2020.06.17. 20:00
Ötszáz pontos lett az érettségije
Palencsár Enikő, a Herman Ottó Gimnázium végzős diákja két tárgyból is százszázalékos írásbelit írt.
Enikő azt mondta, számára sosem volt kérdés, hogy tanuljon-e, mert a maximalizmusánál fogva mindig jól akart teljesíteni. Számtalan tanulmányi versenyen is kiválóan szerepelt, de az idén megnyerte francia nyelvből az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt. A francia számára olyan, mintha hozzá tartozna, mintha egy másik életében a anyanyelve lett volna, fogalmazott.
Kiváló eredményt értél el az érettségin. Mit jelent ez százalékokban?
A matematika emelt érettségim 100 százalékos lett, a francia emelt 98 százalékos, a történelem közép 100 százalékos, az angol és a magyar középszintű egyaránt 99 százalékosak. Igazából, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor mondhatjuk, hogy a francia lett a “legrosszabb”, “csak” 98 százalékos.
Hogy tudtál ilyen jó eredményt elérni? 100 százalékos emelt matek!?
A 100 százalékos matekban a szerencsének is nagy szerepe volt, ez a mateknál már csak így megy. Fontos, hogy minden kérdést jól értsek, hogy semmit ne számoljak el, hogy a végén ne felejtsem el átnézni a dolgozatot. Most például az átnézés közben felfigyeltem egy nagyobb hibára, amit ekképpen még idejében kijavíthattam, valamint egy kisebbre is, amivel rendkívül frusztráló lett volna 1-2 pontot veszíteni. Az átnézéshez viszont nyilván az is kellett, hogy még jócskán az adott időn belül befejezzem a dolgozatot, ehhez leginkább a rutin segített hozzá. A matematikaórákon már kilencediktől – talán már ötödiktől – az emelt érettségit céloztuk meg, rengeteg feladatot megoldottunk, újabb és újabb módszereket tanultunk, melyek segítségével jelentősen egyszerűbbé vált a számolás folyamata. A harmadik segítő tényező pedig az volt, hogy – bár ezt sokszor tagadom, néha pedig magam sem érzem igaznak, de – én tulajdonképpen szeretem a matematikát. Akkor is, ha néha monoton és bonyolult, akkor is, ha sok időt felemészt. A történelem eredményemet leginkább a rendszeres versenyzésnek köszönhetem. Idén és tavaly is részt vettem a történelem OKTV-n, mindkétszer a második forduló második részéig jutottam. Az ehhez szükséges felkészülés szilárd alapot biztosított egy jó középszintű érettségihez, innentől már csak rajtam múlt, hogy képes vagyok-e ezt a kiváló szintig tornázni. Nem tagadom, hogy az érettségik közül erre készültem a legtöbbet, de ennek végül meglett a gyümölcse is. Az angol jó eredmény már-már elvárás volt, hiszen 12 éve tanulom a nyelvet, felsőfokú nyelvvizsgám van belőle, és idén az angol OKTV-n is sikerült a döntőbe jutnom. 33. lettem, erre egyébként egyáltalán nem számítottam, mert nem az angol az a nyelv, amire a legtöbb figyelmet fordítottam az elmúlt időben. A magyar írásbelin is sok múlott a szerencsén, könnyebb volt a szövegértés, mint amit vártam, de a felkészülés is sokat számított. A vizsga második fele műelemzés, ezért évente legalább 3-4 ilyen témájú fogalmazást írtunk magyarórán, így ezt az akadályt rutinosan, már-már könnyedén vettem. A francia eredményem pedig ismételten a folyamatos felkészülésnek, az OKTV részvételnek és a nyelv iránti elkötelezettségemnek köszönhető. A francia számomra egy kicsit olyan, mintha hozzám tartozna, mintha – és itt elnézést kérek az elrugaszkodott fogalmazásmódért – egyszer, egy másik életben az anyanyelvem lett volna.
Gondolom, nagyon sokat kellett tanulnod ehhez az eredményhez.
Igen, sokat. Azért nem hiszem, hogy ez nagy meglepetés. Számomra sosem volt kérdés, hogy tanuljak-e, mert a maximalizmusomnál fogva mindig jól akartam teljesíteni, így az elmúlt 8 évben is szorgalmas voltam. Még így is jobban rá kellett koncentrálnom a tanulásra az érettségi előtti időszakban, hogy valóban jó eredményeket érjek el. Szeretek biztosra menni, mert nehezen viselem el, hogy tudom, valami jobban is sikerülhetett volna, és ez csak rajtam múlt.
Mióta tanulod a francia nyelvet?
