Ragadozó madarak paradicsoma

Az országos védett madárállományban globálisan fogyatkozás mutatkozik a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felmérése szerint. Ez a tendencia azonban megyénkben nem általános.

– A védett madarak állományfelmérése összetett kérdés. Érdemes fajonként megvizsgálni, hogy milyen okokra vezethető vissza a csökkenés vagy a növekedés. A Bükki Helyi Csoport többek között a parlagi sas, a kerecsensólyom és a szalakóta védelmi programjába is bekapcsolódik – tájékoztatott Szitta Tamás, az MME Bükki Helyi Csoportjának elnöke.

Biztonságos költőládák

A sasok egy része kifejezetten jól érzi magát hazánk északi részén.

– A parlagi sas ázsiai eredetű madarunk, de állománya hazánkban mégis sokszorosára nőtt az elmúlt negyven év alatt, mert elég zsákmányállatot talál. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága területén körülbelül 30–40 pár költ az országban élő 100–150-ből, javarészt sík területeken.

Ez azért érdekes, mert régebben inkább a hegyvidéki területeket részesítette előnyben. A megtelepedési folyamat elején nagy jelentősége volt a mesterséges fészkek kihelyezésének, különösen a fiatalabb párok körében. Emellett fontos az állatok jogi védelme is az orvvadászokkal szemben. Legnagyobb veszélyt napjainkban a mérgezések jelentik rájuk – magyarázta a madarász.

A kerecsensólyom állományának csökkenésére egyelőre nincs hivatalos magyarázat.

– Közel negyven éve foglalkozunk a kerecsensólyommal, a megyéből terjedt el a faj az egész országban, de alapvetően Ázsia sztyeppéit kedveli. 2010-ben körülbelül 170 pár költött hazánkban. Ehhez hozzájárult a mesterséges fészkek kihelyezése, ami azért volt hatékony, mert a kerecsensólyom nem épít saját fészket, hanem más madarakét foglalja el. Viszont a gyűrűzéseket esetükben beszüntettük, hogy kevesebb áramütés érje őket, de a modern jeladók segítségével nyomon követhető a mozgásuk. A Kárpát-medencei állomány tehát jelenleg stabilnak mondható, azonban megyénkben és Hevesben jelentős csökkenés tapasztalható az elmúlt tíz évben.

A korábbi több mint negyven párról húsz körülire apadt a madarak száma. Mivel a nagyüzemi mezőgazdasági tevékenység következtében visszaszorultak az ürgék, ezért a kerecsensólyom átállt a kisebb madarak, elsősorban a galambfélék levadászására. Ennek a galambászok nem igazán örülnek – jelentette ki Szitta Tamás.

Kedvelik a Bükköt

Megyénkben az erdős területek dominálnak, ezért ritka ragadozók is megélnek nálunk.

– Szerencsés, hogy a Bükki Nemzeti Park teljes területén tilos a ragadozó madarak vadászata. A békászó sas például nagyon jelentős állománnyal rendelkezik, ami lokálisan lassan gyarapodik. A faj érdekessége, hogy a nagyobbik fióka lehetetlenné teszi a kevésbé életképes testvére felnövekedését. Az ő állományukat

a kisebb fiókák felnevelésével duplájára tudtuk növelni. A kék és vörös vércsék szintén gyarapodnak a speciális költőládák kihelyezése miatt. A kígyász- és darázsölyv ugyancsak ritka, fokozottan védett madaraink, amelyek stabil állománnyal rendelkeznek. Az egerészölyvek száma azonban csökkenést mutat a Bükkben, aminek nem tudjuk az okát. A héják hazai állománya pedig szinte összeomlott a nyugat-nílusi láz következtében – sorolta a szakember.

(A borítóképen: Egy sas)