedül él, annak nehezebb most, a családjuk közelében lakók könnyebben elviselik az extrém szituációt. Az eddigi mozgalmas életemet egy időre nekem is föl kellett adnom, de próbálom feltalálni magam a négy fal között. A több éves elmaradást pótolva takarítok és lomtalanítok, amiben néha elfáradok. Az eddigiekhez viszonyítva nagyon sokat sütök süteményt, amit a gyerekeknek küldök. Emődön van egy kis szőlőnk, és oda is ki szoktunk menni – osztotta meg a klubvezető.

(A borítóképen: Újra a természetbe vágynak a klub tagjai)