Megérkezett a vakáció, a távoktatás működik

Szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Az idei tanév befejeztével talán a távoktatás során felmerülő nehézségek is elhalványulnak, és a tanárok, diákok megőrzik emlékét egy olyan időszaknak, amely minden szempontból a hasznukra vált. A gyerekszáj talán a legőszintébb, így most ők mondják el, hogyan élték meg a távoktatásban telt hónapokat.

Játékos oktatás

Győrfi Nina és Hován Gréta mindketten a Szabó Lőrinc Általános Iskola 1. n osztályába járnak. A távoktatás legnagyobb előnyeként élték meg, hogy nem kellett korán ébredniük a suliba induláshoz.

– Bár hiányoztak az osztálytársak, valamint a tanítóink, de jó volt itthon sok időt tölteni a családjainkkal, együtt játszani tanulás után.

– Éva néni mindennap Skype-­on keresztül tartott órát az osztálynak. Ölelő, szívecskés hangulatjelekkel bátorított minket ezekben a hetekben. Zsuzsa néni játékokkal, mesékkel színesítette az órákat. Majd heti egyszer felhívott mindenkit, és megkérdezte, hogyan érezzük magunkat. Ekkor elmondhattuk neki, ha problémánk akadt a tanulásban, vagy ha kicsit lehangolt volt a kedvünk. Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak minden szempontból. Elfogadták a videóra vett olvasást, verselést és éneklést – mesélték a kislányok.

Győrfi Stella 7. osztályos tanuló véleménye szerint mindenki saját igényének megfelelően oszthatta be az idejét.

– Több idő jutott magunkra, a családunkra és hobbijainkra. Felelősségteljesebb lett a tanulás, hiszen nekünk kellett megszervezni a napirendünket, hogy mikor, mire, mennyi időt szánunk. Szerintem ez fejleszti a gondolkodást, a tervezőképességet. Összességében tetszett a digitális oktatás, de a közösségi élet hiányát is megtapasztaltam ennek köszönhetően. Tanáraink próbálták a tananyagot a lehető legkönnyebben elsajátíthatóvá tenni. Szerintem néha erejükön felül próbáltak teljesíteni, és a legtöbbet kihozni ebből a szituációból. A kedves, biztató szavak erejéről sem feledkeztek meg – mondta.

Jól beosztott idő

A lányok véleménye után a fiúk vették górcső alá a lezárult tanévet. A 15 éves Karsza Ábel Boldizsárnak, a Herman Ottó Gimnázium tanulójának alapvetően tetszett a távoktatás.

– Nagyon sok előnye volt: itthonról kényelmes tanulni, nem kellett korán kelnem, tömegközlekedési eszközökön szoronganom. A tanáraim rengeteg anyaggal láttak el minket, mégis kevesebb időt töltöttem tanulással, mint eddig, hiszen a saját tempómban haladhattam. Gyorsan elvégeztem a feladataimat, aztán szabadon gazdálkodtam az időmmel. Egy idő után azonban már nagyon hiányoztak a barátaim és a személyes találkozások. Meglepő módon később az iskola és a tanáraim hiányát is éreztem, szeretek a Hermanba járni. A jövőben el tudnék képzelni valamilyen vegyes megoldást, pár nap iskola és pár nap otthonról tanulás. Azt hiszem, ez tökéletes lenne számomra – véleményezte.

Csépányi-Fürjes Bálint a Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium diákjaként érdekesnek vélte az online tanulást.

– Furcsa módon nem éreztem, hogy megnőtt volna a szabadidőm. Kezdetben szinte az egész napot a gép előtt töltöttem, órát hallgattam, házit írtam, vagy videókat néztem. Gyorsan rájöttem, hogy napirendet kell magamnak összeállítani és teendőlistát készíteni, hogy semmivel ne csússzak el. Ekkortól kezdve már volt időm edzeni, gitározni és olvasni is. Végig hiányoztak a barátaim, mert a chat nem ér fel az iskolai beszélgetésekkel. Ez volt a legnehezebb része az egésznek – idézte fel emlékeit.

(A borítóképen: A miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskolában készült fotón Városi Boglárka tanító, Polonkai Tímea és Klusóczki Dávid diákok)