Négy éve, kilencedik osztálytól kezdve, a Hermanban ilyenkor lehet második idegen nyelvet választani. Az igazat megvallva először meg sem fordult a fejemben, hogy a francia mellett döntsek, spanyolul szerettem volna tanulni, de jelentkezők híján nem indult spanyolos csoport. Így választottam végül a franciát. Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet. A francia volt az első és egyetlen tantárgy, ami úgy került hozzám közel, hogy közben nem törekedtem tudatosan arra, hogy megszeressem. Manapság már több francia zenét hallgatok, mint magyart és angolt együttvéve, francia nyelvű a telefonom, francia hírességeket követek. A magyar nyelv még így is első számomra, de a francia szorosan követi.
Franciából megnyerted az OKTV-t. Hogy zajlott a verseny? Gondolom, ez is rendhagyó volt a járvány miatt.
Igen, az utolsó, szóbeli fordulót a rendkívüli helyzetre való tekintettel eltörölték, így az addig megrendezett versenyfordulók alapján hirdettek eredményt. Mivel sosem tanultam emelt óraszámban vagy két tannyelvű képzésben a franciát, így az első kategóriában versenyezhettem. Bár a francia OKTV mezőnye korántsem olyan széles, mint mondjuk a mateké vagy az angolé, de így sem volt könnyű dolgom. Tavaly is indultam már a versenyen, akkor a 10. helyezést értem el, tehát már azzal is megvolt a 100 pluszpontom a felvételihez, idén már csak magamat akartam legyőzni. Sokat segített, hogy novemberben letettem a francia nyelvvizsgámat, így fogalmazhatunk úgy, hogy egyszeri felkészüléssel, „két legyet ütöttem egy csapásra”. Az idei OKTV első fordulója írásbeli volt, az iskolában rendezték meg, nyelvtani feladatsort és írásbeli szövegalkotást tartalmazott. Ezeken túl a Budapesten megrendezett második fordulóban volt hallott szöveg értése és egy szóbeli feladatrész, egy párbeszéd is. Nekem azt kellet 10 percben megindokolnom, hogy miért raboltam ki egy kisboltot Mikulás-jelmezt öltve. A második forduló során a kategóriámban sikerült a legjobb eredményt elérnem, ami végül a járványhelyzet miatt egyenértékűnek bizonyult az OKTV győzelemmel. Éppen ez az, amiért én mindig beleadom a maximumot, sosem lehet tudni. Ha „ellazáskodtam” volna a második fordulót, mondván, hogy majd a harmadikra jobban rákészülök, most bosszankodhatnék.
Matekból is jártál versenyeken?
Folyamatosan. Volt olyan év is, hogy 5-6 matekversenyen is részt vettem. Jól megy a matek, de annyira azért nem kiemelkedően, úgyhogy kevésbé voltam eredményes, mint például franciából. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a matekversenyekre legtöbbször lusta voltam külön gyakorolni, tekintve, hogy kicsi volt az esélye, hogy éppen olyan feladattípust nézek át, amivel a versenyen találkozom, a franciával viszont szívesen foglalkoztam. Azért matekból is szép eredményeket értem el az elmúlt években, bekerültem a DVTK ösztöndíjprogramjába is. A Zrínyi Ilona Matematikaversenyen többször megyei első lettem, tavaly országos kilencedik, erre kimondottan büszke vagyok. Tavaly és idén is bejutottam az OKTV második fordulójába matekból is, de tavaly nem jutottam tovább, idén pedig egy történelemverseny jutalomútja miatt meg sem tudtam jelenni a második fordulón. Cserébe láttam Isztambult, úgyhogy számomra megérte.
Milyen volt az érettségire otthon készülni?
Nyugodt. Kimondottan kellemes volt, nem dolgozatokra és felelésekre készülni állandóan, hanem a saját tempómban haladni és közben pihenni, amikor csak akartam. Valószínűleg sokat köszönhetek ebből a szempontból a Hermannak is, mert az iskolában tanultam meg hatékonyan és rendszerezetten tanulni. Így sokkal kevesebb volt a hullámvölgy számomra még az érettségit közvetlenül megelőző napokban is, és ez időt adott arra, hogy átgondoljam a tényeket és pozitívan álljak hozzá a vizsgához.
Nem bántad, hogy márciustól digitális tanrendet vezettek be, és hogy nem volt ballagás?
A már említett nyugalom miatt a digitális tanrend bevezetését egyáltalán nem bántam, bár néhány osztálytársam és tanárom azért hiányzott az utolsó két hónapban. A ballagás fájó pont, de az igazgatóság ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy valahogy – ha más nem, szeptemberben – megtartják majd a ballagást.
Összesen mennyi lett a felvételi pontszámod?
