A mártír papra misével emlékeztek Tarcalon

A szentmisét a szovjet munkatáborban elhunyt áldozópap, valamint a többi elhunyt emlékére tartották.

A „magyar Kolbe atyaként” is emlegetett Szerednyei János Szerencsen született, később került Tarcalra segédlelkészként. Az 1945-ös kollektív megtorlás idején százharminc tarcali civilt gyűjtöttek össze, hogy málenkij robotra vigyék őket. A káplán szót emelt ez ellen, de válaszul csak annyit kapott, hogy ha ennyire szívén viseli a hívei sorsát, menjen velük. Szerednyei János két óra haladékot kért, összeszedte holmiját és hegedűjét, és elindult velük. Tizenhét napnyi utazás után érkeztek meg a Donbasz-vidéki Vorosilovka egyik szénbányájába. Ott és már az úton is titokban misézett, gyóntatott, vagy akár szent kenetet adott fel, közben pedig az élen járt a munkában is. Hegedűje mellett, amivel gyakran zenélt a táborban lévőknek, verseket írt. Egy bányabalesetben hunyt el, egy csillét tartó drótkötél szakadt el, másik két társa túlélte a szerencsétlenséget. Az elbeszélések szerint halálát nemcsak a tábor lakói, hanem a szovjet tisztek is meggyászolták, annyira kedvelték Szerednyei Jánost. Jó kedélyű emberként emlékeztek rá, aki a megpróbáltatások ellenére is tudta híveiben tartani a lelket. A huszonhat éves pap által a munkatáborban írt műveket és hangszerét harminchárom hónap kényszermunka után keresztapjának lánya hozta haza.

Az áldozópap emlékét 1991 óta emléktábla őrzi a tarcali római katolikus templomban. A születésének századik évfordulóján tartott szentmisét Kertész Ferenc esperes, Szűcs Zoltán tarcali és Juhos Ferenc SVD körömi papok celebrálták. Az eseményen közreműködött a tarcali hagyományőrző népdalkör, a márványtáblát pedig Nyiri Tibor szerencsi és Butta László tarcali polgármesterek koszorúzták meg.

(A borítóképen: Butta László főhajtása)