500 pont, tehát a maximum. A 100 százalékos matek emeltet és töri közepet duplázva jön ez ki, hozzáadva a francia OKTV-ért kapott 100 pluszpontomat. Magasak voltak az elvárásaim, de ez még azokon is túlmutat, legfeljebb a 490 pontot tartottam reális célnak. Valamelyest megkönnyítette a dolgomat, hogy gazdasági szakra jelentkeztem, így az 5 érettségi tárgyam közül 4 felvételi tantárgy lehetett. Volt tehát hibázási lehetőségem, így egyik vizsga előtt sem nehezült rám óriási teher. Példának okáért, ha a matek nem sikerült volna jól, akkor a francia-töri párosítás is pontot érhetett volna.
Melyik egyetemre készülsz és milyen szakra?
A Budapesti Gazdasági Egyetemre, nemzetközi gazdálkodás szakra francia nyelven. Tudomásom szerint ez az egyetlen francia nyelvű egyetemi alapképzés az országban (nyilván a francia nyelvi és tanári szakot leszámítva). Ráadásul a gazdaság, a földrajz, a történelem és a matematika is érdekel, úgyhogy ez a szak jó választásnak tűnt számomra. Nem biztos, hogy elég ambíciózus és kommunikatív vagyok hozzá, de azért megpróbálom. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Mesélnél kicsit a családodról is?
Anya és apa mindketten középiskolai tanárok, anya a Hermanban angolt tanít, apa egy másik középiskolában matekot. Ők sosem nyaggattak engem, hogy tanuljak, sőt, néhány tananyagra ők is azt mondják, hogy hagyjam, ne szenvedjek vele. Ezt a tanácsot egyébként ritkán fogadom meg, lehet, hogy elfelejtettem megtanulni, hogyan kell valamit annyiban hagyni. A tanárszülők sokak szerint életmentők lehetnek. Ez egy bizonyos szintig igaz is. Ha hozzájuk fordultam, valóban segítettek nekem a tananyagban, de nem igazán szeretek segítséget kérni, legtöbbször igyekeztem magam boldogulni. Mindenesetre jó volt tudni, hogy ha elakadok, mindig van valaki, akihez fordulhatok. Aki viszont a legtöbbet segített abban, hogy a sok tanulás közepette egészséges és friss maradjak, az a nagymamám, aki mindig készen áll elkészíteni a kedvenc fogásaimat ebédre. A túrós sztrapacskájának nincs párja.
Szabadidődben mit szeretsz csinálni?
Szeretek olvasni, kirándulni, zenét hallgatni, korcsolyázni, történeteket írni. Érdekelnek az idegen tájak, az utazás, így gyakran nézek úti beszámolókat a Youtube-on. A filmeket, sorozatokat nem kedvelem különösebben, ahhoz, hogy valamit végignézzek, nagyon meg kell ragadnia a figyelmemet. Számomra a nyelvtanulás is egyfajta hobbi, bár eddig még csak a franciával és az angollal jártam sikerrel, most éppen a némettel próbálkozom.
Hogyan kerültél a Herman Ottó Gimnáziumba?
A nyolc évfolyamos osztályba jártam, tehát a Herman már egészen 11 éves koromtól fogva az életem része volt. Előtte a közeli Bársony János Általános Iskola tanulója voltam, de amikor negyedikben választásra került a sor, nem sokat tétováztam. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy anya tanár a Hermanban, igazából szerintem ez volt számomra a döntő érv, mással akkoriban még nem nagyon foglalkoztam. Kilencediktől aztán matek orientáción folytattam a tanulmányaimat, ami egyfajta matek tagozatnak tekinthető a nyolcosztályosok részére, ettől fogva az óráink is együtt voltak a matek tagozatosokkal.
Mit adott neked a Herman Ottó Gimnázium?
Tulajdonképpen azt, aki most vagyok. Az eddigi életem közel felét töltöttem a Hermanban, lényegében ott nőttem fel, a legtöbb emlékem az elmúlt évekből valamilyen szinten kötődik az iskolához. Rengeteg különböző, mégis egyformán inspiráló és csodálatra méltó emberrel hozott össze ott a sors, sokan közülük a tanárok, még többen pedig a diákok soraiból kerültek ki. A Hermannak köszönhetően megtanultam jól tanulni, értékelni az elsajátított ismereteket. Kialakítottam a saját értékrendemet, felismertem a gyengeségeim és az erősségeim nagy részét. Megértettem azt, hogy mindenkinek vannak hibái, hogy ez tesz minket emberré. Nyitottabbá váltam és megtanultam gondolkodni, ez a jövőben még a hasznomra válhat. Nem azt mondom, hogy nem voltak mély pontok, amikor azt kívántam, bárcsak másik iskolába járnék – leginkább a magas elvárások és a sok időt felemésztő tanulás miatt -, de ezeken végül mindig sikerült túllendülnöm. Az már csak hab a tortán, hogy a legjobb barátnőmet is a Hermanban ismertem meg.